Személyi változások a vezetésben
A huszonharmadikai események után a párt is levonja a személyi konzekvenciákat, Nagy Imrét kérik fel miniszterelnöknek, aki a poszt elfogadását feltételekhez köti, így elvárja, hogy reformtervei kormányprogrammá váljanak. Révai Józsefet eltávolítják a Politikai Bizottságból (PB) és Gerő helyett Kádárt választják meg a PB titkárává, ő azonban nem fogadja el a posztot, így Gerő marad a helyén.
Kora hajnalban Nagy Imre átveszi a minisztertanács vezetését, bár személyi változások a kormányban nem történnek, a Politikai Bizottságba bekerülnek Nagy Imre körének tagjai is.
A statáriumról szóló rendeletet már az új kormányfő, Nagy Imre írja alá, a rádióban azt ígérik, hogy aki 14 óráig (később ezt 18 órára módosítják) leteszi a fegyvert, az elkerülheti a felelősségre vonást.
Kísérlet a rendcsinálásra
A Magyar Dolgozók Pártjának vezetői joggal reménykedhettek, hogy a meghozott szigorú intézkedéseknek köszönhetően visszagyömöszölték a szellemet a palackba. Nem mindenki hallgat azonban az ország vezetőire. Annak ellenére, hogy a kecskeméti repülőtérről felszálló gépek nyugalomra felszólító cédulákat szórnak a fővárosra, délre már egyértelmű, hogy a harcok nem hagynak alább, amint az egyik helyszínről sikerült elűzni a lázadókat egy másik helyen rögtön megjelentek.
Bizakodó hangulat
A Politikai Bizottság késő estébe nyúló ülésén a küldöttek egyetértenek abban, hogy másnap leverhetik a fegyverest felkelést. Hosszas vita után elfogadják Nagy Imre azon javaslatát, hogy következő nap oldják fel a kijárási tilalmat és politikai úton próbálják meg a konfliktust rendezni. Kádár János 8.45-kor beszél a rádióban, a korábbiakkal ellentétben elismeri a tüntetők követeléseinek jogosságát.
A Politikai Bizottság tagjai folytatják a tanácskozást és megállapodnak arról, hogy munkásőrséget szerveznek, így próbálják meg legitimálni a lázadás leverését. Létre is hoznak egy testületet, amelyet megbíznak a munkásőrségek szervezésével, vezetőjévé Vas István nevezték ki.
