Az első targatetős autót, ami szerencsés átmenetet képviselt a hagyományos kupék és a kabriók között, 1965-ben készítette el a Porsche. A sportautókat építő cég arra a kérdésre kereste a megoldást, hogyan lehetne a nyitott tetős autókat is igazán sportos karakterűvé tenni. A kabriók karosszériája ugyanis erőteljesen csavarodik, ez pedig tragikus hatással van az úttartásra. A megoldást végül a Targa jelentette, az ilyen jellegű autók máig nagyon népszerűek a modellpalettán.
A Porsche természetesen most is mindent elkövetett, hogy e népszerűség meg ne kopjon. A modell történetében először fordul elő, hogy a vevő kétféle motor közül is választhat: a 4-es típusjelzésű változathoz 3,6 literes, 325 lóerős blokk jár, míg a sportosabb 4S-t 3,8 literes, 355 lóerős blokk hajtja, bár a röpítés szó valamivel plasztikusabban fejezi ki azt a dinamikát, amit a hathengeres boxerek nyújtanak. Még a gyengébbik változat is 5,3 másodperc alatt gyorsul fel százas tempóra, a 30 lóerővel izmosabb 911-es pedig további 0,4 másodperccel rövidíti meg ezt a szintidőt. Harminc lóerő ugyan nem indokolna ennyi erőtöbbletet, de a 4S motorjának hangolása mégis lehetővé teszi, hogy sokkal erőteljesebbnek és harapósabbnak tűnjön gyengébb testvérénél.
A hajtóerő mind a négy kerékre eljut, ám az összkerékhajtás a hátsó tengelyre juttat több nyomatékot, emiatt továbbra is megmarad az autó hátsókerék-hajtású jellege – annak kezelhetetlensége és kiszámíthatatlansága nélkül. A Porsche mérnökei jól tudják, hogy ezeket a gépeket nem képzett autóversenyzők vezetik majd; a tipikus 911-vásárlónak bőségesen elegendő élményt nyújt a vehemens gyorsulás az egyenesekben, és a menetstabilizáló elektronika által még megengedett rövid, borzongató farolás a kanyarok végén.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a Targa szolid kispolgári autó lett, hiszen egy jó vezető keze alatt elképesztő teljesítményre képes. Ugyanakkor hétköznapi használatra is tökéletesen megfelel a 911-es. A gyár tökéletesen kiküszöbölte a nagyméretű, nyitható üvegtetővel járó összes lehetséges gondot (beázás, szélzajok, apró zörgések), s a hét másodperc alatt hátrasikló tető új világot varázsol az utastérbe. Ilyenkor a napfény mellett a motor kellemes hangja is akadálytalanul jut be, de a szél zaja nem zavarja ezt az élvezetet, mert egy apró, tökéletes helyen beépített szélterelő minden turbulenciát távol tart a beltértől.
