A most előkerült leletek azt mutatják, hogy az őslakosok fél éven át fogva tartottak mintegy 550 embert és sorra megették őket.
Az áldozatok különböző nemzetek fiaiból kerültek ki, akik 1519-ban a hódítókkal érkeztek Latin-Amerikába. A foglyokat az indiánok barlangokban tartották fogva és minden nap alkonyatkor azték papok kiválasztottak néhányat közülük, kivágták a szívüket és különböző isteneknek ajánlották fel a testüket. Egyeseket közülük előbb elkábítottak hallucinogén gombákkal, a szerencsétlenebbeket viszont egyáltalán nem készítettek így elő az áldozathoz.
A papok és a törzsek vénjei néha nyomban megették a nyers szíveket, vagy megfőzték az áldozatok karjainak és lábainak húsát. A hat hónapon át zajló emberáldozatoknál a fogvatartottak halhatták, amint társaikat feláldozzák, miközben már válogatták is a következőket – mondta Enrique Martinez régész. Hozzátette: ez az első lelőhely, amely bizonyítja, hogy volt ellenállás a hódítókkal szemben.
Amikor az aztékok meghallották, hogy további spanyolok érkeznek, a foglyok maradványait és tárgyait üregekbe dobták, ezzel akaratlanul is megőrizve azokat az utókor számára. A helynek, ahol mindez történt, Hernan Cortez, a spanyol hódítók vezére a Tecuaque (“ahol embereket ettek meg”) nevet adta.
Az aztékok a XIII. században telepedtek le a Mexikói-medencében, 1428-ban másokkal szövetkezve független államot hoztak létre, és hatalmas területet hajtottak uralmuk alá. A Cortez vezette spanyol hódítók 1521-ben foglaltál el Tenochtitlánt, az aztékoknak a mai Mexikóváros helyén álló fővárosát, s a birodalom elbukott, Mexikó pedig Új-Spanyolország néven a spanyol korona gyarmata lett.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
