Sokan elhallgatták a tagságukat
Hans Mommsen német történész egy szerdai újságcikkben abszurdnak nevezte, hogy Grass bírálói azt vetik az író szemére: túl későn állt elő a beismeréssel. A történész szerint – akinek fő szakterülete az 1918 és 1945 közötti német történelem – a Grass nyakába zúdított kritika sok esetben “szenteskedő”, mert a bírálatnak valójában a német nyilvánosságot kellene érintenie. „A nemzet hiányzó készsége arra, hogy beismerje a saját részességét a nemzetiszocializmus bűntetteiben, s igyekezete, hogy azt a szűkebben vett náci tettesekre vetítse ki, szolgál elsődleges magyarázatként arra, hogy – mindenekelőtt a háború utolsó éveiben behívott korosztályok tagjai – elhallgatták tagságukat a Waffen-SS-ben, az NSDAP-ben (a német nemzetiszocialista pártban) vagy részvételüket a rendszert működtető gépezetben, elkerülendő a nyilvános meghurcolást” – írta a nagy tekintélynek örvendő történész.
Az ARD televíziónak adott esti, de már órákkal korábban kiszivárogtatott interjújában Günter Grass, akit az elmúlt napokban számos pályatárs és politikus élesen bírált elsősorban a több évtizedes hallgatás miatt, hangsúlyozta, hogy Waffen-SS tagsága alatt semmifajta bűncselekményt nem követett el.
Szépen fogy a könyv
Az interjúban Grass annak a nézetnek adott hangot, hogy amit íróként és emberként tett, teljes mértékben ellensúlyozza azt, amit most a náci idők idején történtek miatt felrónak neki. Úgy vélekedett, hogy – politikai nézeteinek hitelességét semmilyen kár nem érte, s nyomatékosan hangsúlyozta: íróként és állampolgárként a jövőben is hallatni kívánja szavát.
Grass úgy vélte: most érkezett el az idő arra, hogy mindezt végre kiadja magából, s ezért írta meg A hagyma hámozása című önéletrajzi naplóját, amit a göttingeni Steidl kiadó a tervezett szeptember 1-jei időpont helyett a hatalmas érdeklődésre való tekintettel már most szerdán megjelentetett. Az első nyomást, azaz 150 ezer példányt értesülések szerint csütörtök kora délelőttig valósággal szétkapkodtak, s további 100 ezer példány már nyomás alatt van.
Védők és támadók
Az irodalmi Nobel-díjas Grass a hét végén ismerte be először, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban a náci párt fegyveres alakulatának a tagja volt. Az író a Frankfurter Allgemeine Zeitung című lapnak nyilatkozott erről, megelőzve az éppen most, előrehozva kiadott önéletrajzi naplójában megjelent részletes beismerést.
Az író felkészült arra, hogy az ellene irányuló támadások még jó ideig folytatódni fognak. Mindemellett nem csak a támadások folytatódnak, de az író melletti rokonszenv-nyilatkozatok is. Ezek sorában a legújabb az ugyancsak nemzetközileg ismert német filmrendezőé, Volker Schlöndorffé, aki a Der Tagesspiegel című lapban csütörtökön megjelentetett, Grasshoz intézett nyílt levelében védelmébe veszi az írót.
Schlöndorff, aki egyebek között A bádogdob – Oscar díjjal kitüntetett – megfilmesített változatát rendezte, egy baráthoz intézett, rendkívül személyes hangú levelében úgy vélekedett: Grass egész életművét csakis a számára egyetlen szent törvénynek, a művészet törvényének vetette alá. S ha most egy életen át tartó munkával felépített nyilvános szobor leomlik, arról az író egyáltalán nem tehet – vélekedett a Potsdamban élő rendező.
Védelmébe vette Günter Grasst egy másik neves pályatárs, az író Martin Walser is, aki televíziós nyilatkozatában azt hangoztatta: az országban olyan légkör uralkodik, ami nem teszi lehetővé, hogy magunkkal nyíltan elszámoljunk és feszültség nélkül beszéljünk arról, ami valamelyikünkkel történik, mégpedig a rágalmazások és a villámgyors gyanúsítgatások légköre.
