Charles Beeker, az egyetem Akadémiai Búvár és Vízalatti Tudományos Programjának igazgatója szerint egy Kolumbusz hajóroncs felfedezése óriási jelentőséggel bírna a tengeri régészet számára. A kutatás remélt célja, hogy megtalálják a zászlóshajót, s így sikerül a Maria Galante hullámsírban nyugvó titkait felfedni.
Beeker szerint a felfedezésnél is fontosabb lenne a rakomány, ami végre hiteles fényben tüntetné fel a régi és az új világ kapcsolatának természetét. A kutatócsoportot a nyár elején toborozták össze az egyetem hallgatóiból, hogy felderítsék azokat a különös magnetométer anomáliákat, melyeket már elődeik fedeztek fel 10 évvel ezelőtt. A magnetométeres vizsgálatok szerint hatalmas objektumok fekszenek a tengerfenéken iszap és sár alatt, illetve korall kolóniák közé temetve. Az elemzések szerint ezek az objektumok egy 75 négyzetkilométeres területen szétszórtan helyezkednek el, a sémák szerint leginkább a hajóroncsokhoz hasonlóan.
Az anomáliák felfedezése óta eltelt évek alatt Beeker és muzeológus kollégája, Geoffrey Conrad hallgatóikkal évente tértek vissza a Dominikai Köztársaságba különböző projektek keretében, melyek a környező indián falvak régészeti ásatásaival, konzerválásával valamint a Taino indiánok kultúrájának megismerésével állt kapcsolatban.
Nincsenek pontos történelmi feljegyzések
A La Isabella-öböl adott otthont az első spanyol településnek, amit maga Kolumbusz alapított, míg a tainók voltak az első bennszülöttek, akik kapcsolatba kerültek az európaiakkal. A történelem ezen szakasza többnyire csak spekulációkon alapul, ezen szeretne változtatni Beeker és Conrad.
Munkatársaik számos országból érkeztek és különböző tudományágakat képviselnek. Legutóbbi felfedezésük egy közel 140 kilós horgony, ami a jelek szerint a Kolumbusz-érából származik. A horgonyt az anomáliákat magában foglaló területen honos korallok halott és élő példányainak vastag rétegei borították.
Egy hajó vázlatos képe.
A kutatók egy kotrógéppel végzik ásatásaikat. A gép pumpája, ami porszívóként ásta bele magát az iszapba, két és fél méteres lyukat ásott a magnetométer által érdekesnek talált ponton. A csapat azonban kifutott az időből és a munkálatok folytatását el kellett halasztania a nyár végére. Mindezek ellenére optimisták és meggyőződésük, hogy hamarosan egy hajóroncsot vizsgálhatnak, pedig még a létezését sem sikerült egyértelműen bebizonyítani.
Beeker számításai szerint jó néhány hajó süllyedt el a La Isabella-öbölben 1495-ben, egy hurrikánnak köszönhetően. A kutatók becslése szerint 8-9 vizijármű veszett oda a természeti csapásban, köztük kisebb karavellák és egy-két nagyobb teherhajó is. Az egyik ilyen lehetett a Maria Galente, Kolombusz második utazásának zászlóshajója. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint több hajó is értékes rakománnyal indult vissza Spanyolországba, az összetételükről azonban semmit nem tudni.
