A szállodamágnás Robert Bigelow űrrepülési cége, a Bigelow Aerospace által épített kísérleti modult egy átalakított orosz interkontinentális rakéta állította pályára. A Szibériából, az IRC Kozmotransz orenburgi Dombarovszki rakétakomplexumból kilőtt Dnyepr rakéta hibátlanul teljesítette feladatát, magyar idő szerint szerdán 16 óra 53 perckor vágott neki a világűrnek, hogy elérje a tervezett 550 kilométer magasságú föld körüli pályát.
A Genesis I a sikeres pályára állást követően azonnal működésbe lépett, kibontotta nappaneljeit, felfújta magát, fedélzeti számítógépes rendszere pedig létrehozta a kommunikációs kapcsolatot a virginiai Arlingtoban állomásozó földi irányítással. Tökéletesen működik a Genesis I GPS jeladója, mellyel nyomon követhető a görögdinnyére emlékeztető űrhajó, melyben a lesugárzott adatok szerint igen kellemes 26 Celsius-fok uralkodik.
A NASA feladta
A felfújható űrhajó ötlete egyáltalán nem új keletű, a NASA éveken át dolgozott ezen a technikán. Ennek eredménye a Transhab modul lett, amit a Johnson Űrközpontban teszteltek, a hagyományos „merev”, például a Nemzetközi Űrállomásnál alkalmazott lakómodulok alternatívájaként – az űrügynökség nem tartotta kizártnak alkalmazásukat a Holdon és a Marson sem.
A felfújható űrhajók vagy modulok nagy előnye, hogy kilövéskor jóval kisebb helyet foglalnak hagyományos társaiknál, ezért jelentősen leredukálják a pályára állítás költségeit. A Transhab-program végül 2001-ben fejezte be pályafutását. Az űrmodul a költségvetés megnyirbálásának áldozata lett, nem sokkal később Bigelow megvásárolta a projekt szabadalmait és jogait. Azóta saját, 1999-ben alapított cége fejlesztette tovább az űrügynökség munkáját.
A most fellőtt kísérleti Genesis modul 4,5 méter hosszú, átmérője 2,4 méter, a végleges változat ennek a háromszorosa lesz. A többek közt kevlárból és egy erős, Vectran nevű textíliából készült felfújható falak egy merev központi mag köré épülnek. A falakat úgy alkották meg, hogy ellenálljanak az űrszemét és az apró meteoritok becsapódásainak, a teljes méretű modellnél minden egyes fal 40 centiméter vastagságú lesz, ami Bigelow szerint teljes védelmet nyújt a kilyukadás vagy a becsapódások ellen.
A mostani fellövés célja a felfújható technika gyakorlati tesztelése. Egy éven belül újabb két kilövést terveznek, ezek a modulok lakókat is szállítanak majd. Az első Bigelow-modulokat hangyakolóniák, skorpiók és olyan személyes tárgyak népesítik be, melyeket a Bigelow Aerospace jó pénzért juttat fel a világűrbe, hiszen nem árt némi bevétel sem, ellensúlyozandó a fejlesztés költségeit.
A Nautilus-terv
A végcél a modulokból egy méretes űrhotel, a Nautilus felépítése. A modulok egymás mellé lesznek elhelyezve, ezért az űrszálloda első ránézésre egy hatalmas szafaládéfonatra fog hasonlítani. A teljes méretű modulok öt éven belül kilövésre kész állapotba kerülnek, ígérte Bigelow. A sikerhez természetesen az is kell, hogy addigra a magánszféra kialakítson egy rendszeres és megbízható személyszállító módozatot, ami nem utolsósorban még olcsónak is nevezhető.
Éppen ezért, mint arról már korábban beszámoltunk, Bigelow az X-díj mintájára kiírt egy saját űrversenyt, 50 millió dollárt ajánlva annak, aki elsőként demonstrál egy öt személy 400 kilométeres magasságba juttatására alkalmas űrrepülőt. A díj határideje 2010.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
