Kaposvári strand, a műbarlangos

Képzeljünk el egy átlagos hétvégi napot egy strandon, legyen ez most a felújított, átalakított, médiakampánnyal támogatott Kaposvári strand és fürdő. Az ember először keres magának egy parkolóhelyet, alkalmasint nem talál, a strandhoz vezető úton jobb és bal oldalon egymást érik az autók, a bejárat előtt motorok és kerékpárok állnak. Azután az ember jegyet vesz, majd az öltözőbe megy, ahol a furnészekrények és a fogassal ellátott padok adnak egymásnak találkozót.

A szabadban a fűre a nagyobb fürdőlepedők leterítése szemfüles embert követel, ha délután érkezik a vendég, az intézmény ugyanis meglehetősen népszerű, vagy más megközelítésben: kevés szabad felület áll rendelkezésre a vendégekhez képest. Úszásra azon a hétvégén, amikor a FigyelőNet felkereste a strandot, nem volt lehetőség, a szép ötvenméteres úszómedencét verseny miatt a közönség nem használhatta. Így a sport gyakorlatilag ki volt lőve, ami olykor előfordul, de erre akkor illik felhívni a látogatók figyelmét. Ez nem történt meg, jön is a jogos reklamálás.

Hol a muflon?

Ez a strand is, mint több más az országban, ketté van osztva kerítéssel, beléptető kapuval, kapussal. A két strand – egy régi, elhanyagolt és egy új – néz egymással farkasszemet, no nem ellenségesen, mint a Koreák, hanem inkább mint a két egykori Németország, az egyik sóvárog a másik után, a másik szánja az egyiket. Az igazán izgalmas dolgok tudniillik a külön belépőjegy ellenében igénybe vehető új területen kaptak helyet. Romantikus ölelésben egymásba fonódó élménymedencék tekeregnek az új strandon, a lelkesedés óriási, a medencék annyira tele vannak, mint egy jobbfajta gulyásleves. Minden élményelem megtalálható itt, és még egy-két extrára is futotta, ilyen például a három csúszda közül a piros, amelyik négysávos, így egy egész baráti kör vagy család tud versenyezni, kinek a feneke csúszik jobban.

Szintén másutt nem látott elem az a háromszintes ugrótorony, melyet műsziklák közé építettek. Az ötlet jó, a víz is jó mély, négyméteres, minden rendben lenne, csak a trambulinszerűségek vannak túl közel egymáshoz, így egyszerre csak egy ember ugorhat. Mivel mindhárom szinten hosszú, ugrásra éhes sorok képződnek, a fürdő kénytelen egy forgalomirányítót alkalmazni, aki mást se csinál naphosszat, mint ül a székében, és sípjával szabályozza, ki következik – tíz másodpercenként füttyent egyet.

Nemcsak a torony, az élménymedencék is műsziklák közé vannak telepítve, ráadásként még egy nagy barlang – mű – is akad, ahova el lehet bújni csókolózni, etc. Nem rossz az ötlet, műsziklákkal dobni fel egy strandot, amit ráadásul még roppant gondosan növényekkel is díszítettek, automata öntözőberendezéssel láttak el, csak valahogy ezek a kövek furák, idegenek itt, az embernek mindig a pesti állatkert hasonló kompozíciója jut eszébe, így Kaposvárott folyton a kőszáli kecskéket várja. A gyerekmedence jelest érdemel, őskori teknős áll a közepén csúszdákkal, lépcsőkkel, meg egy vár, szintén csúszdákkal, és ne feledkezzünk meg a bohócról sem.

Fürdés a reptéren

De haladjunk tovább képzeletbeli túránkon. Miután kiélveztük a csúszdákat, bebújtunk a barlangba és megdagonyáztattuk magunkat, jöhet egy kis termálvíz az ízületeknek – ha már termálstrandon vagyunk. Az ilyen öreges örömökre egyelőre még várni kell, a szürke és bézs árnyalatú mozaikokból készült, fapergolával nemesített, szép termálmedene még nem készült el. Alternatívaként igénybe lehet venni a fedett, egy iparvárosi buszpályaudvarra vagy a kijevi reptérre emlékeztető termálhangárt.

A ferde tetejű épület oldalán színes csempékből olyan különleges alkotás található, hogy az ember elbizonytalanodik, vajon ez a színkavalkád tudatos szerkesztés eredménye, vagy részeg volt a burkoló. Két kerek meleg vizes medence található az építészet, a dizájn iránt érdeklődők számára kihagyhatatlan teremben. Az egyiket kőhíd osztja ketté, melyen – strandokon kissé szokatlan módon – életnagyságú csavartszarvú kőjuh sétál át. Ezzel még nincs vége a vizeknek, mert van még egy eldugott, lejárt szavatosságú üres medence, mely annyira el van rejtve, hogy eldönthetetlen: szándékosan nem töltöttek bele vizet, vagy egyszerűen elfelejtkeztek róla.

Kínai menza

Miután a vízzel való érintkezés minden formáját kimerítettük, a szárazföldi szolgáltatások következnek. Az ember a tenyerébe temeti a homlokát a büfék előtt kígyózó sorok láttán: lángosért ennyit majálisokon és szabadtéri dzsemborikon szoktak sorban állni. És mivel az árakat mindig a kereslet határozza meg, és az utóbbiból itt nincs hiány, Kaposvárott kapható a legdrágább sajtos-tejfölös lángos az FN által felkeresett standok közül. A megkapott ételekkel, italokkal leülni nem lehet, minden hely foglalt. Ha mindennel végeztünk, öltözzünk fel, ezúttal az új térfélen, mert itt még az öltözők is sokkal szebbek, narancssárga színben pompáznak, a mosdók pedig még egy hotelben is megállnák a helyüket.

A beruházások még nem zajlottak le teljesen Kaposvárott, a strand fele nem használható, füvesítés előtti stációban leledzik, részben ennek is köszönheti zsúfoltságát. Ebben a környezetben a relaxálás, a pihenés nem megy.