Suzanne Vega először akkor tűnt fel, amikor egy szál magában, gyönyörű-szomorú hangján felénekelte első, 1985-ös lemezére, hogy: „tüp-tüp-tűű-dü, tüp-tü-rűű-rü, tüp-tüp-tüp-tű-tüp-tü-rű-rü”. A számot később elektronikus kütyükkel felerősítve (s a gyönyörű dalt legyengítve) ismerte meg a világ.
Suzanne Vega már a hetvenes években feltűnt New York folk-pop klubjaiban, amikor egy szál gitárral adta elő dalait. Steve Addabbo hangmérnök-producer vállalta a menedzselését, ő segítette hozzá első albuma, a Suzanne Vega megjelenéséhez. Ennek rendkívüli sikere – platinalemezként huszonhét hetet töltött a sikerlistán – aztán egy csapásra ismertté tette a nevét: a női énekes-dalszerzők körében immár Tracy Chapmannel, Michelle Shockeddal, Sinéad O’Connorral emlegették együtt.
Két évvel később újabb remekművel rukkolt ki: a Solitude Standing népszerűségében és tisztaságában is Suzanne debütáló anyagához volt mérhető. Luka című dala nagy siker volt, több listára felkerült, Grammy-díjra is jelölték. (Ha nem is saját jogán, de Grammy-díjas volt a Days of Open Hand című lemeze.)
A kilencvenes években azonban férje, Mitchell Froom producer hatására a korábbiaknál jóval személytelenebb – dobgépekre, szintetizátorokra támaszkodó – albumokat készített, s a 99.9 F és a Nine Objects of Desire csendes fogadtatása azt sejtette, hogy kimerült Suzanne alkotóereje és rangja.
A fordulathoz – ha úgy tetszik, a visszatéréshez – a válás drámája kellett: a 2001-es Songs In Red and Gray albumon újra a lenyűgöző, hétköznapi-lírai Vegát hallhattuk. Azóta régi basszusgitáros kollégája, Michael Visceglia társaságában énekli életműve kimagasló dalait – ebben a formában láthatjuk a Művészetek Palotájában is.
Az énekes-gitáros Vega több alkalommal adott már koncertet Budapesten. Három évvel ezelőtt bónusz DVD-vel együtt adták ki dalainak reprezentatív válogatását, a Retrospective: The Best of Suzanne Vega című korongot.
