Néhány évtizede elképzelhetetlennek tűnt a lengyelek és a németek számára is, hogy nemzeti csapatukban afrikai játékosok is helyet kapjanak. Olisadebe Lengyelország, Asamoah Németország válogatottjába kapott meghívót. Utóbbi most „hazai” környezetben bizonyíthat, az előbbi kikerült az utazó keretből. Nekünk magyaroknak a Ferencváros honosított brazilja, Leo jutott.
A németországi vb-n két csapat is fordított taktikát választott: európai játékosok honosításával erősített két újonc. Angola valamint Trinidad és Tobago válogatottjában is szerephez jutnak olyanok, akik a négy évvel ezelőtti futballtornát épp olyan nézőként kísérhették figyelemmel, mint bármelyikünk.
Christopher Birchall
A karibi édesanyától és brit papától származó, 22 évvel ezelőtt Angliában napvilágot látott Christopher Birchall esete több vonatkozásban is történelmi. Ő az első fehérbőrű játékos, akit a 60 éves múltra visszatekintő Trinidad és Tobago-i Labdarúgó Szövetség foglalkoztat, ugyanakkor jelenlegi klubjának, az angol harmadosztályú Port Vale-nek is az első játékosa, aki labdarúgó vb-n debütál.
A popsztár Robbie Williams – maga is társtulajdonos – kedvenc csapatában nevelkedett fiatal középpályás egy évvel ezelőtt vehette át T&T-i útlevelét, azóta 19 mérkőzésen szerepelt a válogatottban. Három gólja közül kettőt is a lehető legfontosabb pillanatokban szerzett. Honduras elleni bombagólja a Soccer Fox Channel által a hét gólja lett, megismertetve briliáns lövőtechnikáját a világgal. A Bahrein elleni találatának köszönhetően pedig egyenesen nemzeti hőssé kiáltották ki a fiatalembert: az 1-1-re végződött mérkőzésen szerzett szabadrúgásgóljának nagy szerepe volt abban, hogy T&T csapata története során először kvalifikálhatta magát futball vb-re.
Christopher Birchall gyors, erős, remek
Feketék közt egy európai (AP)
technikájú középpályás hírében áll. Pontrúgásai, keresztlabdái nagy erőssége lehet a karibi csapatnak, amelynek több brit vonatkozása is van: a kapus Shaka Hislop, akárcsak a veterán csatárzseni, Dwigt Yorke is az angol élvonal kitűnőségeiként lettek világhírűek. Most a fiatal Birchall a holland edzőfenomén, Leo Beenhakker irányításával közöttük lehet meghatározó erőssége a válogatottnak.
A középpályás szerepeltetése mesébe illő történet: alig 14 hónappal ezelőtt egy bajnoki mérkőzésen Dennis Lewrence, a Wrexham keménykötésű T&T-i válogatott védője mérkőzés közben kérdezett rá, hogy nincs-e véletlenül valmilyen „trini”-kötődése a játékosnak. Birchall azt hitte, csak szórakoznak vele, de az édesanyja származását nem hallgatta el. A Port Vale 2-0-s vereségével végződött találkozó utána a két játékos hosszabban is elbeszélgetet a dologról. Nem telt bele egy kurta hónap, és a játékos máris elutazott a T&T-i szövetség meghívására a karibi országba. Tavaly május végén már Bermuda ellen be is mutatkozott Leo Beenhakker csapatában. Azóta töretlen a „sikersztori”. A Bahrein elleni meccsel pedig kitörölhetetlenül beírta magát a nemzet történelmébe. A 22 éves játékos szinte a mai napig nem győzi hangsúlyozni, hogy micsoda megtiszteltetés, hogy édesanyja egykori hazájának csapatát erősítheti. Új kultúrát, új embereket ismerhet meg – mindezt úgy, hogy körülrajongják érte.
Hatalmas lehetőséget kapott azzal, hogy a vb-n Anglia ellen is játszik a karibi válogatott. A nem titkoltan Liverpoolért szorító játékos kedvencével, Steven Gerrarddal is farkasszemet nézhet.
Egyedül talán csak idősebb Birchall úr lehet kissé csalódott fia fantasztikus története miatt. A papa ugyanis csak hosszas megbeszélés után egyezett bele abba, hogy Christopher szerepet vállaljon a T&T-i nemzeti csapatban. Ezzel ugyanis véglegesen eldőlt: fia legeslegnagyobb büszkeségére soha sem lehet a háromoroszlánosok válogatottjának tagja.
Paulo Jose Figueiredo
Kevésbé meseszerű Angola portugál igazolásának, Paulo Jose Figueiredonak története. Bár a világ egyik történelmileg legháborúsabb múltú afrikai országának három éve
Paulo Jose Figueiredo (AP)
meghatározó játékosával így is sokan cserélnének: az immár veterán korba érkezett 34 éves középpályás élete egyik legnagyobb ajándékának tartja részvételi lehetőségét a németországi tornán.
Az eredetileg – valamikori portugál gyarmatországban – Angolában született labdarúgó szülei a csak néhány évvel ezelőtt véget ért polgárháború miatt költöztek Portugáliába, ahol Paulo Jose gyermekéveit töltötte. Hamar kiderült, hogy mivel is szeretne foglalkozni, igaz, ez a nagy portugál klubokat annyira nem hatotta meg: Figueiredo csak messziről lehetet részese hazája élvonalbeli labdarúgásának. Világéletében alacsonyabb osztályú csapatokban kergette a labdát. A Sandinense, a Santa Clara, az amatőr Lusitania után az elmúlt szezont a Varzim együttesében töltötte. Csupa másod-harmadligás csapatokban.
Három évvel ezelőtt új megvilágításba került azzal, hogy Angola akkori brazil vezetőedzője, Ismael Kurtz behívta a válogatottba. Mindezt annak szellemében, ami már akkor egy több éves gyakorlat volt: az angolai nemzeti labdarúgást több kipróbált portugál harcossal kívánták megerősíteni. A 2002-óta háborúmentes országban azóta az olajtermelés és a gyémántcsiszolásnak köszönhetően megindult felfelé a gazdaság, így minden bizonnyal versenyképes ajánlat is rásegíthetett arra, hogy Figueiredo visszatérjen szülőhazájába. A játékos több mint 30 év után látogatott vissza Angolába.
Angola 7-ese
Luis de Oliveira Goncalves szövetségi kapitány nem feltétlenül gyorsasága miatt ragaszkodik a középpályáshoz: sokkal inkább pontos passzai, szervezőkészsége emeli ki a többiek közül. Szakírók szerint 22 válogatott mérkőzése alatt annyira beilleszkedett a csapatba, hogy szinte csoda, hogy csak három éve játszik az együttesben. Mindenképpen kulcsjátékosa lett az angolai válogatottnak. Hogy már most a 10 milliós ország egyik kedvence, arra garancia a selejtezők során szerzett rendkívül fontos gólja: szabadrúgásból vette be Nigéria kapuját, ezzel nagyban hozzájárulva, hogy a „Zöld Sasok” előtt bezárult a kapu az idei vb-kijutás előtt. Anélkül az 1-1-es döntetlen nélkül most nem lenne a 32-es mezőnyben Figueiredo csapata.
