Kezdjük a végén! A „Földanya Égapa” az 1984-ben alakult Kampec Dolores hetedik albuma. A zenekart Hajnóczy Csaba és Kenderesi Gabi alapította. Már akkor kitűnt az alternatív együttesek közül a magyar, balkáni és más népzenei utalásaival, amelyek modern jazzel, elektronikus megoldásokkal keveredtek. A kezdetben a fővárosi klubokban játszó együttes 1988-tól Hollandiában, később szerte a világon ismertté (sok helyen ismertebbé, mint Magyarországon) vált. Sok száz koncert áll mögöttük Európa, Amerika és Ázsia 30 országában.
A különös hangulatú muzsika védjegye egyrészt Kenderesi Gabi jellegzetes elvágyódó éneke, másrészt Hajnóczy Csaba gitárzsonglőrködése, amelynek hangzását egyre több elektromos kütyü varázsolja el. Vajdovich Árpád (basszusgitár) és Ölveczky Tamás (dob) fegyelmezett, feszes ritmusszekciót alkot, amelyre a jazz és a népzene ötvözésének mestere, Grencsó István fújja a tőle megszokott öntörvényű, szabad futamait lassan tíz éve.
A lemez magyarországi megjelenése néhány hónappal követte a távol-keletit. Japánban a Poseidon Records adta ki a CD-t, a zenekar rövid turnéval vett részt a promócióban, amelynek hang- és képanyaga a közeljövőben DVD-n fog megjelenni. Nyugat-Európában és Amerikában a londoni ReR Recommended gondozza a „Földanyát”, akár a Kampec eddigi lemezeit, itthon az A38 Hajó.
A másik CD a nyolcvanas években gimnazista-egyetemista korosztály alapműve. A Kontroll Csoport (csakúgy mint az URH, az Európa Kiadó, a Balaton, vagy a Neurotic) felvételei hihetetlen minőségű kazettákon (tudja-e még egy mai gimnazista, mi az a kazetta?) terjedtek kézről-kézre. Ezek a zenék kitörtek a „nagy öregek” begyepesedett világából, a mesterségesen nyomatott menő ifjúsági zenekarok világából, de különböztek (talán intellektuálisabbak voltak?), mint az a néhány akkoriban progresszívnek számító, szintén lemezről nem is álmodó együttes, mint a Beatrice, Bizottság, vagy a Hobo. Végre szóltak valamiről a dalok, és a közönség értette az üzeneteket. Még ma is hihetetlen, hogy engedte az akkor még keménykedő Aczél ezeket a zenekarokat működni. Lemezről szó sem lehetett, így kazettákon terjedtek a felvételek. (Akkor lett vége ennek az izgalmas korszaknak, amikor az Európa Kiadónak megjelent az első lemeze 1987-ben.)
Idén 25 éves Kontroll Csoport. Az évforduló alkalmából az A38 Hajó segítségével újra megjelent a Kontroll Csoport eddig egyetlen stúdió felvétele az “Ezerkilencszáznyolcvanhárom”.
Először 1980-81 szilveszterén az első Kontroll Csoport koncerten az alapító tagok előadásában hallhatta Wahorn András (ex A.E. Bizottság) pomázi házának fészerében a szilveszteri házibuli közönsége az Ős-Kontroll dalokat. Az zenekar tagjai Hajnóczy Csaba, Kistamás Laci, Bárdos Deák Ági, Hajnóczy Árpád és Iványi Norbi (aki sajnos néhány éve tragikus körülmények közt elhunyt) voltak. Az Ős-Kontroll – mely rövid időn belül Farkas Zoltán basszusgitárossal bővült – Müller Péter (akkor még nem Sziámi) belépéséig létezett. Innentől már nem “ős”, hanem Kontroll Csoport.
A 23 éves zene egyáltalán nem poros, avítt vagy unalmas. Ugyanolyan különösek, és (hihetetlen) energikusak a dalok, mint a nyolcvanas években. Bárdos Deák Ágnes és Müller Péter dalszövegei ma is szellemesek, elgondolkodtatóak. Szóval, vigyázat: lehet, hogy előjönnek a ’80-as évekből reinkarnálódott buli járók, akik azt üvöltik, hogy „egy kis piros bombázó gépet akarok, de nagyon szépet!”.
Ne csodálkozzunk, még akkor sem, ha a Kontroll énekesnője, Deák Bárdos Ági 50 éves, az azóta Sziámivá vált Müller Péter az Operaház startégiai vezetője lett, Hajnóczy Csaba pedig már máshogy kápráztat el: a Kampec Doloressel.
