Tárlat a Capodimontéban
A Capodimonte múzeum a központi pályaudvarnál található Garibaldi tértől a 40C jelzésű busszal közelíthető meg. A belépőjegy 10 euró, de az Európai Unió 25 év alatti állampolgárai fél áron mehetnek be. A kiállítás március 24. és június 4-e között tekinthető meg, érdemes azonban utána érdeklődni, nyitva van-e még, a nápolyiak ugyanis nem fordítanak túl sok gondot a dátumok betartására.
Ha bárki egy korai nyaralásra – a SkyEurope-pal már közvetlen repülőjárattal is megközelíthető – Nápolyt választja úticélul, egy felhősebb napon érdemes ellátogatni a Bourbonok egykori kastélyában berendezett Capodimonte múzeum Tiziano kiállítására.
A mustra valójában nem Tiziano életművét mutatja be, hanem képet akar adni az 1500-as évek festészetéről. Az kétségtelen, hogy az időszak egyik legtehetségesebb és legkeresettebb alkotója Tiziano volt, de a tárlaton megtekinthetők a másik festőóriás Raffaello, valamint Pontormo, Parmigianino és a Carracci testvérek munkái is. A képek jó része a Capodimonte tulajdona, de több képet kaptak kölcsön más múzeumoktól és magánszemélyektől is.
Portrék versenye
A tárlat szinte csak portrékat tartalmaz. A különböző alkotók a fények, test- és kéztartások segítségével igyekeztek mind többet kifejezni műveiken. Az egyik leghíresebb, a „Harmadik Pál pápa Alessandro és Ottaviano Farnesevel” című Tiziano festményen például a középpontban helyet foglaló egyházi vezető a fények segítségével kiemelkedik a képből, nyugodt, ugyanakkor gőgös hatást sugall, míg ifjú rokona, Alessandro hajlott testtartásával fejezi ki a tiszteletét. Ennek ellentétét fejezi ki bátyja, Ottaviano alakja, aki szintén egyházi karriert választott magának, így bár a háttérben, de szintén nyugodtan és kiegyenesedve figyeli a másik két alakot.
Tiziano, a leghíresebb velencei
Tiziano Vecellio a velencei köztársaságban, Piève di Cadorében született 1488-1490 táján, és 1576-ban hunyt el Velencében. Személyében a legjelentősebb a Bellini és Giorgone nevével fémjelzett velencei iskola legjelentősebb alkotóját tisztelhetjük. Már igen fiatalon Velencébe költözött, először Gentilétől, majd Giovanni Bellininél tanult, 1508-tól pedig már Giorgionéval dolgozott együtt. Öt évvel később már maga X. Leó pápa hívta Rómába, ahol Raffaelloval és Michelangeloval dolgozhatott volna együtt, ám ő mégis Velencét választotta. 1516-ban, Bellini halálát követően, velence kormányának hivatalos festőjévé nevezték ki, így a városállam valamennyi prominensével kapcsolatba került.
Végül 1545-ben döntött úgy, hogy elfogadja III. Pál meghívását és Rómába megy. Ezzel Itália és egész Európa legelismertebb festőjévé vált. Élete végén azonban visszatért szeretett Velencéjébe, itt hunyt el 1576-ban.
