Elhunyt Somlyó György költő, esszéíró

Apja, Somlyó Zoltán költő révén fiatalon a Nyugat nagy nemzedékéhez és követőihez csatlakozott. Kapcsolatba került az Újholddal, hatott rá a francia szürrealizmus. Első versét 1937-ben közölte Az Újság Pogány zsoltárolás – József Attila halálára címmel, és egy év múlva saját kiadásban megjelent első verseskötete, A kor ellen című. 1943-ban jelent meg első fordításkötete, a Skót balladák. 1941-ben először, majd 1944-ig többször munkaszolgálatra hívták be. 1945 őszén beiratkozott a pesti bölcsészkarra, 1946 novemberében francia ösztöndíjjal a Sorbonne hallgatója lett.

1954-55-ben a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője volt. 1958-ban szerkesztésében és előszavával megjelent a Francia költők antológiája és Rimbaud összes műveinek első magyar kiadása. Emellett sorra jelentek meg verseskötetei, tanulmányai is, és hosszabb-rövidebb időt Francia- és Olaszországban töltött. 1965-ben Párizsban megjelent első francia fordítású verseskönyve, a Souvenir du Présent. 1966-ban megindította az Arion című többnyelvű irodalmi almanachot, amelynek 1987-ig volt főszerkesztője. Somlyó György lírájában a legkötetlenebb szabadverstől a szigorúan szabályozott szonettformáig szinte minden versforma megtalálható. Prózai munkái erősen önéletrajzi ihletettségűek. Életművének szerves részét képezik tanulmánykötetei és műfordításai.

A francia és a magyar líra, főleg Szabó Lőrinc hagyományait folytatva alakította ki új versformáját (Tó fölött, ég alatt). Megújította a szonett hagyományát. Meséivel (Mesék a mese ellen, A mesék könyve) egy ősi műfajt támasztott fel. Regényírói pályája az 1970-es, ’80-as években bontakozott ki (Árnyjáték, Rámpa, Párizsi kettős). Számos tanulmánykötete jelent meg (Philoktétész sebe, A költészet évadai), 1963-tól több kötetben. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja.

A Kossuth-díjat 1997-ben kapta, József Attila-díjjal többször is kitüntették. 1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntették ki, 1992-ben neki ítélték a Soros Alapítvány Kassák-díját. 1994-ben PEN-emlékérmet és Illyés Gyula-díjat kapott, 1996-ban a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékéremmel tüntette ki. 1998-ban Pro Urbe Budapest Díjat kapott. 2004-ben a Pablo Neruda-emlékéremmel tüntették ki.