Élet-Stílus

Kiállítás nyílik Hrabalról

admin
admin

2006. 05. 05. 13:22

Svejkkel is együtt sörözhetnek az érdeklődők a Bohumil Hrabalról szombaton nyíló kiállítás megnyitóján, Solymáron.

A bemutatón fotókkal, akvarellekkel, táblaképekkel és multimédia programok segítségével idézik fel a múlt század egyik legnagyobb közép-európai írójának az életútját. A kiállítás része egy prágai söröző, ahol felszolgálás is lesz, így az érdeklődők a cseh sört is megkóstolhatják.

A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóság aszódi Petőfi Múzeuma és a Fekete Ökör Baráti Kör kiállítását Hagymásy András kocsmográfus nyitja meg, majd a közönség együtt sörözhet egy derék katonával, Svejkkel, az este hét órakor kezdődő színházi előadás keretében. A Svejk vagyok című darabban Mikó István, Herrer Pál és Suha Kálmán szerepel. A tárlat szombat este hatkor nyílik és május 19-ig látogatható a solymári Apáczai Csere János Művelődési Házban.

Az ihlető család

Bohumil Hrabal 1914. március 28-án született Brünn Zidenice nevű külvárosában. Törvénytelen gyermek volt, apja nem vette el állapotos anyját. Néhány évig nagyszüleinél nevelkedett, majd anyja és annak férje, Frantisek Hrabal magukhoz vették. 1917-től Polnában éltek, ahol nevelőapja a sörgyárban dolgozott. 1919-ben Nymburkba költöztek, ahol apja a sörgyár gondnoka, majd igazgatója volt. 1924-ben ismerte meg apai nagybátyját, Pepin bácsit, aki eredetileg két hétre jött hozzájuk, de végül negyven évig maradt. Bohém nagybátyja, aki megállás nélkül mesélte érdekesebbnél érdekesebb történeteit, rendkívül közel állt Hrabalhoz.

Középiskolai tanulmányait a nymburki reáliskolában végezte. Elképesztően rossz tanuló volt, egyszer évet is kellett ismételnie. Rendkívül gátlásos volt, szinte egyfolytában zavarban volt. Rájött, hogy a sör kiválóan oldja zavarát, s elkezdett kocsmákba járni, ahol imádta hallgatni az embereket, a harmadik sör után pedig kezdte magát olyan jól érezni, hogy be is kapcsolódott a beszélgetésekbe.

Forgalmista, fémmunkás, papíripari munkás


1942-től forgalmistaként dolgozott, itt szerzett élményei alapján írta meg a hatvanas években a Szigorúan ellenőrzött vonatok című elbeszélését. A háború után befejezhette a korábban félbeszakadt jogi egyetemet, és 1946-ban megszerezte a doktorátust. Jogi képzettségét azonban soha nem hasznosította. 1946-48 között biztosítási ügynökként dolgozott.

A második világháború után belépett a kommunista pártba, nem is annyira politikai okból, hanem kedvenc szürrealista írói iránti tiszteletből. Egy év múlva, miután megismerte a vezetők politikáját, kilépett. Írásbeli nyilatkozatában azt írta: ‘A CsKP-ból ugyanazon okok miatt lépek ki, mint amelyek miatt beléptem.’

1949-ben, harmincöt éves korában költözött el szüleitől. Előbb a prágai Óvárosi téren bérelt szobát, majd egy libeni lerobbant ház szobakonyhájába költözött. A kladnói vasműben helyezkedett el fémmunkásként, majd később négy évig egy papírhulladék feldolgozó üzemben dolgozott bálázóként. Erről a négy évről szól a Túlságosan zajos magány című elbeszélése, melynek hősét, Hantát, egy, a zúzdában dolgozó kollégájáról mintázta, aki hazahordta a csodálatos könyveket, melyeket a kommunista rezsim bezúzásra ítélt.

Miközben munkásként dolgozott, már sorra írta később világhíressé vált műveit, de ezek az ötvenes évek Csehszlovákiájában nem jelenhettek meg. A libeni Gát utcai lakásában rendszeresen írókból, képzőművészekből, filozófusokból álló társaság jött össze.

1955-ben ismerkedett meg a huszonnyolc éves Eliska Plevovával, aki gazdag szudétanémet családból származott, de a háború után lakásukat elvették, szüleit kitelepítették. Egy évvel később összeházasodtak. Hrabalt annyira megrémítette a házasság gondolata, hogy az esküvő előtti három napra szabadságot vett ki, arra hivatkozva, hogy gyászeset történt a családban. Kocsmáról kocsmára járt, és végül majdnem lekéste saját esküvőjét.

Könyvek, sikerek

1963-ban, negyvenkilenc éves korában végre megjelenhetett első könyve, a Gyöngy a mélyben című elbeszéléskötet. A kötet hatalmas sikert aratott, elnyerte a Csehszlovák Írószövetség kiadójának a díját, az év könyve címet. Hrabal írásainak hősei mindig egyszerű emberek. A szemében a nap mint nap munkába járó emberek az igazi hősök, tőlük lehet a legtöbbet megtudni az életről. A következő évben neves rendezők, köztük Menzel megfilmesítették a kötet több elbeszélését.

1964-ben jelent meg második kötete, a Táncórák idősebbeknek és haladóknak. Hrabal még 1946-ban jegyezte fel Pepin bácsikája történeteit, és a könyvet eredetileg csak maga és barátai szórakoztatására szánta. Az írásban nem csak Pepin történeteit örökítette meg, hanem a mondatszerkesztéssel és a központozás elhagyásával is hitelesen próbálta átadni bácsikája szóáradatszerű előadásmódját. A kötet elképesztő sikert aratott, nem sokkal megjelenése után több nyelvre is lefordították.

A siker annyira megijesztette Hrabalt, hogy több mint egy évre elhagyta az ihlet. 1965-ben jelent meg Szigorúan ellenőrzött vonatok, 1966-ban pedig elkészült belőle Jiri Menzel világhíres filmje, mely 1967-ben elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Hrabal végre utazhatott, a világ számtalan helyére hívták előadói körutakra, felolvasóestekre, sajtókonferenciákra. Eljutott Bécsbe, Párizsba, Londonba, Berlinbe, New Yorkba.

Szülei ifjúkorát örökítette meg az 1970-ben írt Sörgyári capriccióban. 1973-ban írta meg a történet folytatását, a Pepin bácsit központba állító A városka, ahol megállt az idő című elbeszélését. Olyan, azóta világhíressé vált művei születtek ebben az időben, mint első regénye, az Őfelsége pincére voltam (1971) és a Gyöngéd barbárok (1973). Stílusa megváltozott, nagyrészt a New York-ban megismert Jackson Pollock alkotástechnikájának hatására, nem javítgatta többet szövegeit, hanem egy lendületből írta meg műveit.

A nyolcvanas években nagyszabású önéletrajzi trilógiájában (Házimurik, Vita nouve, Foghíjak) tekintett vissza életére. Elsősorban Joyce Ullysses-ének híres Molly Bloom monológjának hatására, felesége szempontjából meséli el élete történetét. A trilógia harmadik kötete, a Foghíjak, melyben Hrabal a hatvannyolcas eseményeket is feldolgozta, 1986-ban egyszerre látott napvilágot egy amerikai, egy kanadai és egy európai emigráns cseh könyvkiadónál. Hrabalnak újból rendőrségi kihallgatásokra kellett járnia, miközben nyugaton sorra jelentek meg művei, újságírók, szerkesztők zarándokoltak Prágába, hogy találkozzanak vele.

Az utolsó évek

1987-ben meghalt felesége. Hrabalnak macskáin kívül nem maradt senkije. Valamelyest oldotta magányát, hogy megismerkedett egy amerikai cseh szakos diáklánnyal, April Gifforddal, aki egy előadókörútra is meghívta. Hozzá írott leveleiből áll össze a Levelek Áprilkának című kötete. Az 1989-es bársonyos forradalom után végre hazájában is megkapta a megfelelő elismerést, 1991-ben megkezdték összegyűjtött műveinek kiadását. Utolsó éveit felváltva töltötte kreskói házában és kedvenc prágai kocsmájában, az Arany Tigrisben. 1997. januárjában köszvénnyel korházba került. Már éppen kijöhetett volna a kórházból, mikor 1997. február 3-án kiesett a kórterem ablakából. A híradások szerint Hrabal galambetetés közben szenvedett balesetet, valószínűbb azonban, hogy az öngyilkosság gondolatával gyakran foglalkozó író úgy érezte, hogy elég, és önként távozott.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Németh Sándor: Előfordult, hogy a szocialisták zsaroltak

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.