 |
 |
Vigyétek tovább a lángot, őrizzétek szívetekben a megtörhetetlen hitet és kollegiális szeretetet, amivel a nehezebb helyzeteken is úrrá tudtunk és tudunk lenni – e pátoszos hangvételű sorokat szeptember 5-én a leköszönt vezérigazgató, Sugár András fogalmazta meg a T-Mobile összes dolgozójának elküldött elektronikus levelében, amely búcsúgondolatait rögzítette.
A mobiltávközlés doyenjének távozása spontán mód ugyan, de mégis diadalmasabb lett, mint azt Sugár remélte. Amikor a cégen belül híre ment, hogy szeptember 6-án délután kettőkor hagyja el utoljára az épületet, nagy tömeg gyűlt össze a cég parkolójában, ahol a vezérigazgató spontán show-val búcsúzott. Olyasfélével, amilyet eddig csak a Microsoft „nagymiséken” láthattunk a lelkesítésből jeles Steve Ballmertől.
Sugárt ütemes, véget érni nem akaró tapssal búcsúztatta csapata. A szeretett, de félve tisztelt vezér meghajlássokkal fogadta munkatársai megnyilvánulásait, akik közül egy belső videófelvétel tanúsága szerint többen megkönnyezték távozását. Sugár azt mondta az őt éljenző tömegnek, azért nem sír, mert két nappal ezelőtt már megtette. Majd kikívánkozott belőle, hogy „Szeretlek benneteket!”, mire a taps felerősödött, majd a „ti is?” kérdésre még hangosabban szólt, amit Sugár az „akkor már ezért megérte” mondattal jutalmazott.
E búcsú mögött egy életmű áll. Egy olyan vezető életműve, akinek a nevéről a cégre, és viszont, a cég nevéről Sugár nevére asszociáltak még a gazdasági életben kevésbé jártas, külső szemlélődők is.
SIKERTÉNYEZŐK. Pedig a Westel-történet korántsem indult valami fényesen. Amikor 1991-ben a Transelektro vezérigazgató-helyettesi székét odahagyva Sugár némi hezitálást követően megkötötte a menedzserszerződést a Westel amerikai tulajdonosaival, még nem sejtette, hogy a vállalat a szakadék szélén tántorog. Miután erre fény derült, mégsem dobta be a törülközőt, mert hitt abban, hogy a mobiltelefóniában rengeteg lehetőség és pénz van. Jól gondolta ezt abban a helyzetben, amikor Magyarországon csak minden tizedik lakosnak jutott telefonvonal, sok év várakozás után.
A Westel ebben a környezetben kínált reális és várakozásmentes alternatívát. Borsos áron ugyan, de bárki, bármikor „kapcsolhatott”. Mivel a lakosságra jellemző telefonínség az üzleti élet szereplőit is érintette, a lehetőséggel eleinte a szolgáltatást megfizetni tudó vállalatok éltek. A kilencvenes évek elején Magyarországon megjelent külföldi befektetőknek elemi igényük volt arra, hogy a hazájukban megszokott módon kommunikáljanak. Részben az erre való gyors reagálás folytán lett a Westel története az újkori magyar gazdaság egyik sikersztorija.
A siker másik tartópillére, hogy a hazai mobiltávközlés világviszonylatban is korainak számító megindulásával Magyarország a technikai fejlődésben ismét felzárkózott a nemzetközi élbolyhoz, amire a huszadik század legendás első évtizedei óta nem volt példa. A sikertörténet nem mellékes körülménye az sem, hogy a Sugár vezette menedzsment új üzleti szemléletet honosított meg a Westelnél: az értékesítés, a marketing és a vállalat minden rezdülését nyomon követő pénzügy vált kulcsfontosságú területté.
Sugár emellett korán felismerte későbbi vesszőparipája, az ügyfélszolgálat jelentőségét, amelynek fejlesztését végig kiemelten kezelte. Előfordult, hogy külföldi tartózkodásai ráérő perceiben álnéven tesztelte az ügyfélszolgálatosok munkáját, de az sem volt ritka, hogy otthon maga ült be a telefonos munkatársak közé, s fogadta az előfizetők hívásait.
Sugár önmagával és munkatársaival szemben egyaránt tanúsított keménységgel oltotta bele a cég iránti feltétlen lojalitást a Westel dolgozóiba. Igavonó stílusa is közrejátszott abban, hogy a Westel a lehető leggyorsabban érte el az országos lefedettséget, s miután a cég felkapaszkodott a mobilpiaci trónra, többé nem volt hajlandó leszállni onnan. Sugár tizenöt éves „uralkodása” alatt megszállottja volt a versenynek, a Westel szinte minden újítással elsőként rukkolt elő, presztízskérdésnek tekintette, hogy szolgáltatásaival megelőzze versenytársait.
TANULTAK TŐLE. Eredményeiket, sikereiket nem tartották titokban: a Kapcsolat-koncertek, a tudományos élet, a kultúra és a sport támogatása révén a Westel szinte pillanatok alatt teremtett magának renomét a magán- és üzleti felhasználók körében. A cég márkaismertsége olyan magas fokú volt, hogy a tavalyi névváltáskor a lakosság nagyobb hányada tudta a T-Mobile-t azonosítani a Westellel, mint ahányakban tudatosult, hogy Magyarország belépett az Európai Unióba.
Annak ellenére, hogy a mobilszolgáltatások a fejlett országokhoz képest is korán indultak, a minőség nem romlott, sőt: néhány esztendő alatt a hazai mobiltávközlési piac nemzetközi léptékben is példaértékű lett, a Westelben felhalmozódott tudásanyag és tapasztalat „kötelező irodalom” az anyacégnél és a Deutsche Telekom egyéb leányvállalatainál. Mi több, a jól működő modell a távközlési liberalizációban szorgoskodó jogalkotók számára is kapaszkodóként szolgált.
BEOLVASZTÁS. A történet talán túl kerek lenne, ha most szeptemberben a 3G-szolgáltatás sínre tétele után Sugár nem távozott volna a cégtől. A távozás alapkonfliktusa, hogy a Magyar Telekom végérvényesen el akarta venni Sugártól 12 éven keresztül nevelt és dédelgetett „gyermekét”, a tavalyig Westel néven futott mobiltávközlési céget. Közismert: a Westel gazdája, a Magyar Tele-
kom (MT) a Deutsche Telekom tulajdona, így a mobilcég előbb névváltásra kényszerült, majd önállóságát tovább tépázva akarták beolvasztani az anyacégbe.
A változási folyamat már kezdetben sem simogatta Sugár egóját. Habár a brandváltás nyilvánosságra kerülésekor bizakodóan nyilatkozott, éppen a Figyelőnek is, állítólag már akkor felvetődött benne a távozás gondolata. Másodszor akkor készült venni a kalapját, amikor június közepén komolyabban is felmerült a T-Mobile és a MT egybeolvasztása. Akkor azért maradt ismét, mert úgy látszott, hogy a mobiltelefonos cég meg tudja tartani függetlenségét. De szeptemberre mégis az egybeolvasztási elképzelések nyertek teret a cégcsoporton belül.
Tudomásunk szerint Sugár és a T-Mobile alkupozícióit korábban elsősorban az erősítette, hogy a mobilcég szállította évek óta a csoportszintű bevétel és nyereség meghatározó részét, emellett fejlődése is dinamikus volt. A jó eredményekért „cserébe” a menedzsment viszonylag szabad kezet várt el a tulajdonostól. Ez azonban elemzők szerint oda vezetett, hogy amikor az MT-nél tavaly jelentős leépítéseket és egyéb költséghatékonyság-növelő intézkedéseket vezettek be, kitűnt: a T-Mobile szervezetében ilyen értelemben még jelentős tartalékok vannak, különösen akkor, ha a két társaságot egybeolvasztják.
Más is indokolta a fúziót. Az MT-nek évek óta egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy megállítsa a vezetékes fővonalak számának csökkenését. A vezetékes hangátvitel üzleti lehetőségeinek beszűkülését elsősorban a mobiltelefon népszerűsége (újabban pedig az internetes telefonálás) okozza, a cégcsoport azonban a T-Mobile révén csak az előfizetésüket lemondó ügyfelek egy részét tudja megtartani. Valójában a T-Mobile és a T-Com ebben a piaci szegmensben egymással is versenyben áll már évek óta. Kínálkozik az a megoldás tehát, hogy olyan összegyúrt telefonos csomagokkal lépjenek elő, amelyek egyesíteni tudják a vezetékes és a mobil technológia előnyeit.
