Rudas, a historizáló-szupermodern

A Rudas Gyógyfürdő Szabadság és Erzsébet híd között húzódó eklektikus épületegyüttese olyan, mint egy lelencgyerek Budapesten. Az egyébként zsúfolt Duna-part egyetlen elhagyatott pontján helyezkedik el, sem előtte, sem utána nincs más épület. A hetes busz ugyan pontosan a bejárat előtt áll meg, de a parkoló már olyan szűk, hogy gyakorlatilag sosincs szabad hely, most, az átépítés alatt pedig egyáltalán nem lehet használni. Nem csodálkozhatunk, hogy a Rudasban a BKV célközönségének számító hatvan-hetven éves korosztály képviselteti magát leginkább.

Stíluskavalkád

Az épület teljesen eklektikus. A középkori török fürdő egy neoreneszánsz uszodával bővült, majd egy modern gyártömbbel, ahol ma ásványvizet palackoznak, az enteriőr pedig a hatvanas évekből származik. Ezt a kavalkádot tetézte most a felújított termálfürdő historizáló-high-tech megjelenése. A felújításnak kívülről semmi jelét nem látni, a toszkán oszlopok felett omladozik a vakolat, a falakat graffitik tarkítják. Az alumíniumbejárat mögött alagútra vagy inkább présházra emlékeztető lobbi, ezt sem érintette a felújítás, minden olyan, mint harminc éve, noha a személyzetet tekintve történt egy kis fiatalítás. A présház közepén mezítelen fürdőző nő szobra, sajnos nem tudjuk meg, ki ő, mert felirat nincsen. A falak mentén vörös műbőr huzattal fedett padok húzódnak, a helyiség végén pedig a falécekből összetákolt büfé, és egy boltféle, ahol uszodai cikkek kaphatóak.

A falakon térfigyelő kamerákat lehet felfedezni, a pénztárak felett párosával, ami a pénzügyekkel kapcsolatos múltbéli zökkenőkre enged következtetni. A kassza után elektronikus beléptetőrendszer áll, mely elméletileg arra való, hogy kiváltsa a humán munkát, ennek ellenére három egyenruhás úr áll a nikkelkapuknál, kicsit szerepzavarban, mivel nem tudják eldönteni, hogy jegyszedőféleségek vagy biztonsági őrök. Különös módon, a termálfürdő bejáratánál újabb elektromos beléptetőkapu zárja el az utat, újabb sötét öltönyös férfiúval. Minden alkalommal elveszik a hitelkártyaszerű jegyet, és a vendég helyett bedugják a nyílásba. Mintha egy bürokratikus hivatalban járna az ember.

Talán furcsán hangzik, de az öltöző a fürdő legszebb, legharmonikusabb része. Már az is eredmény, hogy egy fürdő hallgatott az idők szavára, és a sperhaknival szaladgáló kabinost kiiktatta, helyette, a kuncsaftok nagykorúságában bízva, bevezette a kulcs-a-kabinajtóban rendszert. Az átalakítás jól sikerült, kívül-belül fából készült kabinokban lehet öltözködni-vetkőzködni, még a neonlámpa kezelését is a vendégre bízzák.

A fenék szabadon

A fürdő dobogó szíve az áttört kupola alatt helyezkedik el. A kis ablakokon beszűrődő fény félhomályban tartja a teret, a működtetők szerint talán túlságosan is sötétben, ezért néhány ipari lámpával egészítik ki a természetes világítást, ami azért kár, mert a fürdő egész területén csupa új fényforrással találkozni, ezeket kivéve. A nyolcszögletű, 36 fokos medencét négy kisebb: 28, 30, 33 és 42 Celsius-fokos termálmedence veszi körül, az egész termál egy nagy agora. A keskeny, hosszúkás csempékből álló padló remekül illik az épület eredeti téglaszerkezetéhez, melyet sok helyen szabadon, vakolatlanul hagytak az építészek. Máshol, így a hideg vizes medencénél, a terrakotta vakolatot részesítették előnyben, az eredeti téglaszerkezetet csak itt-ott szabadon hagyva.

A medencék csarnokát vörös márvánnyal borították, kutakkal, pihenőpadokkal törték meg a monotóniát, s külön díjazandó, hogy ivókút is készült a szaunázástól megszomjazottaknak. A fürdőben helyet kapnak az ultramodern világítótestek, üveg- és krómzuhanyozók, acél és üveg nyílászárók, melyek lerontják a történelmi hatást. Ezzel együtt kellemes és higiénikus benyomást kelt a fürdő, de hiába, mert a férfiakat itt azzal a különös köténnyel látják el, mely eltakarja az ágyékot, és szabadon hagyja a feneket, márpedig meztelen fenékkel nem szívesen ül le az ember sehova. A teljes mezítelenség talán elfogadhatóbb lenne, mint ez az egyszerre álszemérmes, ugyanakkor frivol, csak elöl takaró kendő.

Ambivalens szolgáltatások

Két egymásba nyíló gőzkabint helyeztek el a Rudasban, az egyik negyven, a másik ötven fokos, legalábbis ezt állítják a feliratok. A gőzkabint használók között – beleértve az FN újságíróját is – konszenzus alakult ki, hogy jóval melegebbek, pár percnél tovább gyakorlatilag elviselhetetlenek, olyannyira, hogy az állítólag ötvenfokos kabinban egy teremtett lélek nem volt. A forró gőz a felső ülések alól tör elő, melynek következtében nem lehet használni az alsó padot, de a nagy hőség miatt a felsőt sem. Egyszóval: a gőzkamra túlfűtött, a szaunák ellenben alulfűtöttek. Három, a kiírás szerint 50, 60, 70 fokos hőlégkamra üzemel. A pihenőhelyiségek hangszigetelt termek, az enyhén párnázott műbőr heverők higiénikusak is, és pihenni is lehet rajtuk.

Akár panasszal is élhetne az ember az ombudsmannál, mert a fürdőt reggel hattól este nyolcig kizárólag férfiak használhatják. Hölgyek csak vasárnap pihenhetnek, gyógyulhatnak hattól ötig, illetve éjszaka tíztől hajnali négyig.

Komoly gond, hogy az uszoda és a termálfürdő között nincs átjárás, a Rudasban dönteni kell úszás vagy termálfürdőzés mellett, a kettő együtt nem megy, hacsak fel nem öltözködik, és le nem vetkőzik ismét a vendég. A fürdőt tápláló gyógyforrások egy ivócsarnokot is éltetnek, sajnálatos, hogy a három gyógyvizet árusító ivócsarnokhoz sincs átjárás, a fürdőt elhagyva egy-két perces gyaloglás árán ihatunk a vizekből.