Aratási ünnep
Péntek este az egyik közeli faluban, Tunstall-ban, ünnepi misét tartottak az aratás tiszteletére (Harvést Festival). Yorkshire jelentős mezőgazdasagi vidék, Anglia éléskamrájának tartják, így a földnek nagy tisztelete van. Páran elmentünk a misére.
Tundtall egy kis falu Hull-tól 14, tőlünk 3-4 mérföldre. Az 1800-as évek végén 200-300 lakója volt, és szemlátomást azóta sem népesedett túl. Viszont itt található Anglia egyik legrégebbi temploma, amely a korai angol korban épült, és állítólag szász eredetű., Pontosan nem tudjak, mikor epült, mindenesetre 1115-ös feljegyzésekben már hivatkoznak rá. A helybeliek szerint több mint 1200 éves. Az egyházközség a yorki egyházkerület-hez tartozik. A misét egy idősebb, barátságos és jókedélyű lelkész celebrálta, a szertartás végén a felesége mindenkit körbejárt adomány-ért. Az istentisztelet után vacsora következett, amelyen 1,50 font belépő ellenében lehetett részt venni a közeli paplakban.
Mintegy negyvenen voltunk összesen, egy hosszú asztalt ültünk körül, az egyik asztalfőn a lelkész ült, a másikon… én. Meleg vacsi volt, beef pie, chicken pie, valamint a vegetáriánusoknak zöldséges pizza. Bor, üdítő és hihetetlen menyiségű desszert, a csokitortától az eperhabig. Isteni volt. Az angolok közvetlenek, természetes, hogy mindenki beszélget mindenkivel, így minket is jól kifaggattak. A mellettem ülő idősebb házaspár viszonylag jól ismerte Afrika déli részét, a feleség éveket töltött Namíbiában és Dél-Afrikában, a férje meg a rodhésiai időkről nosztalgiá-zott… A lelkész szépen körbejárta az asztalt, mindenkivel elbeszélgetett, majd következett az “árverés”. A helyi szokások szerint mindenki hoz valamilyen termést magával, ez jelenleg leginkább gyümölcs-ből állt. Ezeket az ajándékcsomagokat a vacsora végén néhány fontért egyesével felajánlják megvételre, a bevétel az egyházközségé. Hangulatos és barátségos kis összejövetel volt.
Már közel két hónapja vagyok itt Angliában, ideje beszámolót írnom az új életemről. A suli, ahol tanulok (CICD — College for International Cooperation and Development) egy nem a hagyományos értelemben vett iskola. Kizárólagos célja, hogy az afrikai önkéntes munkára készítse fel a résztvevőket, azaz minket. Az eddigi tapasztalatok alapján a súlypont azon van, hogy minél jobban és hatékonyabban tanuljuk meg saját és a környezetünk életének megszervezését, a lakóhely fizikai fenntartásától az étkezések és a szabadidős tevékenység kialakításán és lebonyolításán keresztül a pénzügyi keretekig. Nevezhetjük projektmenedzsmentnek is, kibővítve egy közösség teljes életének menedzselésével.
Az iskola csak a kereteket adja, és minimális útmutatást ahhoz, hogy ezeket hogyan használjuk fel. Tizenhatan vagyunk egy osztályban, akik most szeptemberben kezdtünk. (Van még egy májusi csoport, a következő turnus novemberben indul.) Mindent csapatmunkában kell megoldanunk, az egyéni vagy csoportszintű kreativitás nemcsak lehetőség, hanem szinte elvárás is. Szemlátomást azt akarják belénk verni, hogy saját magunkra, illetve a saját csapatunkra támaszkodva legyünk képesekl egy idegen környezetben is jól boldogulni, eredményesen végig vinni a projektünket.
Eddig érdekesnek tűnik
Fizikailag az észak-angliai Hull-upon-Kingston nevű város közelében vagyunk egy kétszázéves, György-korabeli, tipikusan angol vidéki mansion house-ban; sokhektáros park, több, különálló épület, piros tégla, fehér ablakkeret, nyírott gyep. A birtok a század második felében elmegyógyintézetként működött, a nyolcvanas évek végén vette meg és költözött ide az iskola. Nagyon szép környezet, csak sajnos messze van a várostól. (Az idő sajnos eléggé vegyes, kiszámíthatatlanul esik, illetve süt ki a nap.)
A program egyelőre változatos és intenzív, a prezentációírástól a portugál nyelvtanuláson és a sportprogramokon keresztül a szponzorálási tevékenységig terjed – van egy saját, kéthavonta megjelenő 12 oldalas Afrikával és az ottani programokkal foglalkozó magazinunk, ezt probáljuk tobbek között eladni. Ennek a szerkesztése két hét után már az én nyakamba szakadt:-))
A csoport meglehetősen heterogén: a miénkben van négy brit, egy japán-amerikai, két brazil, egy mexikói, egy svéd, egy litván, két észt, három magyar, egy szlovák és egy szlovén. A többi csoport is hasonlóan vegyes. A tanárok döntően skandinávok.
Szervezetileg elkülönül az oktatás az afrikai karitatív programokat szervező anyaszervezettől, azaz a dán HUMANA People to People alapítványtól. Nekik hat alapprogramjuk van: “Child Aid”, amelyik az afrikai árva gyerekeket segíti, a “Vocational School”, amelyik például a nagyobb gyerekek iskolai képzését segíti iskolák építésével, a “Teacher’s Training”, amelyik az afrikai tanárok (általános iskolai) továbbképzésé intézi (tudni kell, hogy az átlagos általános iskolai tanár a vidéki Afrikában jó esetben tud hibátlanul írni és olvasni, szerencsés esetben van érettségije, de ennél többet nem tudnak), a “Farmers’ Training”, amelyik mezőgazdasági segítséget, ismeretet nyújt. Végezetül itt a két HIV/AIDS ellenes prevenciós programjuk, a “HOPE Humana” és a “TCE”.
Önkéntesek a terepen
A HUMANA 20-30 éve működik, kezdetben Indiában és Pakisztánban szerveztek mozgó iskolákat (Travelling High School), ebből nőtték ki magukat. Jelenleg elsősorban Afrikában (Dél-Afrika, Zimbabwe, Namibia, Zambia, Botswana, Malawi, Mozambique, Angola, Bissau-Guinea és Elefántcsontpart) működnek, de van programjuk Indiában, Kínában és egy-két dél-amerikai országban is.
A HUMANA szakmai központja Zimbabwében van, innen irányítják a programokat, az adminisztratív központ Dániában működik. A munkát önkénteseken (rajtunk) keresztül végzik, a struktúra azonos: féléves képzés, féléves önkéntes munka terepen, majd két hónapos kiértékelő időszak valamelyik iskolában.
Az iskolák szervezetileg a HUMANA-tól külön, de azonos tanterv szerint működnek. Van egy itt Angliában, egy Berlinben, három-négy Skandináviában, három az USA-ban, egy-egy Indiában, Kínában, Dél-Afrikában és 2007-ben nyílik egy Közép-Amerikában. A miénk, azaz az angliai a nagyobbak közé tartozik, évente 50-60 önkéntest képez ki és küld Afrikába. Van valamilyen földrajzi specializáció, azaz az európai iskolákból elsősorban Afrikába lehet menni, az amerikai iskolák főleg dél-amerikai programokra küldenek, míg az ázsiaiak indiai programokra.
A mi munkánk két részből áll: két hétig tanulunk és két hétig „fund raisingelünk”, azaz probálunk a programokhoz, illetve a képzésünkhöz szükséges források összegyűjtésében közreműködni. Az oktatás többé-kevésbé személyre, azaz programra szabottan folyik, a TCE (Total Contről of Epidemic) a legkomolyabb programjuk, ez az, amire én is megyek, mi kapjuk a legalaposabb felkészítést.
Jótékony second hand
Az anyagi alapok nagy részét egy használt ruha business teremti meg; a környéken konténerekben, illetve door2door módon folyik a használt ruhák összegyűjtése, amelyet szortírozás után Kelet-Europában, illetve Afrikában értékesítenek. Ezen kívül persze bármilyen más módon lehet pénzt szerezni, pl. prezentációkat tartunk kúlönböző szervezeteknek, klubokban stb., illetve áruljuk a Magazinunkat.
Anglia egyelőre nagyon tetszik, az itteni nyugodt, kiszámítható, rendezett életvitel kellemes kikapcsolodás a korábban megszokotthoz képest. Szerencsére elég sokat lehet utazni, Yorkshire-t és Lincolnshire-t már alaposan bejártam, elég megdöbbentő, hogy “nevenincs” falvakban is 800 éves templomok vannak (pl. Tunstall, tőlünk 5 mérföldre, lakósainak száma kb. 300, a templom állítólag 1200 éves… – két hete ott voltunk aratási misén, mellékelek egy rövid leírást róla), hogy a yorki és lincolni katedrálisokről ne is beszéljünk… De holnap pl. egy hétre Dublinba megyek, november végén két hétre Dániába egy konferenciára. Közben persze Londonba is bemegyek egy-egy hétvégére. Szóval, gyanítom, hogy ez a félév elég gyorsan el fog menni, és márciusban már utazunk Afrikába.
Üdv, Zsolt
