A delaware-i Dogfish Head sörfőzde új receptjén rizs, méz, szőlő és galagonya szerepelt. A „formulát” egy régésztől kapták, aki azt olyan agyagkorsók üledékéből származtatta, amiket Jiahuban, egy kései kőkorszaki faluban találtak, Kína északi részén. A maradványok a legkorábbi közvetlen bizonyítékok arra nézve, hogy az ősi Kínában főzött italokat készítettek.
“Nem tudjuk teljes biztonsággal bizonyítani, hogy alkoholos italok voltak a korsókban, — az alkohol ugyanis elpárolgott —, de nem nehéz következtetni rá,” nyilatkozta Patrick McGovern, a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem Régészeti és Antropológiai Múzeumának régésze.
Az agyagedények lelőhelye
McGovern, aki az alkoholos italok eredetének és történelmének szakértője, végezte a kémiai elemzést az agyagon. A gyümölcslevek és a híg méz mérsékelt klímán könnyen erjednek, elősegítve az alkohol keletkezését, mondta. „Továbbá a jiahui helyszín elhelyezkedése is arra utal, hogy a korsók temetéskor vagy más vallási szertartásokkor fogyasztott szeszes italokat tartalmaztak”.
Antik főzet
Korábbi kutatásaiban McGovern bizonyítékot talált hasonló szeszesitalra egy 2700 éves királyi sírban Törökországban is — talán Midász király sírjában. A sörfőzde főnökével ekkor is együttműködtek, hogy újragyártsák az innivalót.
Az eredmény a „Midász Érintése, Az Arany Elixír” fantázianevű termék volt. Egy főzet ami „a történelmi sörök térképére helyez minket” – hirdette a reklámja. A „Midász Érintése” sikerén felbuzdulva — hét különböző sör-fesztiválon nyert érmet — McGovern ismét a sörfőzdéhez fordult, hogy főzzék ki az antik készítményt Kínából. A főzet neve mostantól Chateau Jiahu.
A projektet Mike Gerhart, a szeszfőzde menedzser vezette. „Ez volt az egyik legkreatívabb és legizgalmasabb feladat, amin valaha dolgoztam”. „A régész ismerte az antik ital összetevőit Jiuhauból, de nem volt benne biztos, hogy hogyan használja őket, hogyan fognak működésbe lépni.” Gerhart trükkje az volt, hogy utánozta a főzési módszert amit 9000 éve Kínában használhattak.
Hogy az erjedés megkezdődjön Pekingből hozattak egy penész tortát — ezt használják kínai rizsborok készítéséhez. Gerhart belezúzta a tortát a rizsbe. Amikor elkezdett nőni, hozzáadta a többi hozzávalót: a vizet, a mézet, a szőlőt, a galagonyát, és a krizantémot.
„Soha ilyen magasra még nem állítottuk a főző katlan hőmérsékletét, tudtuk ugyanis, hogy 9000 éve a tűzzel közvetlenül érintkező agyagedényben főzték. Így utánozhattuk leginkább a kissé égett, karamellizált ízeket.’
Hogy eleget tegyen az USA. szövetségi sörfőzési szabályainak, Gerhart kénytelen volt árpa malátát is hozzáadni a főzethez, bár később az árpa aroma nagy részét különböző módszerekkel eltávolította.
Leírhatatlan íz
Minthogy a követelménynek számító árpa maláta belekerült a Cheteau Jiahuba, a sörfőzde készítményét sörként lehetne besorolni. A régész szerint azonban a 9000 éves kínai italra nem való ez a leírás. „Inkább kevert italnak neveztük.”
A sör készítője szintén próbálkozott az ital kategorizálásával. „Nem sör, nem mézsör, nem bor vagy almabor. Valami ezek között, a szürke zónában.”
Vizuálisan, Gerhart a Chateau Jiahut aranyszínűnek írta le, sűrű, fehér habbal, ami hasonlít a habzó pezsgőhöz. Van, akit az ital a belga stílusú világos sörökre emlékeztetett.
A régész szerint, a főzet a szőlő és a galagonya ízével és aromájával „nagyon érdekes”. „Hogy jobban hasonlítson a 9000 éves elődhöz, valószínűleg édesebbnek kellene lennie” – mondta. „A cukor aránylag ritka a természetben, és mégis nagyon vonzódunk hozzá. A feljegyzések alapján az ókori kínaiak nagyon édesszájúak lehettek.”
A sörfőzde máris eladta az első adag Chateau Jihaut. Nagy részét egy premiernek szánt májusi vacsorán fogyasztották el a New Yorki Waldorf-Astoria hotelben.
Reményeik szerint ősszel sikerül főzniük egy nagyobb adagot, és szélesebb körben is terjeszteni, ahogy korábban Midász Érintését.
