Minden országnak megvan a maga szezonja, vagyis az az időszak, amikor a leginkább érdemes odalátogatni. A tengerparti országoknál a nyár a kedvező, hegyekbe pedig télen mennek a turisták. Nagyvárosokba rendszerint tavasszal vagy ősszel kirándulunk, a polgári nevezetességek megtekintésének nem kedvez az extrém időjárás. Nem szükséges azonban a főáramlathoz csatlakoznunk, látogassunk meg például egy mediterrán szigetet télen.
Nincs fagy, nincs zimankó
Ennek amellett, hogy nyilván olcsóbban jövünk ki, mint a főszezonban, megvan az az előnye is, hogy kizárt, hogy összefussunk szomszédunkkal, vagy munkatársainkkal. Mi több, a látványosságokra is több időnk jut, mert a klíma kedvez az aktívabb pihenésnek, ellentétben a tikkasztó nyárral.
Ám míg a Földközi tenger más térségeiben a tél jellemzően esős és szeles, addig ez Ciprusra földrajzi elhelyezkedéséből adódóan sokkal kevésbé érvényes. A késő ősszel idelátogatók csupán egyet kockáztatnak, mégpedig azt, hogy napégés nélkül mennek haza.
Ciprus déli partvidékének turistaparadicsomainál a tenger ezidőtájt is alkalmas fürdésre, és napközben hosszú órákon át kellemesen süt a nap. A csillagászati viszonyokat persze még Ciprus sem játszhatja ki: a nap 4 és 5 óra között menthetetlenül lemegy, akárcsak a földgolyó ezen szélességi fokán elhelyezkedő más országokban.
Ha a nap folyamán el is ered az eső, – amelynek egyébként minden cseppje áldás a többnyire szárazsággal küszködő szigeten –, bátran reménykedhetünk abban, hogy csupán átmeneti záporral van dolgunk, és egy óra múlva akár ismét ingujjban flangálhatunk a 15-25 fokos szabad levegőn.
Mindent egy helyen – a sípályától a strandig
A vulkanikus eredetű sziget gyűrt hegységeiben látványos völgykatlanok és égbetörő ormok váltogatják egymást. Így egyik pillanatról a másikra babérlevelű fák erdejéből fenyveserdőbe, vagy kavicsos száraz fennsíkra juthatunk. Ezekről a magaslatokról még jobban látszik, hogy a tenger kristálytiszta.
Azt gondolnánk, hogy a háborítatlan természet látványát fogadhatjuk magunkba, ám paradox módon ez pont az emberi beavatkozásnak köszönhető. A Földközi tengerbe ömlő Nílus, gátakkal való megregulázása óta szinte hordalékmentes a vize, és így a Földközi-tenger áramlatoktól mentes délkeleti fertályát már éppen a sterilitás veszélyezteti.
Felhőkarcolók már erre is nőnek
Noha a sziget a történelem zord viharaiban elvesztette az ókori építészeti emlékek jelentős részét, az újabb korokból fennmaradtak azért építmények, többnyire templomok és kolostorok. Ugyanakkor a kortárs építészet is figyelmet érdemel. A tradíciók nemcsak a hegyvidéki falvakban élnek tovább, hanem a forgalmasabb városokban is.
Larnacán és Nicosiában ugyan megjelent a városon kívül hivatali negyed, ahol találhatók, – persze csak a helyi arányokhoz mérten –, felhőkarcolók is, ám míg ezek a kontinentális Európa városaiban már hagyományosnak számítanak, Cipruson még mindig az őslakosok kétkedő pillantásait váltják ki.
Mi szem-szájnak ingere….
A természet és a nevezetességek megszemlélése mellett a kikapcsolódásnak fontos részét képezi a gasztronómiai élvezeteknek való hódolás is! Cipruson is a ’meze’ néven ismert többfogásos ételbemutató a legnagyobb attrakció. Az előételként felszolgált könnyű pástétomokat vegyes zöldségsaláták kísérik, amiket az ezután érkező szárnyas húsokhoz, húspogácsákhoz, és lángon sütött nyársas rablóhúsokhoz is érdemes fogyasztani.
Ahogy halad előre az este, a 10-15. fogás táján előkerülnek a vörös húsok, és a nehezebb étkek. A teljes kifulladástól csupán az mentheti meg a vendéget, ha a szárazanyag bevitel mellett ügyel a folyadék, például száraz vörösborok megfelelő beütemezésére. A koccintással idő is nyerhető egy-egy fogás után, így erőlködés nélkül elfogyasztható minden, ami elénk kerül. Végül már nem esik jól felállni az asztal mellől, a valóságot azonban jobban fedi ha azt mondjuk, hogy nem is menne…
