Hol van az megírva, hogy ha anyád alkoholista volt, akkor neked is annak kell lenned?
Damu sanyarú sorsáért anyját hibáztatja, sőt odáig is elmegy, hogy az anyja által, a kert végében, orálisan kielégített férfi (aki nem az apa, nyilván) látványát taglalja könyvében és majd’ minden fejezet végén elküldi az anyját melegebb éghajlatra.Apjáról próbál homályosabb képet festeni, a nagyszülőket egyenesen imádja, csak az anyját kutyázza orrba-szájba. Elmondása alapján valóban nem lehetett könnyű így felnőni, de én a végére megsajnáltam szegény asszonyt. Hiába volt alkoholista és gyógyszerfüggő, csalta meg az apját, úgy érzem Damu nagyon messzire ment.
Szomorú gyermekkorát balhés kamaszévei követték, itt kezdődött a csajozás.Első szexuális élményének leírása annyira érzékletes, hogy egy nappal később is pörög a szemeim előtt, de szegény lány védelmére legyen szólva, akkoriban a szőr volt a divat.
Igyekszik színházi és szinkron éveit előtérbe helyezni, de azért mégis csak a Jóban Rosszban című sorozatból ismerte meg Magyarország népe, így röviden arra is kitér.
Véleménye szerint a TV2 a bajban magára hagyta, csak az ügyeletes rosszfiú (inkább bohóc) szerepére alkalmazták és mikor már nem kellett, eldobták. Na a TV2 sem köszöni meg Damunak a leírt sorokat.
A könyvben megjelenő nők eszközként vannak használva, csak úgy mint Damu életében, gyakorlatilag mindegyik azt erősíti, hogy ő volt az élet császára, kisujjat sem kellett mozdítania soha.A művészbejáróban fürtökben várakozó hölgyek és a kocsmákban felszedett nők között kiemelt szerepet kap Vajna (Palácsik) Tímea.
Legyünk őszinték, ha arra vetemedik bárki, hogy elolvassa a könyvet, akkor az kilencvenkilenc százalékban Palácsik miatt teszi majd.Személyes sajnálatomra csak néhány oldal jutott a sztorinak és abban is a lényeg az, hogy csak egy erőszakos, törtető, hazudozó, elítélt, pénzre éhes fiatal lány volt Timi.Természetesen megérdemelte az a “néhány” pofont, sőt kiprovokálta magának, így Damu ártatlanságát csak a hülye nem veszi észre. Meg nyilván az a jogrendszer, ami másodfokon négy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte.
Őszintén sajnálok minden szereplőt, akit megnevezett a könyvben Damu Roland, de őket biztos, hogy boldoggá teszi a tudat, hogy mindez már csak a múlt és hogy a sajátos szemszögből tálalt történetüket valószínűleg rajtam kívül igencsak kevesen fogják olvasni.
