Szigliget nyugati részén, a Balaton medrében fekvő, fokozottan védett terület miatt került szembe egymással a horgászparadicsomról álmodó beruházó és egy helyi civil egyesület. Egy új kikötő építése áll a vita középpontjában, ugyanis az egyesület szerint természetromboló beruházásról van szó, míg a beruházó szerint rehabilitációról.
A tervezett fejlesztés miatt egy Natura 2000-es területen kotornának. A kikötő a Balaton-felvidéki Nemzeti Park legérzékenyebb zónájába, az ökológiai hálózat magterületébe is belevágna. A tó medre állami tulajdonban van, a part menti terület viszont a beruházóé.
A természet és a fejlesztés találkozása
A beruházó, Kovács Zoltán azzal invitált minket, hogy győződjünk meg a saját szemünkkel arról, hogy a civilek alaptalanul védik a területet, hiszen „semmilyen olyan növényzet nincs ott, amit törvényi szabályozás védene.”
A jövőbeni fejlesztés helyszínét a Tapolca-patak torkolatától nem messze, a romos nádüzem előtti, kerítéssel körbevett területen találtuk.
Ha azért valaki elítél, mert a Balatonnál egy csónakkikötőt szeretnék rehabilitálni, amit a TNM-rendelet már akkor támogatott, amikor megvettem az ingatlant, azt nagyon sajnálom, de nem tudom megérteni
– mondta Kovács Zoltán.
A beruházó szerint egy régi csónakkikötő rehabilitációjáról lenne szó: „A kikötőmedence a régi nádüzem kikötőjének a helyén és területén, valamint az illegális feltöltés helyén valósul meg. A tervező helyszíni geodéziai felmérés alapján jelölte ki a tervezett medence területét úgy, hogy az a védett nádast meg se közelítse.”
A nádüzem előtti öbölben van egy beszűkült csatorna, aminek a végén található egy vizes rész, ez régen az üzem kikötőjeként működött. Az augusztusi helyszíni bejárás során az elülső részeken védelemre érdemes növényzetet nem láttam. Az úgynevezett előzetes vizsgálati dokumentáció (EVD) adataiból viszont kiszámítható, hogy a kotrással érintett 3320 négyzetméteres területnek csupán kevesebb mint 10 százaléka a régi kikötő, illetve 24 százaléka az illegális feltöltés.
A kotrandó terület kétharmadát sűrűn benőtt, fákkal tarkított vizenyős terület alkotja az EVD szerint, ahová a sűrű növényzet miatt nem tudtam belépni. Ezen a részen az egyesület szerint nincs is mit rehabilitálni, mivel korábban nem volt kikötő.
Az eredetileg nádas területen, valószínűleg emberi beavatkozás során kialakult, általában vízzel nem borított területen spontán módon fás-cserjés állomány alakult ki
– olvasható az EVD-ben. A jelenlegi nádastérképen a tervezett kikötőöböl területét egyéb megjelölésű növényzet borítja, védett nádas itt nem található.
A tómeder irányába haladva található a vizenyős terület – ismerte el Kovács Zoltán, aki szerint az új létesítmény jót fog tenni az élővilágnak, ugyanis „értékes vizes élőhelyként működhet a jelenlegi állapot helyett.” A beruházó azt mondta, az egyéb növényzet természetvédelmi szakértők alapján került minősítésre, és szerintük nem értékesek vagy védettek ezek a növények.
Az EVD szerint a beruházás Natura 2000 jelölőfajokat érdemben nem veszélyeztet – azoknak legfeljebb átmeneti zavarása várható –, mivel ezek az érintett területet legfeljebb táplálkozási területként, illetve átmeneti jelleggel (például vándorlás során) használják.
Demeter Éva, a Szigligeti Táj- és Településvédő Kör vezetője szerint viszont a beruházás a természetközeli állapotú élőhelyek csökkentésével járna, ami ellentétes a Natura 2000 terület fenntartási céljaival. Az alábbi ábrán a csúszka elmozgatásával lehet megtekinteni a jelenlegi és a tervezett állapotot.
Csónakok vagy kishajók?
„Nem tisztázott, hogy csónakoknak vagy kishajóknak akar-e kikötőt építeni. Pedig nem mindegy. Ha csak csónakoknak, akkor miért kell a 1,5 méteres mélység?” – tette fel a kérdést Demeter Éva. A legnagyobb vita tehát a kikötő funkciója körül alakult ki. A beruházó szerint csupán csónakkikötőt tervez, nagyobb hajók kikötése fizikailag sem lehetséges itt.
A dokumentációban azonban több helyen is megjelenik a „kishajó” kifejezés. A civil szervezet vezetője szerint a használt fogalmak keverése nem véletlen:
Ez a kettősség akár adódhatna szinonimára való törekvésből is, de ez egy szakmai dokumentáció, amiben fontos a helyes definíciók használata. Ugyanakkor alapos okunk van feltételezni a vízijármű kategóriák szándékos együtt említését, ami azt a – nem is nagyon titkolt – szándékot mutatja, hogy a tervezett kikötő valójában kishajók elhelyezésére készül.
A jogi háttér egyértelmű: egy ötven férőhelynél nagyobb létesítmény nem lehet csónakkikötő. A 106 férőhelyes kikötőre a hatóság csak „kedvtelési célú kikötőként” adhat engedélyt, amiben kishajók is tarthatók. A kishajó viszont jogilag nagyon tág kategória: a 20 méternél rövidebb hajókat ide sorolják, amik a csónaknál „erősebbek”. (A csónak ennél szűkebb fogalom: evezővel hajtott vízi jármű; vagy pedig széllel, géppel hajtott, de akkor hossza legfeljebb 7 méter lehet, a vitorlafelülete legfeljebb 10 négyzetméter, és a motorteljesítménye legfeljebb körülbelül 20 lóerő.)
A tulajdonos lapunknak a következőképpen magyarázta a helyzetet:
A félreértések elkerülése miatt hivatkozunk csónakkikötőre, mivel a kedvtelési célú kikötő megnevezéssel mindenki vitorláskikötőre asszociálna, amiről szó sincs.
Az egyesület gyanúja szerint a tervezett 1,5 méteres vízmélység (hajózási kisvízszint esetén) nem csupán a csónakoknak (amihez elég az 1 méter), hanem a kishajóknak is megfelelő. A beruházó szerint viszont a mélyebb víz jobb vízminőséget, kedvezőbb áramlási viszonyokat eredményez, illetve ezáltal jelentősen kitolható a fenntartó kotrás szükségessége akár tíz évvel is, ami az élővilág szempontjából kedvező.
Emellett a nádas mögötti, természetes mederfenék sekély, ott csupán egyméteres a vízmélység, így szerinte eleve lehetetlen lenne nagyobb hajók számára megközelíteni a kikötőt. „Egy ilyen kotrást csak vízjogi engedély birtokában lehetne elvégezni, melyet olyan környezetvédelmi eljárás előz meg, mint amit a tervezett csónakkikötőhöz kellett lefolytatni” – mondta a beruházó.
A civilek azonban kételkednek abban, hogy ez valódi és végleges garancia lenne.
Az eljárás során más pontatlanságok is előfordultak: a kikötőt először az EVD-ben „saját használatúnak” nevezték, de, miután a vízügy jelezte, hogy ez jogilag nem felel meg a kritériumoknak, „közforgalmúvá” minősítették át.
„A beruházó az első ütemre megkapta az engedélyt, de a fellebbezésünknek halasztó hatálya van, egy helyettes államtitkárhoz kerül az ügy” – mondta Demeter Éva, aki nehezményezi, hogy az első ütem égisze alatt kikotorhatják a kikötőmedence teljes területét, ami a 106 férőhelyhez szükséges.
A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal 2025 júliusában
- engedélyezte az első ütemet, amely ötven férőhelyes kikötő létesítésére vonatkozik a Tapolca-patakon keresztül megközelíthetően. A hivatal szerint ennek nem lesz jelentős környezeti hatása.
- Elutasította a második ütemet, amely a régi nádüzemi csatorna helyreállítását célozta volna. A hatóság indoklása szerint ez veszélyeztetné a magas természetvédelmi értéket képviselő nádasállományokat.
„A kikötőmedence teljes területe az első ütemben kerül kialakításra, ha a második ütem jogi keretei meglesznek, akkor nem kell az élővilágot egy második kotrással a kikötőmedence területén terhelni. A hatóságok kizárólag az ötven férőhelyes csónakkikötő létesítéséhez járultak hozzá, így sem a feliszapolódott hajózó csatorna kotrása, sem a kedvtelési célú kikötő létesítése nincs napirenden” – mondta lapunknak Kovács Zoltán, aki ugyanakkor megerősítette, hogy
amire a hajózócsatorna kikotrásával lenne lehetőség. A Tapolca-patak 3–4 méteres szélessége a hajózási hatóság szempontjából korlátozza jelenleg a kikötőhelyek számát.
„A hajózócsatorna a nádastérképen jelenleg nem szerepel, helyén nádas jelölt. A helyszínen és a légifelvételeken azonban a régi csatorna nyomvonala egyértelműen fellelhető. A hajózócsatornának mint második ütemnek a megvalósítására a nádastérkép 2026-ban történő felülvizsgálatát követően, a valódi állapot rögzítése után lesz lehetőség” – olvasható az EVD-ben, amelyben az is szerepel, hogy a régi csatorna beszűkült, a nádasállományban a második ütem kialakításakor veszteség várható.
Azt a beruházó által megrendelt EVD-ből nem lehet tudni, hogy jelenleg milyen széles a hajózócsatorna, illetve milyen szélesre tervezik alakítani, annyit jeleztek, hogy 1920 négyzetméter lenne a területe a kotrás után. Azt a beruházótól tudjuk, hogy a csatorna hossza körülbelül 200 méter, ami alapján a tervezett szélesség körülbelül 9,6 méter lehet majd. Összehasonlításképp: a Tapolca-patak 3–4 méter széles.
A 106 férőhely kikotrásának az időszerűsége a civil egyesület szerint erősen kérdéses, ugyanis azt a kormányhivatal döntése is kimondta, hogy a csatorna visszaállítása „veszélyeztetné a minősített III./a, III./b és IV./b nádasállományokat.”
Demeter Éva azt is felvetette, hogy hiányzik a mederhasználati jogról való megállapodás és a mederkezelő hozzájárulása a létesítmény megvalósításához. A Veszprém Vármegyei Kormányhivatal közölte: nem rendelkezik feladat- és hatáskörrel, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság pedig nem válaszolt a megkeresésünkre. A beruházótól ugyanakkor megtudtuk, hogy folyamatban van ezen dokumentumok beszerzése.
Ötven férőhelyes kikötőnél nincs többre szüksége a településnek
Kovács Zoltán hangsúlyozta, hogy ő nem ingatlanmogul. „Horgászcsaligyártó vagyok elsődlegesen, és egy 1982-től, az elsők között létrejött angol horgászcsali brand tulajdonosa, az álmát megvalósítani akaró versenyhorgász.”
Hozzátette: „A polgármester úr támogatja és üdvözölte a csónakkikötő tervét, nekik is a vitorlással volt problémájuk.”
Szigliget polgármestere, Balassa Dániel lapunknak a beruházó által vázoltnál egy kicsit visszafogottabban lelkesedett:
Azon az egyeztetésen, ahol jelen voltam a kormányhivatal és a nemzeti park munkatársaival, valamint a beruházóval és a szakembereivel egyetemben, az hangzott el, hogy vitorlások számára ez nem lesz megfelelő, és csónakkikötő létrehozása a cél. Jelenleg ennyit tudok. A csónakkikötő funkció első ütemét tudom támogatni észszerű keretek között, ennél többre nincs szüksége a településnek.
A civil egyesület mindenesetre fellebbezést nyújtott be Dér Ádám környezetvédelmi hatósági ügyekért felelős helyettes államtitkárhoz, mivel álláspontjuk szerint már az első ütem engedélyezése is több szempontból aggályos. Kérelmükben a döntés teljes megsemmisítését kérték a másodfokon eljáró hatóságtól, amíg pedig nem születik döntés, addig az építkezés sem kezdődhet meg.
