1979-ben kezdett daganatos betegekkel foglalkozni. Bárhogy is számolom, 46 éve gyógyít, és még nem hagyta abba. Az orvosokról az hírlik, nehezen tudnak nyugdíjba menni.
Alig tudják abbahagyni a gyógyítást, és addig dolgoznak, amíg úgy gondolják, hogy elég okosak. Csakhogy erre általában túl későn jönnek rá. Ami engem illet, nagyon szerettem volna, hogy sajnálják, amikor elmegyek, nem pedig örüljenek neki. Ezért 68 évesen elkezdtem tervezni, hogy 70 éves koromban, ha nem is a gyógyítást, de az osztályvezetést abbahagyom. Nem akartam azt a benyomást kelteni, hogy tíz körömmel ragaszkodom az íróasztalhoz, mint a legtöbb idős orvos.
Miért nem tudják elengedni a pozíciót? Orvosi hübrisz? Pénz?
Inkább a hatalom érzete miatt. Az osztályvezető az, aki dönt bizonyos dolgokról, tőle kérdeznek. Ezekre szüksége van, ahogy arra a megtiszteltetésre is, ami egy vezetőnek járni szokott. Én 68 éves koromban elkezdtem keresni az utódomat, és egészen csodálatos véletlen folytán meg is találtam az egyik legjobbat. Viszont ugyanúgy dolgozom tovább orvosként teljes munkaidőben.
Milyen érzés, hogy más dönt?
Vannak olyan döntések, amelyeket helyesebbnek vélek, hogy egy nálam 25 évvel fiatalabb hoz meg. 11 évig vezettem kórházi osztályt, csináltam valami jót belőle, de az ember belefárad azokba a dolgokba, amik nem sikerültek. Egy fiatal még hisz abban, hogy sikerülhetnek. Sokat foglalkoztam azzal, hogy a vezetőknek hogyan kell visszavonulniuk a vezetői pozícióból úgy, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek, és ne haljanak abba bele, hogy már nem vezetők. Ami engem illet, kicsit sajnáltam magam, hogy ez majd biztos nehéz lesz, és meg fog viselni, de egyáltalán nem ez történt. Élvezem, hogy sokkal több időm van olyan dolgokat csinálni, amiket szeretek. A vezetői teendők sok időmet lekötötték.
Hadakozott a rendszerrel? Az igazgatóval? Vagy hogyan kell elképzelni egy osztályvezető főorvos munkáját?
Nem is a többletmunka a sok, hanem a felelősség óriási. Volt idő, amikor osztályvezetőként is több beteget láttam el, mint az orvosok többsége. De mindenért ő felel az osztályon, akár, ha fertőzés van, vagy valaki nem jön be dolgozni. Szabályokkal némiképp ellentétes szakmai döntést is hoz, ha az szolgálja a legjobban a beteg érdekét. Egy végstádiumú betegnél is az osztályvezető főorvos hozza meg a végső döntést a terminális szedációról.
Ez miben más, mint az eutanázia?
