Tartom, hogy a nemzet viselhetetlen, de törölhetetlen szégyene, hogy Mészáros Lőrinc Magyarország leggazdagabb embere. Ez arról jutott az eszembe, hogy a minap publikált friss rangsor szerint már 1442 milliárd forintnyi vagyont halmozott fel az Orbán Viktor Baráti Kör Mészáros maskarája mögött.
Ha ezt a hírt olvassuk, megint jobban értjük, miféle társadalomkép, beszűkült képzelet áll az átláthatóságinak nevezett törvényjavaslat mögött, amely a civilek és a sajtó vegzálásának céljából készült. Megannyian elmondták már az indítvány egészének tarthatatlanságáról szóló érveiket, ezúttal inkább a részletekben merülnék el. Ezek ugyanis könyörtelen egyenességgel mutatják meg, hogy immár másfél évtizedes hatalmi útja során milyen világról szóló elképzelés alakult ki a fideszes elit fejében. Látható, hogyan nem maradt nyoma sem az ember belső szabadságába vetett hitnek, a teljesítménynek és autonómiának, mint értéknek. Ha a friss Mészáros-hírre szűkítjük a problémát, követhető, hogy a magyar tőkés rétegek versenyalapú támogatásának ideája hogyan korcsosult a haza felcsúti „vállalkozóhoz” való privatizálásáig.
Ennek a lesújtó valóságnak a képét hordozza az aktuális törvényjavaslat is. Mely a hivatalos verzió szerint a nyilvánosságot alakító médiumok, aktív demokratikus részvételt ígérő civil szervezetek büdzséjéből igyekszik száműzni az úgynevezett külföldi támogatást. Mármost a törvénytervezet szerint külföldi támogatásnak minősül a bármilyen jogviszonyból származó bevétel. Értsd: minden pénz, ami külföldi számláról érkezik a magyarországi céghez, intézményhez, szervezethez.
Ebből az egyetlen mondatból tudható, hogy a jogszabály előkészítői semmit sem tudnak a média működéséről, és semmilyen formában nem is érdekli őket a nyilvánosság szerkezete, üzleti modellje.
Vegyünk egy egyszerű példát.
A médiabiznisz egyik alapja a programmatic alapú hirdetés. A médiacégek üzleti modelljének alapja a nagy számú olvasó elérése, azaz a forgalom. Minél több olvasót érünk el, annál több bevételt tudunk termelni. Például ennek a hirdetési típusnak köszönhetően, melynél a cikkekben megjelenő hirdetési felületeket automata rendszerek töltik. A hirdetéseket kezelő vállalatok az esetek jelentős részében külföldiek: ők értékesítik a felületet, a kiadó pedig pénzt kap azért, hogy garantálja a forgalmat (olvasót) a hirdetési helyen. Ennél tisztább üzleti konstrukció nem létezik, a törvény mégsem üzletnek, hanem támogatásnak hívja ezt az eljárást is. Azaz azt a logikát, amelyben a piaci szereplő javítja szolgáltatása és terméke színvonalát, hogy több fogyasztója legyen, így kiszolgálhassa a partnerét, amiért fizetséget kap.
Ugyanígy végigmehetnénk a YouTube-bevételek külföldi támogatáskánt való azonosításának értelmezhetetlen jellegén, ahogyan az uniós pályázatokon nyert összegek külföldiként azonosításának jogi nonszenszéig.
