Éppen bolhák csipkedték, amikor a telefonban arról beszélt, hogy a róla és munkájáról szóló, januárban megjelent cikkünk után segítséget kérők sora zúdult rá.
Majd elmesélem, most megyek, élhetővé kell tennem a lakást, ami fekáliában úszik.
Imre Erika extrém takarító, így ez a mondat nem meglepő tőle. Olyan lakásokat, házakat takarít csapatával, ahol a szeméttől alig lehet mozdulni. Kritikus körülmények között dolgozik, melyeket rajta kívül nem nagyon tud vagy akar más kezelni.
Korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, hogyan dolgozik, és milyen sorsokat ismer meg a munkája révén. Történetét ott hagytuk abba, hogy a takarításon kívül mást is szeretne elérni: segíteni azokon, akiknek más nem segít, és bemutatni a társadalom azon rétegét, mely a négy fal között, mindenki elől elzárva él. Alkoholisták, gyógyszerfüggők, alkoholista gyógyszerfüggők, demensek, alzheimeresek, halmozók, állatgyűjtők. Nemrég egy olyan helyen dolgozott, ahol 27 macskát tartott a lakó 36 négyzetméteren; takarítás közben több mumifikálódott macskatetem is előkerült.
Januári cikkünk megjelenése után családsegítő központoktól, önkormányzatoktól, egyházi szervezetektől, társasházaktól keresték meg, és sok magánszemély is jelentkezett nála. A problémák hasonlók: önkormányzati lakásban élők, akiknek nincs pénzük, hogy bármilyen segítségért fizessenek, saját ingatlanban lakók, akiknek se pénzük, se hozzátartozójuk, így nem tudják, mit tehetnek, kihez fordulhatnak. Legtöbbször nem is akarnak fordulni senkihez, a helyzetük viszont annyira tarthatatlanná válik, hogy az otthonukban felgyülemlett szeméttel és mocsokkal kezdeni kell valamit.
Az extrém takarítót nemcsak szervezetek és magánemberek keresték meg, hanem Sós Ágnes Balázs Béla-díjas filmrendező is, akinek filmjei bejárták a világot. Ő a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) alapító igazgatója, és meghívta Erikát a fesztivál pitchfórumára, ahol forgatásra kész társadalmi témákat mutatnak be. Erikánál, miután részletesen elmesélte foglalkozását, több játékfilmes is érdeklődött az extrém takarítás témája iránt. Sós Ági viszont meglátta a lehetősége Erika személyiségében és munkájában, és felismerte a témában a dokumentumfilm-potenciált.
Erika maga is egy főhős, de olyan emberi sorsokkal foglalkozik, hogy az dokumentumfilmért kiált
– mondja a filmrendező, aki lecsapott a lehetőségre és elhatározta, leforgatja Erikával a dokumentumfilmet, hogy megmutassa azokat az emberi történetek, sorsokat, amelyek tanulsággal, üzenettel bírnak a nézők számára.
Nincs egyszerű dolga, mert egyelőre nem látja, hogyan mutassa meg a kiszolgáltatott, sokszor mentálisan beteg emberek történeteit, akikről nem minden esetben etikus filmet készíteni. Azt azonban már tudja, szeretné bemutatni, hogyan juthat el valaki odáig, hogy egy patkánylyukban éljen.
Miért van egyedül egy édesapa borzalmas körülmények között, akinek van öt gyermeke, és mindegyik utálja őt? Mi a története annak a vezető beosztásban dolgozó nőnek, aki teljesen tönkrement, és egy olyan lakásban él, ami tele van szeméttel? Mi zajlik a lelkükben, mik azok a csapdahelyzetek, amelyekből nem lehet kijönni? Hogyan csúszhat le valaki úgy, hogy szemétben és mocsokban éljen? – ezek a dokumentumfilmes kérdései, egyelőre válaszok nélkül.
Ha valakit úgy mutatunk be, hogy az ürülékét és a vizeletét gyűjti, az szenzáció. Mi nem ezt akarjuk
– hangsúlyozza Ági, aki szerint nehézség az is, hogy ezekben a történetekben a legtöbbször nincs happy end és kiút a szereplők számára.
Néhányszor már elment Erikával helyszínre, és rájött, kevés, ha forgatni akar, meg kell találni a módját, hogy az embereket szóra bírja. Hiába vezetné el őt és a kamerát Erika az emberi történetekhez, a forgatás ilyen körülmények között nem egyszerű. „Abban a lakásban forgassunk, ami úszik az emberi ürülékben? Egyáltalán hol beszéljek az interjúalannyal: a szeméttel teli lakásban vagy az udvaron? Nem beszélve arról, hogy egy mentális problémával küzdő emberrel etikátlan forgatni” – magyarázza a filmes, aki egyelőre még ötletel Erikával a megvalósításon. Forgatnak gondolkodnak, forgatnak, gondolkodnak – egyelőre ez a munkamódszerük.
Ági sok mindent látott már, de arra nem számított, mivel jár az extrém takarítás. Bár Erika felkészítette, mi vár rá, nem gondolt bele abba, milyen élethelyzetek adódnak. Ha az ember nem találkozik szélsőséges szituációkkal, akkor nem tudja, hogy léteznek ilyenek – mondja Ági.
Először egy elhagyatott házban dolgoztak, ahova mindenki behordta a szemetet. Amíg a rokonok civakodtak a tulajdonrészről, addig idegenek elárasztották szeméttel az ingatlant. Itt „csak” kosz és szemét fogadta Ágit, ám a következő helyszínen már komoly emberi drámákkal szembesült. Egy korábban külföldön is dolgozó, jól szituált lakóhoz mentek. A lakásban az ablakok tárva-nyitva, fűtés nem volt. Áradt a fekália bűze. Sokkot kapott, amikor benyitottak.
Kiút a teljes ködből
Erika egyik titka az, hogy a problémás embereket is normálisan kezeli. Nem beront hozzájuk, hanem megkérdezi tőlük, hogy bemehet-e a szobájukba, készíthet-e a fotókat. Emberszámba veszi őket, és kikéri az engedélyüket. A takarítás a munkájának csak egy része, együttműködésre is bírja a problémás embereket vagy a hozzátartozójukat. Őszintén és nyíltan beszél.
Ági filmesként másként nézi a helyszíneket, és távolabbról lát rá Erika munkájára. Megértette, miért van az, hogy olyan helyzeteket tud megoldani, melyeket más nem. A problémákkal küzdő rászorulóknak nemcsak a lakásuk van rossz állapotban, hanem az életük is, sokszor hiába fordulnak bárhova, a rendszer cserben hagyja őket, és marad a tehetetlenség. Erika viszont elég jól ismeri a rendszer működését, és megoldásokat ajánl. Ági felidézett egy beszélgetést, aminek a végén a hozzátartozó – akinek a testvére méltatlan körülmények között élt, és nem lehetett együttműködni vele – megölelte Erikát, mert azt érezte, végre valaki segít neki: nemcsak pénzért takarít, hanem kérdezni lehet tőle, és tanácsokat is tud adni.
Ez a jelenet már eleve egy filmnyi anyag: az, hogy a teljes ködből hogyan látják meg a kiutat
– mondja Ági.
Erika szuperképessége, hogy neki kinyitják az ajtót azok, akik másokra rácsapják. Persze idő kell ahhoz, hogy valakinek a bizalmába férjen. Másfél óra legalább – erre egy hivatalos szervnek általában nincs ideje.
Azoknak az embereknek van szerencséjük, mondja Erika, akiknek van valakijük, még akkor is, ha egy távoli hozzátartozó az, és segíteni akar. Akiknek nincs senkijük, és vagyonuk sincs, azok a perem szélére szorulnak. Nekik az önkormányzatok, családsegítők összefogása kellene, de ők a kríziskezelést sokszor nem vállalják, mert nincs rá elég emberük.
Nem csak rendszerhiba miatt csúsznak le emberek, a közöny is nagy úr. „Meg az is, ha valaki alkoholista volt, és agyontraumatizálta a családját. Ne csodálkozzon, hogy öregkorára, amikor elesetté válik, nem kérnek belőle a hozzátartozói. Persze ilyenkor a szemében mindig a gyerek a hibás, amiért meghúzza a határait” – mondja Erika.
Ahogy azt is: rengeteg a problémás ember, nem lehet őket eldugni, és a problémájukat a szőnyeg alá söpörni. Hívta már őt fel olyan budapesti kerület, amelyik közölte, csak náluk több tucat mentális problémával küzdő ember él, akikhez nem vagy nagyon nehezen jutnak el. Van, akihez az ablakon mászik be a segítő, mert a szemét miatt nem lehet kinyitni a lakás ajtaját. Sokan a szociális hálóból is kiesnek, és nem nyúl utánuk senki.
Nekik szeretne megoldást találni az extrém takarító. Álma, hogy az önkormányzatok, családsegítők, egyházi segélyszervezetek összefognak, és közösen kezelik a rossz körülmények és a négy fal között élők problémáját. A tiszta otthon nem kiváltság, hanem alapjog kell hogy legyen szerinte.
Most, amikor minden attól harsog, hogy lakhatási válság van, hogyan fordulhat elő, hogy önkormányzati bérlakásban élők mocsokban és fertőzésveszélyben élnek?
– háborodik fel Erika.
Egyelőre egy olyan programon dolgozik, mellyel ezeken az embereken tud segíteni, mert nemcsak a lakónak rossz, hanem annak a rengeteg embernek is, akinek el kell viselnie a lakásból áradó bűzt. Bizakodó, mert szerinte minden hivatalban van legalább egy olyan gondolkodású ember, mint ő, és őket általában meg is találja. Az együttműködést sem tartja lehetetlennek: számos olyan munkája volt már, ahol remekül együtt tudott dolgozni a családsegítővel, az önkormányzat szociális osztályával, hatósági osztállyal, a népegészségüggyel.
Azt pontosan nem tudja megmondani, miért csinálja ezt.
Szerintem azért, mert bolond vagyok
– mondja, Viszont úgy érzi, hogy rá hallgatnak, nem úgy, mint a hatósági emberekre, akiket általában utálnak. „Még a rokonokra, ismerősökre sem hallgatnak úgy, mint a mindig nyugodt, objektív Erikára, aki nem ítélkezik, hanem a probléma megoldására koncentrál” – teszi hozzá Sós Ágnes. Szerinte az extrém takarítóban nem az ellenséget látják, így sikerül meggyőznie őket, hogy kinyissák az ajtót, és a lakás egy részét elkezdje rendbe tenni.
Kezdem a fürdővel, hogy le tudjon fürödni. Amikor az kész, meggyőzöm, hogyha már ott vagyok, akkor a szobát is megcsinálnám. És ekkor már megenyhülnek, mert kezdik érezni a takarítás jótékony hatását.
