A túlélésre jó. Életmentő lehet azoknak egy ideig, akik pengeélen táncolnak. A nagyképen azonban nem változtat
– így reagált egy borsodi kocsmáros a kormány nemrég bejelentett kocsmaprogramjára. Részben hasonló véleményen van Kovács László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke. „A negatív trendet nem töri meg. Arra jó viszont, hogy lendületet adjon, életben tartson. Ez is valami.”
Egy, az üzletét nemrég bezáró ex-kocsmáros szerint rosszabb helyzet:
Akik nem tudják, hogyan működik egy kocsma, azok hiszik csak, hogy ez mekkora jóság.
Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter múlt szerdán hirdette meg a kormány új kocsmaprogramját. Ennek keretében összesen egymilliárd forintnyi támogatást oszt szét a kabinet az ezer fő alatti falvak vendéglátóhelyei közt, így legfeljebb hárommillió forintot kaphatnak azok a sörözők, borozók, presszók, amelyek már rendelkeznek legalább egy lezárt üzleti évvel (magyarán: nyitási szándékkal pályázni nem lehet, a bezárt kocsmákat nem ettől nyitják ki), és megfelelnek a többi kiírási feltételnek is. Az így kapott ingyenpénzt lehet alkalmazotti fizetésre, eszközbeszerzésre (például hűtőre, italadagolóra), rezsiköltségre, energiahatékonysági átalakításra vagy épp marketingcélokra (online kampányra) költeni.
Mindezt azért, mert a kiskocsmák kulturális és közösségi helyszínnek számítanak a kormány szerint a legkisebb falvakban, így tehát közösségmegtartó erejük is van. Emellett az országos kék-túra melletti italboltok turisztikai funkcióval is bírnak, és általánosságban erősítik a falusi turizmust. Egyszerre nehéz bizonyítani, hogy az elnéptelenedő falvakban hogyan lenne megtartó ereje a kocsmáknak (ha bezár egy kocsma, attól még inkább elköltözik-e valaki), igaz, cáfolni sem könnyű ezt a tételt – amely azért mindenképp jól hangzik. Csakhogy a hazai – elsősorban vidéki – kocsmaszektor olyan komplex válságban van, hogy a jól hangzó fordulatok nem segítenek rajta, esetleg ideig-óráig elfedhetik a problémát.
Ezt a válságot ráadásul részben épp az egymást követő Fidesz-kormányok okozták.
