Reggel hétkor kezdtünk, egymás után három esethez vonultunk ki. Délre már 200 kilométert megtettünk, annyi volt a feladat. Ebéd közben kaptuk a telefont, hogy menni kell Budapestre, ami 250 kilométer. Felautóztunk, ott is dolgoztunk, majd visszavezettünk 250 kilométert az eredeti állomáshelyünkre, ahova hajnal negyed 5-re érkeztünk meg.
Egy tipikus „felrendelős” nap menetrendjét osztotta meg lapunkkal egy a nyugat-dunántúli régióban dolgozó mentős, aki sem a nevét, sem az állomáshelyét nem akarta elárulni, mert félti az állását. A mentőápoló azt mondta, az ominózus napon visszaérkezésük után szerencsére már nem kellett esethez vonulniuk, de akár mehettek is volna, mivel reggel 7-ig szolgálatban voltak. Aznap így is közel 800 kilométert tettek meg.
A történet egyáltalán nem egyedi, az Országos Mentőszolgálat ugyanis naponta minden régióból több mentőautót rendel Pest vármegyébe és Budapestre. Annyi ugyanis az eset a fővárosban és az agglomerációban, hogy a vidéki egységek nélkül a budapesti mentők nem győznék az ellátást.
Egy másik nyugat-dunántúli mentős, akinek egységét az utóbbi másfél hónapban hétszer rendelték fel Budapestre, arról számolt be, hogy ha felvezénylik őket, akkor átlagosan 6 és 10 közé esik az ellátott eseteik száma a fővárosban, és nagyjából 12–13 órát jelent a 2,5–3 órás utazással együtt a felvezénylés.
Nem normális ez az egész
– összegezte indulatosan a helyzetet.
Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője lapunknak azt mondta, naponta 24 vidéki mentőegység fogja támogatni a budapesti mentést. Az OMSZ közleményében sem rejtette véka alá, hogy a mentők fővárosi feladatszáma az elmúlt időszakban jelentősen megnőtt, más vármegyék mentőegységeit is fővárosi esetekhez riasztják a mentés helyi veszélyeztetése nélkül, a plusz kapacitások terhére és előre szervezetten. Korábban arról írtunk, hogy az új ügyeleti rendszer októberi indulása is a vidéki mentődolgozók besegítésével történt Budapesten.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó mentősök kiemelték: nem a tervezett, havi 1–2 felrendeléssel van a problémájuk, hanem azzal, hogy lassan bármelyik 24 órás szolgálatuk alatt számíthatnak a telefonra, hogy indulniuk kell a fővárosba. „Az ember persze vállalja ezt, de azért, mert nincs más választása. A mentőszolgálat vezetői úgy gondolják, azt a lovat lehet ütni, ami húz” – mondta egyikük.
