Orbán utasította három miniszterét: vizsgálják meg a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépés lehetőségét

A kormány május 22-ei ülésén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, Tuzson Bence igazságügyi miniszter és Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter azt a feladatot kapta, hogy készítsenek feljegyzést a miniszterelnöknek Magyarország Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépésének lehetséges következményeiről, különös tekintettel az európai uniós következményekre – értesült a 24.hu.

Az időzítés aligha véletlen: a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze két nappal korábban elfogatóparancsot kért Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökre, valamint Joáv Galant védelmi miniszterre, ahogyan a palesztin Hamász három vezetőjére is körözést adna ki, amiért a főügyész szerint büntetőjogi felelősséggel tartoznak a 2023. október 7. (a Hamász Izrael elleni támadása) óta elkövetetett háborús és emberiesség elleni bűncselekményekért.

Az ICC 2023 márciusában elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen is azzal vádolva, hogy felelős az Ukrajnában elkövetett háborús bűnökért.

Az emberiesség elleni bűncselekményekkel foglalkozó Nemzetközi Büntetőbíróság az elmúlt időszakban több ügyben nem jogi, hanem egyértelműen politikai döntést hozott, ezzel aláásva a szervezet tekintélyét. Magyarország elutasítja, hogy politikai eszközként használják a nemzetközi bíróságokat

– válaszolta kérdéseinkre a Miniszterelnökségi Sajtóiroda.

Hogy pontosan mely ügyekre gondolnak, nem írták le, de levelünkben mind a Netanjahu, mind a Putyin elleni elfogatóparancsra rákérdeztünk mint a miniszterelnöki feladatkiosztás lehetséges motivációra. Ezekre konkrét reakció nem érkezett, ám Gulyás Gergely a május végi Kormányinfón helytelenítette és politikainak minősítette az izraeli kormányfővel szembeni intézkedést. A Netanjahu elleni elfogatóparancs kiadásáról egyébként még nem döntött a Nemzetközi Büntetőbíróság.

Az elfogatóparancs minden ICC-tagállamot kötelez, így Magyarországot is, hazánk azonban nagy bajban lenne, ha ide jönne Putyin – írtuk meg tavaly, az orosz elnök ellen kiadott elfogatóparancs hírére a Mandiner és Varga Réka nemzetközi jogász, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem dékánja nyilatkozata nyomán. (Varga azóta alkotmánybíró, sőt az Alkotmánybíróság elnökhelyettese lett.) A Nemzetközi Büntetőbíróságnak Magyarország is a tagja, tehát ha ide jönne az orosz elnök, akkor elvileg le kellene őt tartóztatni. Csakhogy Magyarország nem hirdette ki a Nemzetközi Büntetőbíróságot megalapító római statútumot, vagyis hazánk a letartóztatást nem tudná foganatosítani – hívta fel a figyelmet Varga. (Minden nemzetközi szerződést ki kell hirdetni a Magyar Közlönyben, csak így érvényesíthetők, ez pedig ebben az esetben nem történt meg.) A nemzetközi jog viszont nem törődik azzal, hogy Magyarország kihirdette-e az általa aláírt nemzetközi szerződést – azaz a nemzetközi jog alapján mégiscsak előfordulhat, hogy le kellene tartóztatnunk Vlagyimir Putyint.

Erre a joghézagra a maga szemszögéből a Miniszterelnökségi Sajtóiroda is utalt lapunknak, amikor azt írta: „Magyarország elfogadta a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányát, de az erről szóló nemzetközi egyezményt alkotmányossági okokból nem hirdette ki, így az nem lett a magyar jogrend része. Ezért

Magyarországon ma nem hajtható végre semmilyen intézkedés a Nemzetközi Büntetőbíróság döntéseivel kapcsolatban.

Adódik a kérdés, hogy mi történt 2001 óta, amikor is az Országgyűlés határozatban megerősítette a római statútumot, hiszen a büntetőbíróság 2002-ben megalakult, sőt 2015 óta Kovács Péter volt alkotmánybíró személyében magyar tagja is van. Lapunknak egy, a folyamatot jól ismerő forrás azt mondta: a statútum kihirdetése azért akadt el a Mádl Ferenc vezette Köztársasági Elnöki Hivatalban, mert az ellentétes volt az alkotmánnyal, amely szerint a köztársasági elnököt érintő büntetőügyekben csak az Alkotmánybíróság járhat el. Márpedig értelemszerűen a magyar államfőre is vonatkozna az ICC joghatósága, még ha szerencsére a rendszerváltás óta egyetlen államfőnk sem követett is el népirtást, emberiesség elleni vagy háborús bűntettet. Ezek ugyanis a bíróság joghatósága alá tartozó bűntettek, amelyeket természetesen a magyar büntetőjog is szankcionál. (Az ICC kizárólag az egyéni felelősséget vizsgálja, nem egyes államok cselekményeit.)

A 2012-ben életbe lépett Alaptörvény értelmében az Alkotmánybíróság foszthatja meg tisztségétől a szándékos bűncselekményt elkövető köztársasági elnököt, ha az országgyűlési képviselők ötöde ezt indítványozza, majd a parlament kétharmados többséggel megszavazza. A megfosztás után a volt köztársasági elnök ellen már indítható büntetőeljárás. Ám még ez az alkotmányos szabályozás is ellentétes a Nemzetközi Büntetőbíróság működési elvével, ami a fenti kötelmek nélkül is lehetővé tenné a magyar államfő nemzetközi felelősségre vonását. Voltaképpen ezért,

a köztársasági elnök immunitásának sérelme miatt nem hirdette ki Magyarország 2001 óta a római statútumot,

noha a kihirdetésről szóló törvényjavaslat többször is a parlament elé került, legutóbb 2016-ban Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter jóvoltából, a szavazásig azonban nem jutott el az indítvány, ahogy az alaptörvény államfői immunitásról szóló részének módosítása sem történt meg.

Ahhoz viszont, hogy Magyarország kilépjen az ICC-ből, az ENSZ főtitkárának címzett írásos értesítés elküldése mellett – mely egy év elteltével lép hatályba – az Országgyűlés döntése is szükséges, hiszen a belépésről is a parlament határozott. Hogy ezt kezdeményezi-e a kormány, azt nem tudni, erre a kérdésünkre nem válaszolt a Miniszterelnökségi Sajtóiroda.

A cikkünk elején említett miniszterelnöki feljegyzésről egy munkaanyag jutott el lapunkhoz, melyben megjegyzik: a statútum ratifikálása nem követelmény az EU részéről, ilyen jogszabályi kötelezettség nincs, de hangsúlyozzák, hogy

Monaco, Vatikán, Törökország és Fehéroroszország kivételével minden európai állam ratifikálta, illetve életbe léptette azt.

Megemlítik azt is, hogy „a statútumból való kilépés nemzetközi visszhangja feltehetően kedvezőtlen lenne, és az Európai Unió kötelezettségeinek a teljesítése szempontjából visszásnak minősülne.” Annál is inkább, mivel a büntetőbíróság és az EU szorosan együttműködik, így az uniós jogállamisági rendelet megsértése is felvethető lenne Magyarország kilépése esetén.

Amint jeleztük, a Miniszterelnökségi Sajtóiroda válasza arra nem tért ki, hogy a kormány végül a feljegyzés ismeretében hozott-e döntést a kilépésről, vagy hogy az év végéig tartó magyar uniós elnökség idején ez megtörténik-e.

Tény az is, hogy bár az európai államok szinte kivétel nélkül tagjai a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, az EU tagjai pedig egyöntetűen azok, világszerte számos – nemzetközi konfliktusokban érintett – ország nem, így az Egyesült Államok, Izrael, Ukrajna (amely nem ratifikálta a szerződést), Oroszország, Kína, Irán és számos afrikai állam sem. Ugyanakkor a kilépés nem jellemző: Burundi és a Fülöp-szigetek mondta eddig vissza végérvényesen a tagságát.