Karácsony Gergely: Orbán Viktor ide is elküldte a fürkészeit

Sokszor mondta azt a kampányban, hogy a Fidesznek két főpolgármester-jelöltje van, és a végére csak egy marad: Szentkirályi Alexandra visszalép Vitézy Dávid javára. Amikor beszélgetünk, másfél hét van hátra a választásig. Fenntartja ezt az állítást?

Hogy két jelöltje van a Fidesznek, fenntartom: van egy hivatalos, akinek az a dolga, hogy mozgósítsa a Fidesz-szavazókat, és van egy általuk felkarolt másik jelölt, akinek meg az a dolga, hogy megossza az ellenzéki szavazókat. Hogy végül a nagy trükk bekövetkezik-e, azt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy ez volt a terv.

Hogyan tudná egy ön szerint fideszes jelölt megosztani az ellenzéki szavazókat? Hacsak nem úgy, hogy azok egy része elégedetlen a városvezetéssel? Ráadásul Vitézy Dávidnak 20 százalék feletti támogatottságot mérnek.

Úgy, hogy ellenzékinek maszkírozza magát. De ha sértené a Fidesz érdekeit, alighanem megkóstolná őt is a propaganda. Szentkirályi Alexandra talán nem is vette a szájára Vitézy nevét. Mivel neki nem az a szerepe, hogy a kormánypárti szavazókat megszólítsa, ezért a kormánypárti sajtó nem őt támogatja. Az ellenzékinek látszó, de valójában a NER-ből manipulált sajtó viszont tolja Vitézy kampányát. És nyilván van egy olyan ellenzéki közeg is, amelyik azt gondolja, hogy mindent lehetne jobban csinálni. Egyetértek, mindig mindent lehetne jobban csinálni. De azért az csak szürreális, hogyha valaki, akinek az elmúlt tíz évben semmi nem sikerült, számon kér valakit, akinek az elmúlt öt évben nem sikerült minden. És közben egy szót sem mond arról, hogy milyen öt év volt ez, hogy mit kellett kiállnunk annak a kormánynak a sarcpolitikája miatt, amelyiknek ő az államtitkára volt. Egyetlen egyenes mondata nem volt arról, hogy mi a viszonya ehhez.

Ha Szentkirályi mégsem lép vissza, bocsánatot kér Vitézy Dávidtól? Hiszen akkor a kampány jó részében igaztalanul vádolta.

Miért kellene bocsánatot kérnem? Mert ez volt a véleményem?

Mert ezt a véleményt nem igazolta az élet.

Lehet, hogy a Fidesz-központban sok ezer budapesti választópolgár megkérdezése után – hiszen folyamatosan mérik a visszalépés forgatókönyvét – végül úgy látják, hogy így is reménytelen a győzelem, és mégsem lépik ezt meg.

Ez esetben nem az a kérdés, hogy sikerült-e, hogy Kovács Zoltánt idézzem, hanem az, hogy megpróbálták-e. Biztosan sok bűnöm van, amiért bocsánatot kell kérnem, ez nem is esik nehezemre, de ezt a rendszert kiismertem, és hogy ez egy végtelenül aljas, mindent a hatalomtechnikának alárendelő banda, azt a véleményemet fenntartom.

Fussunk neki máshonnan. Ha győz, kivel és hogyan fog tudni együttműködni többség nélkül a szétaprózott közgyűlésben?

Azért ne zárjuk ki, hogy az engem támogató pártoknak többségük lesz. De kétségtelen, hogy nehéz a listás szavazatért kampányolni, miközben annak létéről a budapestiek 3 százaléka tud jelenleg, vagyis a túlnyomó többség a szavazófülében szembesül majd azzal, hogy nemcsak főpolgármestert, de pártlistát is választania kell. Így nehezen kalkulálható a közgyűlés összetétele. Eddig is koalícióban vezettem a várost, meg fogom oldani ezután is a város kiegyensúlyozott működését. De hogy egy picit visszatérjek az előző kérdésre és a Fidesz mestertervére: ha nincs Vitézy, akkor nincsen az új választási rendszer sem, éppen a 24.hu-n olvastam egy kiváló elemzést László Róberttől arról, hogy a jogszabályi környezet alakítása milyen mértékben kedvezett az ő jelöltségének. Máshonnan is azt hallani, hogy bár a Mi Hazánk nyújtotta be, az LMP lobbizása nyomán és Vitézy érdekében született a törvénymódosítás.

Viszont a kérdés az volt, hogyha az ön állításaiból indulunk ki, kivel tud majd együttműködni ennyi vélt, valós, egykori, jelenlegi és kriptofideszes között?

Nézzük onnan, hogy kivel nem. A Mi Hazánkkal semmilyen közös ügyünk nincs, és nincs a Fidesszel sem. Azt gondolom, hogy a jelenlegi Fidesz-frakciót vissza fogjuk sírni, mert ebben legalább polgármesterek ülnek, akik értik az önkormányzat működését. A helyettük érkezők azok a srácok, akik eddig a lejárató molinókat tartották a közgyűlésben.

Akkor ők is ismerik a városházi működést.

Fel tudnak jönni az első emeletre, igen. Ez a Fideszben már elég a jelöltséghez. Valójában most is két Fidesz van a közgyűlésben, az egyik csak addig mutatja magát, amíg bent vannak a kamerák, a másik meg utána megszavaz egy sor stratégiai döntést, például a Budapesti Mobilitási Tervet. Nem gondolom, hogy a Fidesznek egyharmadnál nagyobb szavazataránya lesz Budapesten. Úgyhogy

a kétharmadnyi ellenzékből – amelynek tagjai különböző habitusúak, és lesz is közöttük számos vita, de ha bejutnak a közgyűlésbe, és nem a Fidesz meghosszabbított kezeként működnek – majd csinálunk egy többséget.

Alkalmilag, ügyenként vagy tartósan?

Ez nem rajtam múlik. Velem csak az nem tud együttműködni, aki nem akar, vagy magánérdekeket, lobbiérdekeket képvisel. Ebből a szempontból azért vannak rossz érzéseim, mert olyan emberek érkezhetnek a Fővárosi Közgyűlésbe, olyanok szerepelnek listákon, akikről csak annyit tudunk, hogy az elmúlt időszakban a közérdeket a magánérdekek mögé helyezték.

Mi történik, ha akár a Tisza Párt, akár Vitézyék pozíciókhoz kötik az együttműködést, és fontos területeket kell nekik átengedni?

Vannak ennek jelei, Vitézy Dávid például mintha főpolgármester-helyettesi kampányba kezdett volna. Nekem ennél átgondoltabb személyi feltételeim vannak annak érdekében, hogy a város működjön. Kiss Ambrussal mint általános főpolgármester-helyettessel mindenképp szeretnék tovább dolgozni. Ha Tüttő Kata nem lesz EP-képviselő, akkor a városüzemeltetés területén vele is szeretném folytatni munkát. De ha a stabil többség biztosítása érdekében egy frakció belép a városvezetésbe, akkor a legtermészetesebb, hogy ilyen igényt fogalmaz meg. A főpolgármester-helyettesek nem keresnek ám olyan jól, minisztériumokban alacsonyabb szinten is jóval többet lehet ennél kapni, úgyhogy ezt nem pozíciószerzésnek tekintem, hanem úgy, hogy osztoznak a felelősségben, ott ülnek az asztalnál, ahol a döntések születnek. Egyébként is 99 százalékban olyan határozatokat terjesztettünk a közgyűlés elé, melyek mögött a városvezetést adó pártok konszenzusa volt, a vitáinkat pedig sikerült belül tartani. Több, köztük új szereplők esetén ennél bonyolultabb működésmódra lesz szükség. De nem tartok ettől sem.

Mikor és min feneklett meg a kormánnyal való együttműködés? Hiszen a ciklus úgy kezdődött, hogy kormányülésekre is meghívták.

Igen, öt év alatt kettőre.

Mi csúszott ott félre?

Nagyon erős élményem a második kormányülés, a Covid-járvány kezdete után nem sokkal, 2020 tavaszán. Ott megéreztem, hogy ez a kihívás megváltoztatja a kormány – elsősorban a miniszterelnök – hozzáállását az önkormányzatokhoz. Egyszerűen azért, mert hozzászoktak a hátszélhez: a nemzetközi gazdasági konjunktúra és az európai uniós pénzek húzták a kormány szekerét, és nem találkoztak valódi válsággal. Azokat pedig, amiket addig a plakátokra tettek, inkább fölnagyították, mintsem hogy megoldották volna. Az látszott, hogy az önkormányzatok elkezdtek százszor jobban védekezni a vírus ellen, mint a kormány. A nemrég megjelent könyvemben részletesen is leírom, mennyire inkompetensen közelített a kormány a járványhoz, majd folyamatosan a főváros és más önkormányzatok által bevezetett intézkedéseket vett át – miközben a propaganda azt harsogta, hogy mi milyen hülyék vagyunk. Orbán Viktor rájöhetett, hogy a kormányzati teljesítmény fokmérőjévé és így hatalmi kérdéssé vált, hogy az önkormányzatok jobban kezelik a vírushelyzetet. Szerintem

akkor dőlt el, hogy nem marad az az irány, amelyik a ciklusom kezdetét jellemezte, hogy a politikai lökdösődés mellett van partnerség is, hogy leülünk a tárgyalóasztalhoz, és el lehet érni eredményeket – úgy voltak vele, hogy akkor inkább pusztuljon el az önkormányzati rendszer. És onnantól sorjáztak azok az intézkedések, amelyek a fővárost pénzügyileg borzasztó nehéz helyzetbe hozták,

de az olyan lelketlen döntések is, hogy egy ingatlanmutyi miatt elveszik a Szabolcs utcai hajléktalankórházat, ami a védekezés idején különösen fontos volt.

Történt ezen a kormányülésen olyan szóváltás, kialakult olyan konfliktus, amely miatt véget ért az együttműködés a kormánnyal? Vagy úgy álltak fel, hogy legközelebb folytatjuk?

Az ellenkezője biztosan nem hangzott el. De ezt ismerjük, hiszen a megválasztásom után a miniszterelnök azt mondta, amit Budapest nem akar, az nem lesz. Aztán el akarták venni a színházakat, el is vették a gépjárműadót, megtöbbszörözték a szolidaritási adót, hadjárat indult a fővárosi önkormányzat ellen a Pesti úti idősotthon miatt, ahová bizonyíthatóan a kormányhivatal – általunk élesen kritizált – járványkezelési gyakorlata miatt ütött be a Covid. Egyiket sem akarta Budapest.

Tett lépéseket, hogy fennmaradjon a párbeszéd, újra hívják meg a kormányülésre, lehessen egyeztetni minderről? Vagy rájött arra, amire Demszky Gábor is, hogy a kormánnyal harcolni nem feltétlenül rossz pozíció?

Volt idő, amíg próbáltunk azokon a csatornákon kommunikálni, amik rendelkezésre álltak, de a 2022-es választás előtt ezek teljesen bedugultak. A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát azóta sem hívták össze, bár formálisan nem szűnt meg, csak éppen már nincs a kormánynak Budapestért felelős tagja, aki ezt megtehetné. Nem szeretném az ukrán nép szenvedéseihez hasonlítani a miénket, de az a beállítás, hogy a kormány és Budapest egymással háborúzik, és a város ennek a kárvallottja, nagyjából ugyanaz a hazug duma, mint amikor az Ukrajna ellen indított orosz háborúban tesznek egyenlőségjelet az áldozat és az agresszor közé. Nekem nincs jogom arra, hogy elvegyem az állam pénzét. Nincs jogszabályi lehetőségem arra, hogy az állami tulajdonban lévő területeket önkormányzati tulajdonba vegyem. Fordítva ezt a kormány mind megteheti. Nincsen propagandagépezetem sem, mi az igaz szó erejével tudunk küzdeni egy olyan államhatalommal szemben, amelynek minden pénze, médiája, titkosszolgálata, rendőrsége, ügyészsége és számvevőszéke megvan ahhoz, hogy tönkretegye a várost.

Nem érzem tökéletesnek a párhuzamot, de rácsatlakozom: Zelenszkij nem indult el az orosz elnökválasztáson. Ön viszont beszállt a kormányzati hatalomért folyó harcba, és onnantól nemcsak főpolgármester, de egy időre Orbán Viktor kihívója volt, nem csoda, ha úgy is tekintettek önre, nem tárgyalópartnerként.

Erre csak azt tudom mondani, hogy az összes olyan intézkedés, ami a fővárost tönkre akarta tenni, mind azelőtt bekövetkezett, hogy eldöntöttem, indulok az előválasztáson. Tehát azt mondani, hogy az én miniszterelnök-jelölti ambícióm vezetett ezekhez a döntésekhez, tájékozatlanság vagy politikai elfogultság. Pont fordítva történt. Amikor Orbán Viktor ide is elküldte a »fürkészeit«, és megkérdezték, mit kérek azért, hogy ne legyek miniszterelnök-jelölt, már csak azt tudtam mondani, hogy ne legyenek ilyen végtelenül gonoszak.

Bár később visszalépett, az események láncolatából arra következtek, hogy akkor nem tudtak ebben kiegyezni.

Valóban nem, mert gonoszak. Én pedig úgy gondoltam, hogy 11 év Fidesz-kormányzás után főpolgármesternek lenni nem egy neutrális, értékmentes, pusztán csak várospolitikai pozíció. Ha valaki azt hiszi, hogy egy csaknem 1,7 milliós város vezetőjeként közömbös maradhat olyan alapvető erkölcsi kérdésekben, mint hogy mi a viszonyunk a diktatúra felé száguldó kormányzati politikához, ha valaki szerint ezt a munkát lehet és szabad világos értékválasztás nélkül csinálni, az szerintem félreérti a feladatot. Ebből önmagában nem következik az, hogy a főpolgármesternek miniszterelnök-jelöltnek kell lennie, sőt, már én is azt gondolom, hogy nem kell annak lennie, mert az országgyűlési választást nem Budapesten kell megnyerni – ott legutóbb is sikerült –, hanem vidéken. És nem is lehet egyszerre két lovon ülni, ezt személyesen is megtapasztaltam. De ettől még egy főpolgármester nem lehet közömbös azzal a politikával, amelyik az önkormányzatiságot és Budapestet is mélyen gyűlöli.

Mégis volt egy, az előzményekhez képest váratlan megállapodása a Budapest-bérletről a kormánnyal, méghozzá azzal a Lázár Jánossal, aki nem arról híres, hogy rajong a fővárosért.

Ennyit az öncélú pártpolitikai csatározások vádjáról. Ez egy óriási siker. Nem lett igaza a huhogóknak és nagy megfejtőknek, akik több tízmilliárdos bevételkiesést vártak a BKK-nál. Úgy lettek olcsóbbak a bérletek, hogy pénzügyileg nagyjából a nullán vagyunk. Közben pedig elképesztően nagy kedvezményt adtunk az agglomerációból érkező utasoknak, akik közül remélhetőleg egyre többen választják a közösségi közlekedést, és egyre kevesebben az autót, ami Budapesten talán a legfontosabb ügy.

Azért továbbra is arról olvasni, hogy havonta milliárdos összeget bukik ezen a BKK. Nem így van?

Olyannyira nem, hogy a kéthavi bevételek alapján – ennyit látunk egyelőre – plusz nullára jövünk ki éves szinten. Az állítólagos szakértők nem számoltak például azzal, hogy a diákbérletek után az állam 100 százalékos menetdíj-kiegészítést ad, ami a megállapodás alapján a bevételeink részét képezi, és olyan mértékben ugrott meg az ország- és a megyebérletek eladása, hogy az felülírja a veszteségeinket. A pénzügyi része is fontos a megállapodásnak, de talán még fontosabb, hogy a régi rendszert nem lehetett fenntartani. Az agglomerációs közlekedés finanszírozása olyan bonyolult volt, olyan elszámolási vitákhoz vezetett, hogy nem is nagyon lehet megmondani, mihez kellene viszonyítanunk. Ha az állam továbbra is inflációarányosan növelte volna azokat a költségeket, amelyeket nekünk kell állni, akkor biztosan jobban jártunk. Emellett úgy össze lett drótozva az agglomerációs és a fővárosi közösségi közlekedés, hogy azt nemhogy visszacsinálni nem lehet, de a BKK-hoz hasonló megrendelő szervezettel még jobban lehet majd működtetni. Harminc éve minden szakértő azt mondja, hogy közös bérletrendszer kell, és azt is mindenki elmondta, hogy a rövid távú politikai érdekek ezt kizárják. Mi mégis megcsináltuk – ennyit arról, hogy egy zsigerből visszalövő ellenzéki politikus vagyok, aki csak a konfliktust keresi a kormánnyal. Éppen az az attitűdöm, hogy

a századik pofon után is észreveszem, hogyha ez egy kinyújtott kéz.

Amikor Lázár bejelentette, hogy az eddigi formában vége a Budapest-bérletnek, mindenki elküldte a fenébe, beleértve Vitézyt. De még a nem kormánypárti újságíróknak is azt kellett magyaráznom, hogy nem bolondultam meg, amikor azt mondtam, nézzük meg, mit lehet ebből kihozni. És végül leültünk, megállapodtunk, és csináltunk valami jót. Hogy ez Lázár János kormányon belüli mozgásával, karrierépítésével hogyan függ össze? Bocsánat, de az nem az én asztalom.

Nem is kérdezte meg?

Nem. Nem kremlinológus vagyok, hogy ezzel foglalkozzak.

Valóban: politológus.

De már nem elméletben, hanem gyakorlatban űzöm a politikát. A bérletügy mindenesetre világos cáfolata annak, hogy én azt hiszem, hogy akkor is üldöznek, amikor nem, vagy hogy úgy gondolom, be kell ásnunk magukat a lövészárokba akkor is, amikor a város számára jó egyezséget lehet kötni.

Tehát nem Lázár az Antikrisztus Budapest számára?

A legtöbb megszólalásával mélységesen nem értek egyet, a legutóbbival sem, hogy a Közlekedési Múzeumot Debrecenbe kellene vinni, de ezt a megállapodást vele lehetett megkötni. Számomra is meglepő volt, hogy ez a helyzet előállt, de azért kapom a fizetésemet, arra tettem esküt, hogy ilyenkor meglássam a lehetőséget.

Van egy másik kormányzati megállapodás, ami nem áll ilyen jól. Az atlétikai stadion felépítéséért cserébe ígért összeg alig fele érkezett meg a fővárosi egészségügy fejlesztésére.

Valamivel több, mint a fele, 27 milliárd jött meg, és 23 hiányzik.

Mit tesz azért, hogy az is megérkezzen?

Először is: jól költjük el a kiharcolt 27 milliárdot a budapestiek érdekében. Több mint tízezer CT- és MR-vizsgálatot finanszíroztunk, szűrőprogramokat indítottunk. A 2022-es választás után volt egyeztetés, két miniszter jelenlétében megállapodtunk a program folytatásáról, elindult az előkészítése. A kormánynak azonban az volt a kérése, hogy lehetőleg forgassuk át valamilyen európai uniós programba. Ami persze feltételezi, hogy június 9-e után Orbán Viktor leszáll a döglött lóról, megállapodik az Európai Bizottsággal, és jönnek az uniós pénzek. Egyébként van egy csomó más része is a szerződésnek, amikről keveset beszélünk, benne van a diákváros és az észak-csepeli nagy park megépítése, csak az egészségügyi fejlesztésekre szánt 50 milliárd volt a legkonkrétabb, ráadásul az önkormányzatok számoltak is vele. Ehhez azonban a pénz megszerzésén túl azt is el kell érnünk, hogy a kormány egyszer és mindenkorra letegyen arról, hogy államosítja a járóbeteg-ellátást, különben okafogyottá válik ez a program.

Annyiban nem, hogy az embereket nem az érdekli, hogy a kerületek megkapták-e a pénzüket, hanem hogy javult-e az egészségügyi ellátás.

Igen, de ehhez elengedhetetlen, hogy a szakrendelők az önkormányzatoknál maradjanak, mert azt már megtapasztaltuk, hogy az állami feladatátvétel rosszabb minőséget és forráskivonást jelent. Be kell menni egy felújított kerületi szakrendelőbe, aztán egy állami kórházba, és nem kell magyarázni, kinél van jobb helyen az ellátás.

Nemcsak most, de a következő öt évre szóló terveiben is azzal számol, hogy Budapest uniós pénzekből tud fejlődni.

Amióta ezek a források vannak, Budapest alapvetően európai uniós forrásokból fejleszt. Az adóelvonás korábban is sokkal nagyobb volt, mint Európa más nagyvárosaiban, ráadásul mi GDP-arányosan 30 százalékkal kevesebb pénzből gazdálkodunk, mint Tarlós István az utolsó évében. Tehát a város hiába gazdag relatíve, az önkormányzat szegény, ezért külső források nélkül nagy beruházásokat nem tud végrehajtani. Ha valaki ránéz a központi költségvetés számaira, akkor nem nagyon lehet kérdés, hogy a kormánynak is szüksége van az EU-s támogatások száz- és ezermilliárdjaira, amiket részben már meg is előlegeztek a büdzséből. Budapest 300 milliárdja jóformán egy kerekítési összeg a nagy uniós forráslehívásban – van olyan vasútvonal, amire önmagában majdnem ennyi pénz jut –, ezzel együtt, ha jól költjük el, márpedig jól fogjuk elkölteni, akkor ez az összeg sokat lendít majd Budapest élhetőségén. Számolok ezzel a pénzzel, és nemcsak azért, mert a kormánynak is szüksége van a maga részére, hanem azért is, mert a Fidesz nem lesz abban a helyzetben, mint öt évvel ezelőtt: nem fogja tudni az Európai Bizottság megalakulását érdemben befolyásolni, nem ül már ott a Néppártban sem, nem lesz erős zsarolópotenciálja.

Az ön által vezetett fővárosi lista első hat helyéből hármat párbeszédes politikus kapott. Mi volt ennek az ára?

Örülök, hogy világosan tudjuk cáfolni azt a riválisaink által ismételgetett hazugságot, hogy ez a DK listája. Ez egy kiegyensúlyozott lista.

Nem ez a szó jut róla eszembe. De annyiban álkérdés is volt, amit feltettem, hogy világos az ár: az EP-listán csak a hetedik helyre került párbeszédes politikus. Ezzel együtt is váratlan, hogy a leendő fővárosi frakció fele vagy majdnem fele párbeszédes politikusokból állhat.

Ennek az lett volna az alternatívája, hogy önálló Párbeszéd-lista van a vezetésemmel a fővárosban. És nem is szerepelt volna rosszul.

Az valóban példátlan tett lett volna a párt történetében. Miért nem lett?

Mert azt ígértem öt éve, hogy egyben tartom és megerősítem a köztársaságpárti koalíciót a városban, ezért megkötöttük ezt a megállapodást azokkal, akik erre készek voltak.

Volt beleszólása abba, hogy kik szerepelnek ezen a listán a DK és az MSZP színeiben?

Voltak olyanok – és hogy megelőzzem a következő kérdést: nem fogom őket megnevezni –, akikről tudták a partnereim, hogy nem szeretném őket a listán látni.

De ez nem tántorította el őket?

De igen. Ennek megfelelően állították össze a listájukat.

Tehát, aki rajta van, vállalható.

Igen.

Horváth Csaba is, aki egy korrupciós ügy gyanúsítottja, és aki ellen Zuglóban a helyi DK-tól a Párbeszéden át a Momentumig mindenki összefogott?

Horváth Csaba az MSZP fővárosi frakcióvezetője, és ebben a szerepében hozzájárult ahhoz, hogy ez a városházi koalíció jól vezette Budapestet az elmúlt öt évben. Sajnálom, hogy Zuglóban nem sikerült megállapodni, ott a választók bölcsességére van bízva a döntés.

Amikor kiderült, hogy a Momentum önálló listát állít a fővárosban, ahogy a Kétfarkú Kutya Párt is, majd az utolsó pillanatban megjelent Magyar Péter pártja, mérlegelte, hogy a DK-val és az MSZP-vel közös lista eltántoríthatja e pártok támogatóit attól, hogy önre szavazzanak a főpolgármester-választáson? Két jelölt esetén aligha lenne így, de Vitézy Dávid opció lehet a számukra.

Azt gondolom, hogy a pártok túlértékelik ennek a jelentőségét. Ahogy említettem, a választók több mint 90 százaléka nem tudja, hogy listás szavazás is lesz. Szerintem a Momentum rossz döntést hozott, amikor nem akart közös listát, de elfogadtam, és azt gondolom, a főváros érdeke, hogy a Momentum ott legyen a közgyűlésben, mert ez segítené a programom végrehajtását. Mindazonáltal csak az történt, hogy öt év alatt kivontak a főváros költségvetéséből 225 milliárd forintot, túléltük a Covid-járványt, az energiakrízist, emellett elköltöttek 10 milliárd forintot a lejáratásomra – és közben továbbra is én vagyok Budapesten a legnépszerűbb politikus. Ez politikai erő, amit azért használok, hogy a második ciklusomat sikeresen végig tudjam csinálni. Értem a DK-s világot, de a kutyapártit is, és ezt az integratív képességemet a választók értékelik.

Viszont, ha már a lejáratást említi, mégis csak eljutottunk oda, hogy a Fidesz-plakátokon Gyurcsány Ferenccel szerepel, a sajátjain meg – az EP-választásra hangolva – Dobrev Klárával.

Csakhogy az utóbbi egy vállalt, érték és érdek alapú együttműködést jelez, azt, hogy ezek a politikai erők támogatják a programomat, egy baloldali-zöld koalíciót jelent, ami a városvezetésben még kiegészül a liberálisokkal is. Az előbbi pedig egy szimpla hazugság arról, hogy valójában Gyurcsány vagyok álarcban, vagy a gyereke, vagy mit tudom én, még mi. Egy szövetség nem azt jelenti, hogy az emberek egyenlővé válnak egymással, hanem azt, hogy vannak közös céljaik. 2011 óta azt mondom, hogy az ellenzéki pártok együttműködése nélkül ez a rendszer örökre itt marad.

Változott a véleménye 2021-hez képest Dobrev Kláráról?

Dobrev Kláráról akkor sem gondoltam rosszat. Azt gondoltam, hogy Márki Zay Péternek több esélye van nyerni. Hogy ebben igazam volt-e vagy sem, ezt majd nyugdíjas koromban, az emlékirataimban kifejtem.

Arról is megállapodtak a DK-val és az MSZP-vel, hogy 2026-ban Dobrev lesz ennek a három pártnak a miniszterelnök-jelöltje?

Nem. Bár nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy a jelen helyzetben ezt belelássák ebbe a folyamatba, a közöttünk lévő megállapodásban nincs ilyen kitétel.

Nem tervezi, hogy ön lesz az?

Nem tervezem.

Az elmúlt hetekben sok bírálatot kapott azért, mert a kampányra időzítették olyan fejlesztések átadását, illetve fejlesztési tervek elkészültét, melyek jóval hamarabb is megvalósulhattak volna: zebra az Astorián, a Városháza előtti park, a pesti alsó rakpart zöldítése. Miközben ezeket néhány hónap alatt véghez lehetett volna vinni a ciklus elején.

Ne essünk túlzásokba. Egyrészt a felsorolt projektek egy része hosszabb előkészítést igényelt, egyik része pedig csak a ciklus közepén vetődött fel tervként. És talán az sem ördögtől való, hogyha kampányidőszakban kampányol a főpolgármester.

Egy gyalogátkelővel? Az azért nem ambiciózus.

Az Astorián a hatvan éve hiányzó zebrát egyszerre akartuk megcsinálni a Kazinczy utcaival, de nem volt rá érvényes ajánlattevő. A rakpartot folyamatosan fejlesztjük, most van rá forrás. A Városháza Park ügyében pedig ajánlom Bardóczi Sándor főtájépítész álláspontját arról, hogy egy ekkora léptékű városi park létrehozása évtizedes projekt. Ráadásul építési terület volt, felújítottuk közben a régóta üresen álló Merlin Színházat, a városháza homlokzatának egy részét, és a középkori városfal miatt az engedélyezési eljárás is bonyolult volt. És tegyük hozzá: akik most kritikusak, de lehetőségük volt rá, miért nem csinálták meg? Miért parkoltak ott a szolgálati autóikkal ahelyett, hogy visszaadják a budapestieknek? Nem kisebbítve a zebrák jelentőségét, hadd tegyem hozzá azoknak, akik szerint nem csináltunk semmit, hogy befejeztük a hármas metró rekonstrukcióját, felújítottuk a Lánchidat, megújítottuk a Blaha Lujza teret: a ciklus legnagyobb beruházásait rég átadtuk.

Van külföldi pénz a kampányában?

Nincs.

2019-ben volt?

’19-ben voltak teljesen törvényes anonim adományok, amikről lehet azt sugallni – bizonyíték nélkül –, hogy külföldről jöttek, de attól még ez nem lesz az igaz. Mindenesetre erre a kampányra nyitottam egy sima lakossági folyószámlát, oda jönnek az adományok. Meg tudom mutatni a telefonomon, hogy ki volt a legutóbbi utaló.

Tessék csak!

B. Ferencné küldött tízezer forintot.

Most már olyan makulátlan, minden kreativitást nélkülöző, ortodox adománygyűjtést csinálunk, amin senki nem talál fogást, bár a propagandát ez nyilván nem fogja megzavarni. Sebaj, jól működik: minden házkutatás után sok pénzt kapunk budapesti polgároktól. A többit pedig a pártok adták össze, ami az ÁSZ-büntetés árnyékában nem egyszerű. Ennek megfelelően a kampányom szerintem nagyjából a harmadába került, mint Vitézy Dávidé, aki csak ezen a héten hatszor annyit költött a Facebookon, de tőle senki nem kérdezi meg, hogy ki finanszírozza azt.

Puzsér Róbert megkérdezte tőle, hogy Ungár Péter a zsebébe nyúlt-e, és igennel válaszolt.

Ungár Péter egy NER-be ágyazott budapesti ingatlanfejlesztő cég tulajdonosa, abból van neki pénze. Valaki, aki érdekelt egy fővárosi szabályozás befolyásolásában, arra költi a pénzét, hogy legyen frakciója a közgyűlésben. Vajon mi a célja ezzel?

Az LMP jó néhány kerületben együttműködik az ön mögött álló pártokkal, a városházán, ön mellett is dolgozik LMP-s politikus, ráadásul 2022-ben közös listán indultak Ungár Péterrel, aki egyébként nem vesz részt a BIF vezetésében. Korábban nem volt ezzel gond?

Úgy látom, most egy kicsit nagyobb összeget mozgósít Budapesten. De tudom folytatni: Ungár Péter egykori üzlettársa, Nobilis Kristóf – aki nem mellesleg egy milliárdos pénzmosási ügy gyanúsítottja – carsharing cégének ügyvezetője szintén a Fővárosi Közgyűlésbe készül az LMP–Vitézy-listáról. Ez a cég az elmúlt öt évben folyamatosan lobbizott a neki kedvező, de a városnak rossz parkolási szabályokért. Vajon ő kit képvisel majd a közgyűlésben? Ezek szerintem súlyos kérdések. B. Ferencnének biztosan nincsenek ilyen igényei az én főpolgármesterségemmel kapcsolatosan…

Tízezer forintért ne is legyenek!

Tízmillióért se lehetne. De tényleg nem fogja megmondani, hogy milyen carsharing-szabályozás legyen Budapesten, és azt sem, hogyan alakítsuk a hajózási szabályokat. A Tisza Párt fővárosi listájának második helyén ugyanis egy olyan hajózási lobbista van, aki meg akarta fúrni a város érdekeit szolgáló új Duna-parti építési szabályzatot, ráadásul kartellezés miatt megbüntették azokat a cégeket, amelyeket képviselt.

Visszatérve a külföldi pénzekhez: a Magyar Nemzet arról írt a napokban, hogy a jogi tanácsadója részt vett egy olyan pénzügyi machinációban, amelynek eredményeként egy eredetileg autókölcsönzéssel foglalkozó cég külföldi megbízásából kerülhetett pénz az öt évvel ezelőtti főpolgármesteri kampányába.

Tordai Csaba az egyik legtisztességesebb ember, akit ismerek. A Magyar Nemzetben olyan magántermészetű információk jelentek meg róla, melyek alighanem a nemzetbiztonsági kérdőívéből kerültek a laphoz, ami nemcsak azért probléma, mert súlyosan jogszabálysértő, de azért is, mert a nemzetbiztonságot is veszélyezteti, ha az ilyen kérdőívek kompromittálódnak. Tehát ugyanazt tudom mondani, mint a Városháza-ügynél: nem az ügy, hanem az ügy kreálása volt bűncselekmény. A kampányomat minden nyomozóhatóság vizsgálta, a NAV, a titkosszolgálat, a rendőrség, az ügyészség is. Semmivel sem gyanúsítottak meg. Ellenem nem mernek jönni, de a munkatársaimat igyekeznek megfélemlíteni. Az adóhatóság a választási kampány során házkutatást tart egy ügyvédi irodában, amikor egy olyan egyesület ügyében nyomoz költségvetési csalás gyanújával, mely nem tud költségvetési csalást elkövetni, mivel áfamentes, nincsenek alkalmazottjai, tehát nem fizet adót. És közben lefoglalják 14 év ügyvédi praxisának összes dokumentumát, benne a teljes magyar ellenzék irataival.

Ilyesmi Belaruszban történik. Éppen ezért gondolom azt, hogy a főpolgármester nem lehet közömbös a jogállam pusztulásával és a szabadságunk ilyen durva korlátozásával szemben. Aki erre nem alkalmas, vállaljon más feladatot.