Csütörtökön este meghalt Gyenesei István. Ezt családja erősítette meg a Kaposvármost portálnak. A Somogyért Egyesület elnöke, korábbi megyei elnök, országgyűlési és kaposvári önkormányzati képviselő, egykori önkormányzati miniszter tavaly októberben közölte a közösségi oldalán, hogy betegsége, amely miatt korábban amputálni kellett a jobb karját, ismét „ringbe kényszerítette.”
Gyenesei István 1948. április 1-jén született Kaposváron. 1972-ben a gödöllői egyetemen szerzett diplomát, tíz évre rá gazdaságtudományi doktorátust tett. 1993-ban elvégezte az ELTE politológia szakát. A hetvenes években az MSZMP Somogy megyei és központi apparátusában dolgozott. 1986-tól a Somogy Megyei Tanács, 1990-től a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke volt. Utóbbi tisztséget (az 1994 és 1998 közötti időszakot leszámítva) 2006-ig betöltötte. 2006-ban – egyetlen – független képviselőként jutott a parlamentbe. Gyurcsány Ferenc 2008. május 15-től nevezte ki önkormányzati miniszternek, a posztot csaknem egy évig töltötte be. A 2010-es választáson is indult, de vereséget szenvedett.
A nagypolitika után a megyei közgyűlésben politizált, emellett figyelme egyre inkább a pálinkafőzés felé fordult. Iskolát végzett, s Ezredév utcai otthonában létrehozta a Gyenesei Pálinkáriumot, amellyel elnyerte az ország legeredményesebb magán pálinkafőzője címet is. Vallotta, hogy a pálinka „a gyümölcs emlékműve.” Meg azt is, hogy „csapatot, családot nem kapunk készen, azt mi magunk építjük. Az sosem a véletlen műve, olyan lesz, amilyenné formáljuk.”
Gyenesei István két hónappal azt követően halt meg, hogy a „negyedik gyermekének” tartott Somogyért Egyesület január végén megtartotta tisztújító közgyűlését, ahol – immár nyolcadszor – elnökké választották. A Blikknek arról beszélt, hogy meg akar küzdeni a betegségével, nem hátrál meg. Gőzerővel készült az önkormányzati választásokra.
Családja (köztük volt olimpikon lánya, Leila) Gyenesei István Facebook-oldalán is elbúcsúzott. Azt írták róla, hogy örökmozgó volt.
Alkotott és küzdött. Alkotott, hogy Somogy és Magyarország boldogabb legyen, és küzdött, hogy a dolgok jóra forduljanak. Küzdött akkor is, amikor az esélyek nem mellette szóltak.
Hitt az életben, a gyógyulásban.
Az Örökmozgó most megpihen. De mindaz, amit létrehozott, mindörökké velünk marad, és bennünk él tovább.
Szeretünk.
