A szövevényes ügy lényege szerint a Forbes 2019-ben a leggazdagabb magyarokat, majd a legnagyobb hazai családi vállalkozásokat bemutató listát tett közzé. Ezeken szerepelt két magánszemély, (a Hell Energy tulajdonosai), akik a GDPR szerinti jogaik sérelmét állították, az adatvédelmi hatóság pedig részben igazat adott nekik, milliós bírságot szabott ki. A Forbes perelt, az ügy eljutott a Kúriáig, majd az Alkotmánybíróságig.
A lapot Hüttl Tivadar (Társaság a Szabadságjogokért) képviselte és kérte a kúriai végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését, mondván az sérti a sajtószabadságot és a véleménynyilvánítási szabadságot, mert hatályban tartja a NAIH határozatot
helybenhagyó jogerős ítéletet, amivel a sajtószabadság utólagos kontrollját valósítja meg, emellett
»dermesztő« hatással jár és korlátozza az indítványozó (és vele összehasonlítható helyzetű szerkesztőségek, kiadók) sajtószabadságát.
A TASZ jogásza felvetette az ügyben a jogalkotó felelősségét is, mondván, mulasztása idézete elő az alaptörvény-ellenes helyzetet. Az Alkotmánybíróság eljáró tanácsa (ugyanaz, mint a tanársztrájkról, elégséges szolgáltatásról döntő) szerint ebben az ügyben ez nem volt érdemben vizsgálható, az indítványozó alapjogi sérelme nem következhetett be, a kúriai döntésnek
nem lehetett semmilyen (így dermesztő) hatással sem,
mivel az időben később született, mint a cikk előkészítése. Önmagában az, hogy az indítványozó az egyébként részletesen megindokolt, jogi érvekkel alátámasztott kúriai döntés érvelését tévesnek tartja, mert az nem azonos szakmai álláspontjával, nem alkotmányossági kérdés.
2020-ban egyébként vissza is kellett hívni a Forbes januári számát, mert a Hell Energy tulajdonosai beperelték, hogy személyes adataikat a lap ne kezelje, ne hozza nyilvánosságra a leggazdagabb magyarokat bemutató listában.
