Egy távoli szomszéd feljelentése nyomán az összes lovát elkobozták egy jakabszállási tanyán élő nyugdíjas festőművésznek: 28 állatról van szó, köztük pár napos csikókat is elvittek a kormányhivatal utasítására. Törteliné Breznay Klára neve ismerős lehet a 24.hu olvasóinak: egy éve számoltunk be arról, hogy 62 rackajuhból álló nyáját ölték le egy azonnal végrehajtható leölési határozattal. Most a birkái után a szeretett lovait is elvesztette, amik miatt az 1980-as években a budapesti állását feladva vidékre költözött, hogy a hatalmas, 12,5 hektáros tanyáján állatokat tarthasson.
Hat nappal később, ottjártunkkor még látszott az istálló mellett, ahol hatalmas küzdelem árán kocsikra rakták az állatokat: a toporzékoló lovak úgy kikaparták a patáikkal a földet, hogy az épület alapja is felszínre került. Kötéldarabok, elszakított villanypásztorok, vastag botok hevertek mindenütt, cigarettacsikkekkel vegyítve. Állítása szerint előzetes értesítés nélkül jelentek meg nála a hatóság emberei az állatbefogókkal.
– Reggel hétkor több terepjáró lószállítókkal együtt beállított a tanya bejáratához. Rosszat sejtve menekültem be a ház mögötti erdőbe – mesélte nekünk a nyugdíjas nő. Szokatlan reakcióját azzal indokolta, hogy legutóbb, amikor a birkanyáját lemészárolták, akkor a rendőrök úgy körbefogták, hogy nem tudott semmit se csinálni. – Ezt még egyszer nem bírtam volna ki – magyarázta.
Így viszont megpróbált segíteni a lovain. – Visszasettenkedve megpróbáltam megbontani a karámot hátul, hogy a lovaim ki tudjanak menekülni a rétre, de ilyenkor egy rendőr mindig visszakergetett az erdőbe.
Amikor megjöttek, akkor a lovak egy része a tanya előtti réten kipányvázva legelt, a többi a karám mögött legelészett. – A lovakat először beterelték a karámba, onnan hurcolták el őket. Egy kiscsikóm az előző nap született, és volt egy ötnapos csikó is. Ezzel a kézzel fabrikált szerszámmal fogták meg őket, a kötelet a nyakukba akasztva vitték a lószállító felé, hogy kövessék őket a többiek – mutatott Breznay Klára egy fadarabot, amelynek két végére kötelet csomóztak, hogy hámként funkcionáljon. – A lovak őrjöngtek. Ezekkel a most földön heverő botokkal, husángokkal verték őket. Amikor eltörtek, akkorát reccsentek, hogy azt hittem, agyonlőtték valamelyiket – idézte fel még most is sokkosan a történteket.
A lovak befogásával délután négyre végeztek, ami azt jelenti, hogy
Hogy mi alapján jártak el a hatóság emberei, az csak egy muskátlis cserép alá dugott papírból derült ki számára az akció után, oda tették le ugyanis a kormányhivatal elkobzási határozatát. Ebben az állt, hogy tavaly novemberben egy több kilométerre levő tanya német tulajdonosnője jelentette fel a festőművészt, mert „lovai betörtek az ingatlanába, és ott az állataiban és az ingatlanvagyonában kárt okoztak.” Ezután indította meg a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatala az eljárást, amelynek végén Breznay Klára összes lovát elvitték. Bár a dokumentum szerint tartottak helyszíni szemlét a festőművész tanyáján, ő erről nem tudott.
– November elején kaptam egy értesítést a kormányhivataltól arról, hogy a szomszéd feljelentett, de utána nem kerestek, nem kérdeztek. Így januárban, amikor már két hónap eltelt, örömmel vettem tudomásul, hogy ebből a piszlicsáré esetből nem csinálnak ügyet – mondta Breznay Klára, akit a német nő férje keresett fel aznap, hogy az egyik lova betévedt a birtokukra. – Egy karámban állt a lovam a németek két kancája mellett, valószínűleg a természet hajthatta oda a csődört. Végignéztem a karámot, semmilyen kárt nem láttam. Egy dolgot tudtak mutatni, hogy eldeformálódott az istállóajtó pipavasa, amikor be akarták vonszolni az istállóba a lovamat. Fel is ajánlottam nekik, hogy kikalapálom – emlékezett vissza.
A kormányhivatali intézkedés után a lovakat egy tatárszentgyörgyi gazdánál helyezték el, aki a határozat szerint 15 nap elteltével a lovak tulajdonjogát is megszerezheti, amennyiben Breznay Klára nem tudja igazolni, hogy eleget tesz minden hatósági feltételnek (lásd lejjebb), és kifizeti a befogás, szállítás, illetve a vizsgálatok költségét.
Felkerestük a tatárszentgyörgyi birtokot, hogy megnézzük, milyen körülmények közé kerültek a lovak. Egy takaros ház körül istállókat, szarvasmarhákat láttunk, lovakat nem. A gazda nem volt otthon, a fiával találkoztunk, akitől megkaptuk az apja számát, így telefonon tudtunk vele beszélni. A gazda azzal kezdte, hogy a kormányhivatal azt kérte tőle, ne beszéljen újságírókkal, de becsületére legyen mondva, nem zárkózott el teljesen a kérdéseink elől.
– Nézze, ha nem fogadom be őket, akkor el kellett volna altatni a lovakat, szörnyű körülmények között voltak – magyarázta a gazda, aki a lovak befogásánál is ott volt. Amikor megkérdeztük, hogy mihez kezd a 28 lóval, aminek a tulajdonjogát is szinte bizonyosan megszerzi, csak annyit felelt, hogy majd eldönti. Elárulta azt is, hogy szarvasmarhákat tart, lova most nincs.
– Itt nagyon jó dolguk lesz a lovaknak, megkapnak mindent, ami kell nekik – jelentette ki, de amikor megkértük, hogy hadd nézzük meg, hogy milyen körülmények között vannak, megtagadta ezt.
– Ez nem médialátványosság – szögezte le.
A fia azt mondta, hogy
Kerestük kérdéseinkkel a Bács-Kiskun Vármegyei Kormányhivatalt, ahonnan cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
– Ez rablás, nem állatmentés – mondta érdeklődésünkre egy, a lovakat és a kecskeméti tanyavilágot is jól ismerő forrásunk, aki munkájára való tekintettel kérte, hogy ne írjuk le a nevét. – Elég magasak a lóárak, egy csikóért 150–200 ezer forintot, egy egyszerű nagy lóért 600–700 ezer forintot is adnak. De ha csak 400 ezer forint átlagáron számolunk, akkor is több mint 11 millió forintos vagyonhoz jut az új gazda – magyarázta.
Szerinte a nyugdíjas nő túlvállalta magát, elég lett volna kevesebb lovat tartania, de egyáltalán nem voltak rossz állapotban, rossz körülmények között a jószágok. – A hatóságok, ha akarnak, bárkinél találnak fogást, az egyedül élő idős nő pedig könnyű célpont, földjeire sok embernek fájhat a foga – mondta forrásunk, aki gyenge érvnek nevezte, hogy az elkóborolt állatokra hivatkozva vették el a lovait. – Nem tudnak nagy kárt okozni – jelentette ki.
Breznay Klárának másodjára kobozták el a lovait a hatóságok. Hat évvel ezelőtt 15 lovát vitték el, de olyan rossz helyre kerültek, hogy onnan egy hónap elteltével ki kellett menteni őket egy másik helyre, egy vemhes ló pedig el is pusztult a befogáskor. Akkor az elkobzási határozatot bíróságon támadta meg a festőnő, és ügyvéd nélkül első- és másodfokon is megnyerte a pert a megyei kormányhivatal ellen:
A mostani határozatban (amit ugyanaz a Cseh Tamás járási hivatalvezető írt alá, mint a birkaölésről kiadott rendelkezést) ugyanazokkal az érvekkel támasztja alá a kormányhivatal az állatok elvételét, mint hat évvel ezelőtt. Így a többi között az alábbiakat rótta fel a nyugdíjas állattartónak:
- nem biztosítja a megfelelő szálláshelyet (karám, istálló),
- nem gondoskodik a lovak elkóborlásának megakadályozásáról,
- nem biztosít állatorvosi ellátást, tudomásuk szerint nincsenek vizsgálatok takonykórra, fertőző kevésvérűségre, tenyészbénaságra,
- az állatok etetése, itatása esetleges,
- a lovak kóborlásuk során veszélyeztetik ember, állat és az épített infrastruktúra épségét.
A hatóság döntésével lassan egy évtizede húzódó áldatlan állapotok felszámolásáról kívánt gondoskodni, egyrészről az állatok védelme érdekében, másrészről a magánvagyon védelme és az életveszéllyel járó – ember, állat, infrastruktúra épségét fenyegető – helyzetek elhárítása érdekében
– olvasható a kormányhivatal verdiktjében.
Mi magunk egy évvel ezelőtt a kormányhivatal által lefestett szörnyű állapotok helyett a lovak számára idilli környezetet találtunk a jakabszállási tanyánál. Akkor összesen 40 hektárnyi réten és ligetes területeken legelészhettek (Breznay Klára 12,5 hektáros birtokán kívül még több mint kétszer akkora földet adtak szomszédai szívességi használatra lovai és egykori birkái legeltetésre), de a birkamészárlásról szóló cikkünk nyomán még további tíz hektárnyi rétet is jószágai rendelkezésére bocsátottak a szomszédok, vagyis mintegy 50 hektáros összefüggő területen legelészhetnek szabadon a lovak, ami nagyjából egy fél Margitszigetnek felel meg. A lovak akkor nagyon jól tápláltnak tűntek, de most télen sem éhezhettek, mert több guriga szénabála maradt a téli időszak után is.
A nyugdíjas nőt ugyanakkor gyakorta büntetgették a szomszédok feljelentései nyomán mindenféle szabálytalanságok, hiányosságok miatt, ezeket pedig egyre nehezebben tudta kifizetni. A másfél évvel ezelőtti birkaölés pedig egyenesen anyagi csődöt jelentett neki: nem elég, hogy az összes rackajuhát leölték, mert nem voltak bejelölve, de a mészárlás költségeit is vele fizettették ki: közel 900 ezer forintot követel tőle az állam, ebben benne van a leölésben segédkező vadászok díja és a fehérjefeldolgozó üzem által kiszámlázott birkamegsemmisítés költsége is. Kisnyugdíjasként pedig, a büntetések mellett, nem tud minden előírt állatorvosi vizsgálatnak eleget tenni.
Az ország egyetlen lómenhelyének, a Dharma Ló Menedék Alapítványnak a vezetője szerint a kormányhivatal által leírt érvek alapján több ezer lovat lehetne elkoboztatni az országban. – A fertőző kevésvérűség tesztjét a versenylovak és tenyészlovak tulajdonosain kívül nagyon kevesen végzik napra pontosan háromévente – hozott egy példát Czinkóczky Csaba, aki szintén lórablásnak aposztrofálta az esetet.
– Nem állítható, hogy Klára néni mindent megtett és maximálisan együttműködő volt, ő tényleg erején felül vállalta túl az állattartást, az ivóvízzel és a villanypásztor működtetésével valóban problémái voltak, de ezeket mind ott kellett volna megoldani, helyben. Ezeknek az elrabolt lovaknak és a legyilkolt birkáknak a terület maga volt a földi paradicsom, hatalmas legelőkön, sok szeretetben és törődő gondoskodásban éltek.
Megbocsáthatatlan hiba volt Klára nénit állatkínzóként megbélyegezni. Segíteni kellett volna neki, ami nyilvánvalóan nehezebb út, mint eszetlenül, izomból harmadszor is leigázni. Éppen ezekben a nehéz döntési helyzetekben nem volna szabad mellőzni az emberséget mint emberi mivoltunk legfontosabb alkotóelemét
– mondta az állatvédő.
A nyugdíjas festőművésznő nem érzi biztonságban magát a jakabszállási tanyavilágban, legszívesebben elköltözne.
– 15 éve jelentgetnek fel, elveszik mindenemet – mondta elkeseredetten, mivel attól tart, hogy most a maradék vagyonából is kiforgatják, ami nem más, mint a 12,5 hektáros földbirtoka. – Nem tudom kifizetni a rackáim leöléséért kiszabott közel milliós összeget, emiatt elvonták a nekem járó agrártámogatásokat, de attól tartok, hogy jelzálog kerül a birtokra és azt is elárverezhetik. Amikor pedig rákérdeztünk, hogy kapott-e az elmúlt tíz-tizenöt évben segítséget a kormányhivataltól, önkormányzattól vagy bármely állami szervtől, hatóságtól, intézménytől, azt felelte: „nem, soha”.
