Ötven méternyi mélység fölött lógott a levegőben, a toronyház oldalán egy nő, akinek három fiatal rendőr mentette meg az életét a napokban Zuglóban, számolt be róla Facebook-oldalán a Budapesti Rendőr-főkapitányság.
A posztban leírják, a 14 emeletes magasság elég sok, elég három szörnyethaláshoz. Nincs az az ember, aki túléli a becsapódást ebből a magasságból, akár betonra, akár földre érkezik, írták.
Bécsi Zoltán főtörzsőrmester arról beszélt, volt egy bejelentésük április 13-án délután egy férfitól, aki mindenféle baljós előjellel találkozott otthonában, nejével azonban nem.
A lakásban a vízzel teleeresztett kádban bedugott hajszárítót talált, aztán véres kést, összevérzett ruhadarabokat. Tankönyvi jelei annak, hogy valaki igencsak erősen foglalkozott a végzetes önsorsrontás gondolatával. Holttest hiányában volt remény, hogy életben van az elkeseredett asszony, bár az nem volt egészen megnyugtató, hogy senki nem tudta, hol lehet, telefonját nem vette fel. A környéken kezdtük meg keresését, amikor a Kassai téri 17 emeletes toronyházból kapott ügyeletünk egy hívást: az egyik 14. emeleti lakó jelezte, hogy közvetlenül saját bejárati ajtaja mellett, a folyosó ablakában egy nőt lát – a falon kívül, a rácson függeszkedve
– emlékezett vissza a történtekre.
Tóth Martin főtörzsőrmester folytatta a történetet azzal, hogy azonnal az épülethez mentek, kocsiból ki, futólépés a ház kapuja felé, szerencsére jött ott lakó, aki beengedte őket.
Ahogy kiléptek a tizennegyediken a liftből, meglátták a nyitott ablakot a folyosó végén.
A nő egy nagyobb vázát használt lépcsőnek, arra állva lépett ki a párkányra a kb. méterhúsz magas védőrács fölött, ezt láttuk a nyomokból, a felborult vázából, kiszóródott földből. Mikor odaértünk, már az épület síkján kívül volt szembefordulva a korláttal, abba kapaszkodva lelógatta magát, teste tehát az eggyel alattunk lévő emelet magasságában volt. Leguggolva meg tudtuk ragadni a két csuklóját – és tartottuk, mást abban a helyzetben nem nagyon tudtunk csinálni. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy bilinccsel rögzítem – nyilván; saját érdekében – de mivel egy kimondottan filigrán, vékony csontú asszonyról volt szó, akinek átlagosnál kisebb, keskenyebb kézfejére rácsúszott kabátujja, így őt biztonsággal a bilinccsel „rögzíteni” jóformán lehetetlen lett volna
– mondta.
Tartották, ahogy tudták, ő fejjel támasztotta ki magát a korláthoz, a homlokába szépen bele is vájódott a vastraverz, akkor mondjuk ez éppen sokadlagos probléma volt.
Nagyobb gondot jelentett a patthelyzet: rádiózni fizikálisan nem tudtunk, mivel minden kezünk végig foglalt volt, behúzni a keresztvasak miatt szintén képtelenség volt. Gyámolítottuk, ráadásul egyáltalán nem akarta, hogy megmentsük, ezt többször elmondta, sőt: tevőlegesen is küzdött, elrúgta magát a faltól, rángatózott, mindent megtett azért, hogy lezuhanjon
– részletezte az eseményeket.
Poór Tibor főtörzsőrmester volt a mentesítő második hullám. Először ő is a 14. emeletre ment, hogy segítsen kollégáinak, aztán másodpercek alatt megszületett a módosított terv: a tizenharmadikra leszaladva már robogott is a folyosó végére, az ablaknál csüngő alak irányába.
Velem nagyjából szemben volt az asszony válltól lefelé, míg bajtársaim egy szinttel feljebb fogták kezeit. Cselekedni kellett. Egyetlen megoldás kínálkozott abban a helyzetben, hosszan ötletelni, tervezni nem volt idő. Csináltam, amit tudtam. Ablak ki, átkaroltam a nő törzsét, felordítottam, hogy fogom, abban a pillanatban ők elengedték, én meg berántottam a folyosóra
– mondta.
Korábbi, jóformán önkívületi, sokkos állapota átváltott, elcsendesedett, együttműködővé vált. A biztonság kedvéért azért fogta őt a főtörzsőrmester, nehogy ismét meggondolatlanságba csapjon át. Másodperceken belül megjelentek kollégái, első mozzanatként bezárták a kitárt ablakot, majd együttesen lekísérték a földszintre a nőt.
A satukezű körzeti megbízottak az épület előtt átadták az asszonyt a mentőknek, akik előbb – korábban magának okozott – csuklósérülése ellátása érdekében az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetbe szállították, majd a Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai Osztályára vitték tovább.
