Bevallom, azok közé tartozom, akikben ambivalens érzések kavarognak nőnapon. Mert a nőknek járó megbecsülés és tisztelet nem ünnepnapok kérdése, hanem a hétköznapoké. A megbecsülés és a tisztelet kifejezésével nem egy napon van dolgunk az évben, hanem 365 napon – mondta Karácsony Gergely nőnapi köszöntőjében.
A főpolgármester szerint „nem csak gesztusok kellenek, nem csak egy szál virággal – bár az se árt – hanem tettek sorával kötelességünk méltó helyet követelni a nőknek ma a közéletben, a gazdaságban, a tudományban: a közös életünkben”.
A nőnap emlékeztessen bennünket arra, hogy a kötelességünket még nem teljesítettük, a munka még nincs elvégezve
– fogalmazott, kiemelve, hogy úgy érzi, hogy Magyarországon ma a női egyenjogúság ügyében visszafelé haladunk az időben.
Már megint öregedő öltönyös urak érzik magukat felhatalmazva arra, hogy megmondják, mi a helyes női szerep, hogy hol is van – szerintük – a nők helye. Hogy hogyan kellene élniük, hogyan kellene élnünk együtt
– mondta. „Ezek a lekezelő és kéretlen életvezetési iránymutatások szülik a visszataszítóan prosztó macsó dumákat a közbeszédben, és ez pedig megszüli a hátrányos megkülönböztetés szavait és tetteit az élet más területein is”
Karácsony szerint a nők helyét és szerepét csak egyetlen helyen kell keresni: a saját álmaik kiteljesítésében. „Nem mások iránymutatásában, hanem a saját önmegvalósításukban. Ennek érdekében még mindig van dolgunk, és Magyarországon egyre több dolgunk van azzal, hogy megküzdünk a nőket érő a hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés, sőt sokszor a bántalmazás minden formájával.”
És bár szégyen, hogy még mindig ki kell mondani, de nem tehetünk mást, amíg el nem érjük, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon
– szögezte le a főpolgármester, aki szerint a demokratikus politika nem lehet más, csakis feminista.
