Gyermekként az „azonnaliság”, az igények gyors teljesítésének vágya jellemez minket, a hosszú távra tervezést, az öröm késleltetését tanulnunk kell. A hosszú táv ugyanis a döntéseink szintjén azt jelenti: lemondunk valamiről a mában egy jövőbeni élmény, „jutalom”, előny érdekében. De miért nem természetes ugyanez, ha az anyagi biztonságról van szó?
Valójában más esetekben sem megy könnyen. Minden olyan döntésünknél, ahol a rövid táv konfliktusba kerül a hosszú távú szempontokkal (intertemporális döntés), meg kell küzdenünk saját magunkkal, mert nehéz lemondanunk még egy apró azonnali pozitívumról is egy akár sokkal nagyobb jövőbeni előnyért.
Nem csak azért, mert az ösztöneinken keresztül az örömelv érvényesül, hanem a jelentorzításnak nevezett jelenség miatt is. Eszerint az az előny, ami időben közelebb van hozzánk, sokkal nagyobbnak tűnik, mint ugyanaz egy jóval távolabbi időpontban. Hosszú evolúciós folyamat során épült belénk, hogy ami megtörtént, azt már nem vehetik el tőlünk, a jövőt viszont még meg is kell érni ahhoz, hogy a távlati előnyt kiélvezhessük.
Ez vezet oda, hogy egy matematikailag egyszerűen leírható helyzetre nem racionális választ adunk – például úgy, hogy az előtakarékoskodást kitoljuk a távolabbi jövőbe. Nézzünk egy konkrét példát. Ha nyugdíjas éveinkre 35 éves korunkban kezdünk megtakarítani, körülbelül háromszor kevesebb összeget kell félretennünk havonta, mintha csak 50 éves korunkban kezdjük el a megtakarítást.
Hogy hogyan viszonyulunk a rövid és a hosszú távú célokhoz, az legtöbbünknél az életkorral változik. Jelentős különbségek vannak az Y és az X generáció között is. Jó hír ugyanakkor, – ahogyan az NN Biztosító ismeretterjesztő videójából kiderül – hogy a késleltetés és az előre tervezés képessége bármelyik életszakaszban elsajátítható.
