Pusztai Olivér vagyok Youtuber, influenszer és LMBTQ aktivista. A tavalyi Mr. Gay Hungary győzelmem óta igyekszem a lehető legtöbbet tenni a hazai melegek, leszbikusok, biszexuálisok, transztengenderek és queerek jogaiért, illetve azért, hogy egy sokkal nyitottabb és elfogadóbb országban élhessünk. Vallom, hogy a változás kizárólag rajtunk múlik. A rendszerváltás előtt a szabad szerelem joga nem illetett meg minket. Bujkálnunk kellett, mert üldöztek, nem szerethettünk azt nyíltan, akit mi akartunk. 1989-ben minden elkezdett megváltozni. Ezért támogatom a #KeepFreedomUnlocked kampányt.
Harminc évvel ezelőtt szemtanúi voltunk a XX. század legfontosabb történelmi eseményének. Világszerte milliók tapadtak a TV képernyőkhöz, kezdődött az esti híradó, a Keleti Blokk lakói fellázadtak, hogy visszavegyék a szabadságukat több évtizednyi kemény diktatúra után.
Csehszlovákiában kulcsokat rázva, csilingelve zavarták el a kommunistákat, a balti államok három fővárosát a tiltakozó ellenzék egy hihetetlenül hosszú élő lánccal kapcsolta össze, itthon pedig tízezrek együtt temették újra Nagy Imrét. A rendszerváltásnak köszönhetően szavazhatunk, tüntethetünk, szerethetünk, arról és ott beszélhetünk, amiről és ahol csak akarunk. Azt olvasunk, ami épp jól esik, azokkal beszélhetjük meg az élet nagy dolgait, akik megértenek minket.
Készítettem egy videót, hogy megünnepeljem a szabadságot és a rendszerváltás 30. évfordulóját. A főszereplő Dr. Tölgyessy Zoltán, azaz Miss Mandarin, akinek előadói pályafutása bőven a kommunizmus ideje alatt kezdődött, és még most is szerves részét képezi a magyar meleg életnek. Karrierje kezdetén, még nem volt nyilvános meleg szórakozóhely Magyarországon, privát szalonokban és házibulikban találkozott a meleg közösség. Titokban ismerkedtek, randiztak és nem vállalhatták fel magukat. Ez az időszak nehéz volt, de nagy volt a kohéziós erő is a közösségben: minden meleg szabadságot szeretett volna és szabadon szeretni azt, akit csak akart.
Szóval eltelt harminc év, itt az idő, hogy visszatekintsünk és emlékezzünk azokra, akik kiálltak a szabadságért. Itt az idő, hogy ünnepeljünk, ünnepeljük azokat, akik, mint Miss Mandarin, szembeszálltak az elnyomással, hogy visszaszerezzék a mi identitásunkat, a mi szabadságunkat is.
Most viszont újra oda kell figyelnünk azokra az értékekre, amikért harcoltunk. A szabadság olyan, mint egy izom: ha használod, erősödik, ha elhanyagolod, akkor gyengül és elveszti az alakját. Három évtized után az 1989-es események üzenete erősebb mint valaha. Ennek három fő oka van.
Először is a nehezen megszerzett szabadságunk, szabadságjogaink még mindig veszélyben vannak. Közép-Európában és világszerte újságírókat és a médiát – a hatalom ellenőrzésének főszereplőit – kormányok, tisztviselők és mindenféle erős emberek próbálják elnyomni. Megkérdőjelezik a hatalommal való egyet nem értés jogát, a jogunkat, hogy kiálljunk egy gondolat mellett és a jogunkat ahhoz, hogy az utcára vonuljunk, ha valami nem tetszik.
Új kihívásokkal is meg kell küzdenünk, a technológiai fejlődéssel felmerül a tömeges megfigyelés, az adatgyűjtés és a magánügyek kérdése. Burjánzanak az álhírek és a hamis tények aláásva az igazság és a tudás koncepcióját, a tiszta döntés lehetőségét.
Másodszor, büszkének kell lennünk arra, hogy generációk nőttek fel szabadságban, de nem szabad elfelejtenünk a múltat. Azoknak, akik egy percet sem éltek a rendszerváltás előtt természetesen nehéz megérteniük, hogy milyen volt a társadalom véleményszabadság nélkül, amikor minden kimondott szóra odafigyeltek, féltek a váratlan kopogástól és amikor ismerősök, barátok tűntek el örökre.
Ezért fontos, hogy emlékeztessük a fiatalokat, hogy miért harcoltunk 30 évvel ezelőtt. A fiatalok kezében a kulcs, csak ők tudják nyitva tartani a szabadság ajtaját, nekik is hallaniuk kell ’89 történetét.
Harmadszor pedig tudatnunk kell azokkal, akik még mindig a szabadságért harcolnak, hogy nincsenek egyedül. Sok helyen dolgoznak aktivisták a háttérben, korrupciós ügyeket tárnak fel, elesetteket védenek meg, felhívják a figyelmet az igazságtalanságra. Ezekben az aktivistákban él tovább ’89 szelleme. Hosszú út áll előttük, mégis fáradhatatlanul dolgoznak. Ne hagyjuk őket egyedül.
1989 milliók életét változtatta meg: lehullottak a falak, összeomlottak a kommunista rendszerek, mindenki egyszerre kezdett reménykedni és mindezt okostelefonok és közösségi média nélkül. Sokan nem emlékszünk erre – és a rendszerekre sem, melyek akkor összeomlottak.
Miközben Miss Mandarinnal beszélgettem rájöttem, hogy teljesen más volt melegnek lenni ’89 előtt. Tulajdonképpen nem lehettél az, aki szerettél volna, egy nem létező, kreált alteregó bőrében élted az életed, miközben arra vágytál, hogy boldog légy, de ezt egy meleg férfi vagy nő a társadalmi és politikai berendezkedés miatt sosem érhette el. Miközben ezt a cikkecskét írtam, rádöbbentem, hogy mennyire szerencsés is vagyok.
Naponta megkapjuk, hogy ne teregessük ki a magánéletünket, mi csak ne vonulgassunk. Nem tesszük ki a bekeretezett közös fotót a kedvesünkkel az irodai asztalunkra, nem sétálunk kézen fogva az utcán, nem csókoljuk meg a párunkat mindenki előtt. Nem házasodhatunk és nem vállalhatunk gyereket. Ha mégis megtesszük gyűlölködésnek vagyunk kitéve. Nincs ez így jól. A demokráciának pont az lenne a célja, hogy mindenki egyenlő, és ugyanazokat a jogokat élvezheti. A Miss Mandarinnal készült interjúm erre is rávilágít: a boldog és teljes élethez való jog nem a nemi orientációtól függ.
Mindenki – minden korosztály – tudja, értse, emlékezzen rá és ünnepelje meg azt, ami 1989-ben történt az európai utcákon, de tudja és értse azt is, hogy a küzdelem nem ért véget 30 éve, minden nap dolgoznunk kell azért, hogy a szabadság ajtaja nyitva maradhasson.
Látogass el a KeepFreedomUnlocked.org-ra és kövesd a #KeepFreedomUnlocked taget, ha többet akarsz tudni a rendszerváltásról és 1989 szelleméről.
