Az Átlátszó cikke arra az anomáliára hívja fel a figyelmet, hogy míg egy száz évvel ezelőtti újság cikkeihez szinte biztosan hozzá tudunk férni, ha akarunk, addig alig pár éve megszűnt portálok archívumai számos esetben nyom nélkül tűnnek el az internetről.
A cikk kiemelten a foglalkozik a legnagyobb múltú magyar napilap, a Népszabadság 2016-os bezárásával, aminek idején egy darabig a menedzsment azt hazudta a szerkesztőség munkatársainak, hogy nem bezárásról, hanem csak a működés felfüggesztéséről van szó. Ezt azonban egyértelműen cáfolta, hogy az újság online változatát, a NOL.hu-t – így a teljes online archívumot is – lekapcsolták, és csak több mint másfél hónap után tették újra elérhetővé.
Ekkorra már az újság kivégzését intéző Heinrich Pecina megvált a Népszabadságot kiadó Mediaworks-től, az irányítást Liszkay Gábor vette át, akitől most megkérdezte az Átlátszó, vajon miért tüntette el az osztrák üzletember a NOL-t.
Erre nem tértünk ki a tárgyalások során, de ezt az eljárást magam is digitális könyvégetésnek tekintem, szerintem sem elfogadható, ha újságok hozzáférhetetlenné válnak az olvasók számára
– felelte a Mediaworks vezérigazgatója, aki szerint az átadás-átvétel elhúzódása miatt vált köddé ilyen hosszú időre a NOL, de soha nem volt az a céljuk, hogy a Népszabadságot végleg hozzáférhetetlenné tegyék.
Liszkay Gábor a Népszabadság bezárása óta egyébként nem csupán a Mediaworks, de a 476 médiumot tömörítő fideszes médiaholding, a Kesma alapítója és vezetője is lett.
Fotó: Marjai János / 24.hu
