Értékes freskóegyüttes semmisülhetett meg a Karmelita épületegyüttes felújítása során, írja az Index. Két névtelensége megőrzését kérő művészettörténész jelezte, hogy feltételezésüket az épület belsejéről megjelent fotókra alapozták.
Az korábban sem volt titok, hogy a Karmelita egyik termét, a szerzetesek egykori refektóriumát értékes freskók díszítik, ezt a termet ugyanis az épület utolsó használója, a Nemzeti Táncszínház stúdiószínpadként működtette, így sokan láthatták a termet az elmúlt évtizedekben.
A felújítás utáni fénykép nem teljesen megfeleltethető az egykori refektóriummal, mivel a földszint és az első emelet teljes magasságát elfoglaló terem ablaktalan volt, az új fotókon azonban látszik két kertre néző ablak is.
Más részletek – a négy csehsüvegboltozat, a falpillérek a vállpárkányokkal és a falfülkék – azonban gyanúsan egyeztek, a legfeltűnőbb különbség viszont az, hogy míg a régi termet teljes egészében díszítőfestés borította, az új szoba képén hófehérek a falak és a mennyezet is.
A Miniszterelnökség az alábbi választ küldte a portálnak:
A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára.
Feltételezések szerint a fehérre festés annak a koncepciónak a részét képezte, hogy a belső tereknek puritánságot kell sugározniuk.
Az Index információi szerint az örökségvédelmi hatóságnak köszönhetően a freskókat úgy tüntették el, hogy a munka még helyrehozható lesz a jövőben.
A freskók 1786 nyarán készülhettek, amikor a feloszlatott karmelita szerzetesrend egykori kolostorát átalakították világi célokra.
