– Anyu, miért bánt minket az ENSZ?
– Nem bánt, az egy nagy szervezet, amiben régóta sok ország benne van, mi is. Inkább ne nézd ezeket a plakátokat.
– Nem tudom nem nézni, valahogy mindig a szemembe megy.
– Akkor ne olvasd el, ami rajta van, nem fontos.
– Akkor inkább ők ne írják oda.
Az Euronews ezzel a villamoson elkapott beszélgetéssel illusztrálja, miként hatnak a kormány plakátjai, reklámjai a magyarok veszélyes ellenségeiről (Brüsszel, ENSZ, Soros György, migránsok) a gyerekekre. Az Abcúg több példát is hozott korábban arra, miként mérgezte meg a politika mindennapjaikat, milyen félelmeket gerjeszt a propaganda.
Az Euronews most a választási kampány hajrájában Szél Dávidot kérdezte erről, a szakpszichológus pedig azt mondta, a gyermekét az a szülő, aki egyébként nyitott a világ dolgaira nem tudja ettől megóvni, de még a kevésbé érdeklődőknél is nehéz kizárni, mert éppen azért ömlik mindenhonnan a Soros, az ENSZ, Brüsszel, hogy
mindenki, még a gyerekek is hallják, lássák.
A kisgyerek azt fogja nagyjából gondolni a kampányokról, amit a szülei, ha kérdez, érdemes visszakérdezni, mérlegelni, mit, milyen mélységben érdemes elmondani, nagyon fontos ugyanis elkerülni, hogy a gyerek félni kezdjen.
A családi beszélgetésekbe bekerülhet a politika, de a család biztonságát, a szülők által nyújtott biztonságérzetet nem szabad, hogy befolyásolja.
Szél Dávid szerint a szubjektivitás óhatatlan, ő hinne ugyan abban, hogy vannak tények, de párhuzamos valóságok vesznek minket körül. Szinte életkortól függetlenül fontos szülői attitűd lehet a nevelés a kritikai gondolkodásra.
Hogy se mi, szülőkként, se a politika ne tudja őket manipulálni.
Ha vita van a családon belül a politikáról, előbb a házaspár egyeztessen, utána beszélgessen a gyerekkel, hogy saját indulataikat a téma és a másik iránt ne ragasszák át rájuk.
