Az Élet és Irodalomban arra a Brandeisz Elzára emlékezik Soros György, akinek édesanyja is köszönhette az életét. Írásában az üzletember felidézi, mi minden történt, míg a minap, 111 éves korában elhunyt asszony tetteivel felkerült a Yad Vashem intézet hivatalos oldalára, a Világ Igazai közé, majd néhány éve megkérdezte tőle, miért támogatja a cigányokat.
Az orkesztika első magyarországi művelői közé tartozott. Olyan művészeti iskolát vezetett,
ahol a mozgás szépségére, az egészséges, felszabadult életre tanították a hallgatókat, a mozgásművészet leendő tanárait.
Az orkesztikát Isadora Duncan tette ismertté a világban. A forradalmi mozgásművészet filozófiája hatással volt a huszadik század elejének íróira, fotóművészeire, a korai feminizmusra is.
Brandeisz Elza a két világháború közötti progresszió női alakjai közé tartozott.
Soros György a korszak felidézéséhez édesapja – magyarul az Álarcban című – életrajzi könyvéből is idéz, úgy véli, pontosan látta a helyzetet.
Határt kell szabni az állam abszolút hatalmának. (…) Ha feltételezzük, hogy a törvények alapvető morális elveket testesítenek meg, akkor szükség van a jogszerűség olyan alapelveire, amelyeket egyetlen állam sem hághat át. (…) Az állam polgára nem nézheti tétlenül a nyilvánvaló jogtalanságot, az állami megkülönböztetést; ha a jogtiprás az életét veszélyezteti, morális alapja van arra, hogy harcoljon, hogy megvédje magát. Szükséghelyzetben az önvédelmet a jog is elismeri…
Vele született jósága mellett az evangélikus Brandeisz Elzát komolyan vett keresztény hite tette embermentővé.
A rokonok közül sokan meghaltak, de a szűk Soros család – apjának, illetve a Brandeisz Elzához hasonló embereknek köszönhetően – túlélte az üldöztetést.
Néhány éve találkoztak. Édesanyja megmentője nem értette, miért támogat ő cigányokat, Sorost pedig az döbbentette meg, hogyan kérdezhet ilyet egy olyan ember, aki élete kockáztatásával segített üldözötteken.
Mindennap olvasom a híreket, hallgatom a Kossuth rádiót
– felelte az asszony.
Soros azt a Brandeisz Elzát őrzi emlékezetében, akit nem vakított el a kirekesztést hivatalos rangra emelő politika, aki jó maradt egy rossz korban is.
