A Kunigunda út 25. szám alatti épület tábláján eddig ott virított nagy kék betűkkel, hogy munkásszálló, mától már csak annyit lehet olvasni, hogy diákhotel. Pénteken megszűnt Budapesten az óbudai, magántulajdonban lévő munkásszálló, ami egészen ideáig 120 férőhelyet biztosított azoknak, akik nem tudták megfizetni a – lassan állandó munkából megélők számára is megfizethetetlen – fővárosi albérletet.
A bezárás száznál is több alacsony keresetű lakót érint, őket június 6-án értesítette a munkásszálló üzemeltetője, hogy július 7-ig ki kell költözniük az épületből.
A 120 férőhely megszűnése nagy veszteség, biztosan meg lehet majd érezni
– mondta a 24.hu-nak A Város Mindenkié csoport aktivistája.
Misetics Bálint a probléma súlyosságát érzékeltetve elmondta, az eddig a munkásszállón lakók közül van, aki már az utcára került, sokan visszakényszerültek hajléktalanszállóra, de vannak olyanok is, akiknek a sorsáról semmit sem tudni. A szerencsésebbek egy másik munkásszállóra költözhettek át, bár ez sem könnyű, hiszen egyre kevesebb ilyen lehetőség van azok számára, akik alacsony keresetűek és nem tudnak albérletet fizetni.
A köztes lét elviselhető könnyűsége
A munkásszállón való lakhatás valódi előrelépést jelent azoknak, akik ki akarnak törni a hajléktalanlétből – emeli ki Misetics Bálint. A „Kunigunda” lakóinak egy része is tömegszállókról érkezett, így ők most nagyon könnyen visszacsúszhatnak a hajléktalanlétbe.
A munkásszálló egy köztes lakhatási forma. A hajléktalanszálláshoz képest többnyire valamivel jobb körülmények között lehet élni a munkásszállók szobáiban, ahol a lakóknak több a magánszférájuk és szerény körülmények között, de talán több méltósággal és önállóbban élhetik mindennapjaikat.
Ami a legfontosabb, hogy sok pár így magára tudja csukni a saját szobája ajtaját. Munka után akár megihatnak egy sört is a szálláson, ami nagy szabadságnak számít a szigorú szabályokhoz kötött hajléktalanszállási léthez képest
– mondja az aktivista.
A munkásszálló megfizethető, és ellentétben az albérlettel, nem kell kauciót és közös költséget fizetni. A tömegszállás és a magánbérlakás közti lét előnye az is, hogy nem feltétlenül kell előre kifizetni a havidíjat, lehet naponta is adni a bérleti illetményt. Ez a Kunigunda úti szállás esetén ezer forint körül volt. Azoknak, akik alkalmi munkákból élnek, és napidíjból tartják fenn magukat, nagy segítséget jelentett ez a lehetőség. Ráadásul a Kunigunda úti az egyik legolcsóbb munkásszállónak számított Budapesten.
Nyomasztó igény
A Kunigunda Munkásszálló lakói közül mintegy ötvenen két szervezet, a Menhely Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat „ügyfelei”, őket ez a két szervezet segíti másik lakhatási lehetőséghez. Győri Péter, a Menhely Alapítvány vezetője szerint a munkásszálló kooperatív, ők is azon vannak, hogy a lakók találjanak másik helyet maguknak. Ennek ellenére megfeszített munkát jelent a két szervezetnek, és így is lesz olyan, akit csak átmeneti szállásokon tudnak majd elhelyezni.
Győri Péter szerint „nyomasztó igény volna több munkásszállói helyre”, főleg olyan albérletárak mellett, mint amik most a piacot jellemzik. Drámai helyzetet vázolt:
Csúsznak ki az emberek a lakáspiacról, családok kényszerülnek arra, hogy a sokkal megfizethetőbb munkásszállón éljenek.
A Kunigundához hasonló árfekvésben mindössze 3-4 munkásszálló kínál lakhatást Budapesten, ezek pedig zsúfolásig megteltek. Ennek ellenére a többi szálló is próbál segíteni a kunigundásoknak, például úgy, hogy egy pár számára átalakítanak egy helyiséget. Amíg ez elkészül, a Kunigunda Munkásszálló vezetője engedélyezte, hogy július 7. után a pár még néhány napot maradhasson. A Kunigunda Munkásszállón egyébként több pár is élt, így ők érthető módon páros elhelyezést igényelnének a következő lakhatási helyen.
A lakók rosszul viselik, hogy el kell hagyniuk a munkásszállót. Többségük hajléktalan volt, így nehezen élik meg ezt a bizonytalanságot. Volt, aki évek óta itt él, berendezkedett, de most mindent előröl kell kezdenie – mondta Győri Péter.
Nem az önkormányzat feladata
A kunigundás lakók közül csak egyvalaki kért segítséget az óbudai önkormányzattól. A hivatal tájékoztatása szerint őt az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központhoz, valamint a Budapesti Módszertani Szociális Központ Lakhatási Információs és Tanácsadó Irodájához irányították, illetve szóban és írásban is tájékoztatták “az önkormányzat által meghirdetett lakáspályázati lehetőségről”.
Pedig A Város Mindenkié csoport szerint ahhoz, hogy ne váljanak hajléktalanokká a munkásszállót elhagyni kényszerülők, a törvény értelmében az óbudai önkormányzat is felelős lenne. Megkerestük a hivatalt, ők azt írták, ez nem így van. A hajléktalanellátás nem kerületi önkormányzati feladat, mint ahogy nem tartozik hatáskörünkbe a kerületi hotelekben, szállókon, kollégiumokban élők lakhatásának biztosítása sem – hangsúlyozták.
Bús Balázs kerületi polgármester kért és kapott tájékoztatást a szálló megbízott vezetőjétől, aki arról értesítette az óbudai vezetőt, hogy a lakók számára a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, valamint a Menhely Alapítvány segítségével igyekeznek lakhatási megoldást találni. A 24.hu-nak küldött levélben kiemelték, “Önkormányzatunk felelősséget érez kerületi lakosai iránt. A szociálisan rászoruló és lakhatási gondokkal küzdő polgárok megsegítése érdekében kiterjedt szociális támogatási-, és ellátórendszert működtet”.
Munkás helyett diák
A bezárásra ítélt szálló ajtaja a hajléktalanságból megmenekült lakók előtt bezáródik, a diákok számára azonban kinyílik, az épületet ugyanis az Óbudai Diák Hotel veszi birtokába. A diákszállót üzemeltető Lakhatás a Jövőért Alapítvány a 2016/17-es tanév kezdete óta már az épület egy részében működteti a “hotelt” a felsőoktatásban tanuló hallgatók számára, idén szeptembertől pedig már az egész épület diákszállóként fog funkcionálni. Az ÓDH honlapja szerint „250 modern, valamint 125 klasszikus, illetve 25 vendégszobával 800 főre bővül az elhelyezhetőség”.
A kétágyas szoba havidíja fejenként 35 ezer forint, az egyágyas szobáért 50 ezret kell fizetni.
