Ezt a tüntetéshullámot nehéz lesz megfékezni

Talán 2006 ősze óta nem volt ilyen sok, viszonylag nagy létszámú tüntetés rövid időn belül: két hét leforgása alatt öt alkalommal jött össze kisebb-nagyobb tömeg, hogy (elsősorban) a CEU bezárását célzó törvény ellen tüntessen. Szemben az akkori eseményekkel, a tüntetések nem vesztették el békés jellegüket: a zömében fiatalokból álló tüntetők farkasszemet néznek ugyan a rendőrökkel, illetve a „magyar rendőr velünk van” skandálás is újra előkerült, tényleges erőszak nem volt. Bár sok szempontból fura az a félig fesztivál jellegű tiltakozás, ami a „hivatalos” tüntetések után kezdődik és tart hajnalig, bizonyos értelemben ugyanúgy egy új társadalmi valóság megjelenése, láthatóvá válása, mint ahogy a radikális jobboldali szubkultúrát fedezhettük fel Budapest utcáin 2006 szeptemberében.

Mémgyár

A tüntetések transzparenseit nézve egy-egy online portál mémgyűjtése vagy épp a Kétfarkú Kutyapárt ellenplakát-kampánya juthat eszünkbe, nem véletlenül: a tiltakozók bizonyos szempontból nem tettek mást, mint kinyomtatták azokat a vizuális ötleteket, amiket más esetben a Tumblren vagy egyéb közösségi felületen osztottak volna meg ismerőseikkel. A képi megoldások, az átiratok és a szóviccek világa egyértelműen az online világot idézi, azonban e felhasználók

feladták fotelforradalmár vagy épp apolitikus státuszukat és az utcára vonultak. Ráadásul rájöttek arra is, hogy egyáltalán nincsenek egyedül érzéseikkel, dühükkel és elégedetlenségükkel.

Az elmúlt egy hét bebizonyította, hogy az online cselekvés, virtuális politizálás nem feltétlenül jár a fizikai aktivitás elmaradásával – az évek óta gyűjtött szándék, vélemény most végre kifejezésre került.

Nem a semmiből történt mindez, az elmúlt két év során több jel is utalt arra, hogy ez az első ránézésre alapvetően fiatalos, magasan kvalifikált, európai értékeket osztó, a globalizáció előnyeit ismerő és használó csoport egyre inkább hajlandó politikai vélemény-nyilvánításra: a Kétfarkú Kutyapárt 2015-ös plakátgyűjtésére több mint 30 millió forint jött össze mikroadományokból, a tavalyi kvótanépszavazáson Budapesten 62 ezren, országosan 224 ezren mentek el, hogy a szavazófülkében érvénytelen szavazattal adjanak hangot elégedetlenségének, és ebbe a trendbe illik bele a Momentum sikeres NOlimpia-aláírásgyűjtése is.

Szabadságügy

A tüntetések eddigi sikere és a folyamatos jelenlét annak is köszönhető, hogy az internetadó elleni tiltakozással szemben nem egy konkrét materiális követelés áll a középpontban, hanem olyan szabadságügy, ami könnyen kiterjeszthető, tovább vihető más témákkal is. Az internetadónak ilyen értelemben nem volt szabad vegyértéke más témák felé – ad absurdum követelhettek volna persze alacsonyabb adókat vagy áfa-kulcsot –, így szükségszerűen vált kizárólagos kormányellenes megmozdulássá, miután a törvényjavaslatot a kormány visszavonta.

Ezzel szemben a CEU elleni törvény megszavazása és aláírását követően a szerdai Hősök terei tüntetésen már a civil szervezetek ügye kapta a főszerepet, ami egyszerre megőrzi és új témával bővíti a tiltakozók táborát. Ráadásul jól láthatóan készen állnak a további témák: az orosz-ellenesség és EU-pártiság fontos és egyértelmű, szlogenekben és szimbólumokban is kifejezett értéke a tüntetőknek, innen pedig csak egy lépés, hogy ezt politikai tartalommal töltsék meg – Paks 2 ügye erre jó eszköz. Így értelmezhető a Momentum május 1-i, Európa melletti tüntetése is – az időpont befoglalása jó ütemérzékre vall, ugyanakkor akármennyire is új, mégis pártos szereplőről van szó esetükben, így jelent némi veszélyt, hogy az eddig mindenféle pártpolitikai jelenlétet elutasító tömeg gond nélkül csatlakozik-e hozzájuk.

A jelenlegi tüntetéshullám e két sajátosság miatt sokkal nehezebben kezelhető a kormány számára és ahogy egyre több ügyet olvaszt magába, úgy lesz egyre nehezebb megfékezni. Míg ugyanis a netadó vagy akár a vasárnapi boltzár esetén a törvény visszavonása okafogyottá tette a tiltakozásokat és a népszavazást,

a mostani tüntetéseknek a CEU-törvény esetleges visszavonása már egyáltalán nem biztos, hogy a végét jelentené.

Ahogy a különböző tüntetéseket különböző szereplők szervezik, amilyen decentralizáltan dőlnek el a vonulási utak és következő akciók, a Fidesz számára jó eséllyel egyre nehezebben lesz beazonosítható, hogyan lehet semlegesíteni a tiltakozáshullámot. Ami tehát egyfelől a megszokott mintákat követve hiányosságnak tartunk – hogy nincs egység és nincs vezető – az tulajdonképpen az online térben régóta jelen lévő hálózatosodásnak egyfajta megnyilvánulása a tüntetések szervezésében.

Pártellenesség

Van azonban egy szempont, amiben ezek az új tüntetések nem különböznek az elmúlt egy-két év hasonló, nagy létszámú megmozdulásaitól: a pártellenesség és a pártpolitikai keretek elutasítása. Ezzel pedig továbbra sem adnak választ a NER elleni tiltakozások legnehezebb dilemmájára: a Fidesz csak választásokon leváltható, egy olyan választási rendszerben, ahol vele szemben valamilyen egységes, nála valamivel nagyobb tömb áll. Ez a jelenlegi pártok nélkül nehezen elképzelhető.

Így hiába minden tiltakozás, hiába az egységes, újszerű, a NER-től sok szempontból független, nyitott több tízezres tömeg, aki magja lehet egy még ennél is nagyobb kormányellenes csoportnak – pártos szerveződés nélkül nem fogják tudni kifejezésre juttatni érdekeiket. Az érvénytelen szavazat karakteres kiállás volt a kvótanépszavazáson, az érvényes szavazatok 98 százalékát viszont a Fidesz által képviselt álláspont kapta. Ha ez a választói tömb csak abban ért egyet, hogy a kormánypártokat és az ellenzéket is elutasítja, úgy lehet egy látványosan alacsony részvételt, vagy egy, az őszihez hasonlóan magas érvénytelen szavazatarányt elérni, ám a Fidesz az érvényes voksot arányát tekintve könnyen juthat majd újra kétharmadhoz.