Néhány hónapon belül négy fontos roma civil szervezet megszűnését is bejelentették – idézi fel az Index. A legtöbben forráshiányra panaszkodnak, noha legfeljebb néhány tízmilliós költséggel működtek ezek a szervezetek, de már ezt az összeget sem lehet előteremteni.
A hátrányos helyzetű gyerekek oktatási esélyegyenlőségét célul tűző, 2004 óta aktív Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány már áprilisban megvált munkatársaitól, és bezárta irodáját. A kuratórium utolsó elnöke, Ujlaky András azt mondta: elsősorban azért döntöttek a megszűnés mellett, mert elérték a célt, amire létrejöttek. Tucatnyi közérdekű pert vittek végig, amelyek nyomán kiderült, hogy az etnikai elkülönítést a bíróságok is jogellenesnek tartják, de még a nyertes perek esetén sincs olyan szankció, amellyel az iskola fenntartóját rákényszeríthetnék a jogsértés felszámolására. Ujlaky azt mondta, a helyzeten a jogalkotó tudna változtatni, amivel a kormánytöbbség is tisztában van, így az alapítvány ezen a fronton a maga eszközeivel már nemigen tehet többet. De az okok között van az is, hogy a régi donorok már nem nagyon adnak pénzt, újakhoz pedig nem pályáztak, meghatározó munkatársaik már mással foglalkoznak.
Az 1993-ban alapított Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda az igazgató szerint egyértelműen pénzhiány miatt áll le. Muhi Erika szerint az iroda hagyományosan legnagyobb támogató szervezete, a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alapítvány ma már nagyon szigorúan veszi, hogy csak a bevételek harmadát állja, de Magyarországon, ahol önkéntes adományozásra – különösen egy kevéssé népszerű területen – nem lehet alapozni, nehéz előteremteni a fennmaradó összeget. A kormány nyílt ellenszenve az üzleti világ zömét elijeszti, emellett az állam az uniós, norvég és svájci források elosztásait is leuralja – tette hozzá.
A Roma Sajtóközpont szintén a források elapadása miatt áll le. Nekik fontos szerepük volt abban, hogy az országos médiából kivesszenek azok a kínos, szóhasználatukban és témaválasztásukban is előítéletes anyagok, amelyek a rendszerváltás utáni években mindennaposak votlak, mostanában inkább vidéki tényfeltáró anyagok készítésével foglalkoztak. Suri Szilvia, a központ leköszönő igazgatója azt mondta: a nagy donorok kezdik magukra hagyni a civileket, állami forrásból pedig, bár optimista módon mindig pályáztak, lényegében semmilyen támogatást nem kaptak. A támogatók elvárnák, hogy a szervezet önfenntartó pályára lépjen, de a roma érdekvédelemmel foglalkozó szervezetek esetében ez teljesen irreális.
A Romaversitas, amely egyebek mellett roma egyetemistáknak biztosít ösztöndíjat, jövő nyárra tűzte ki, hogy befejezi működését. Daróczi Gábor igazgató azt mondta, a válság óta eltűntek a nagy céges támogatók, és egyébként is nehéz meggyőzni bárkit, hogy olyasmire adjon pénzt, amire az állam a keresztény szakkollégiumok hálózatán keresztül évi másfél milliárdot költ. Az a pénz viszont csak az egyházi vagy egyetemi kötődésű szervezetek számára nyitott. Szerinte a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány az egyetlen donor, ami stabilan jelenlévő, kurzusfüggetlen és megbízható támogatónak számított, de egyre kevésbé érthető, milyen koncepció mentén döntenek a támogatásokról.
