Magács László, az Átrium Film-Színház igazgatója hosszú Facebook-posztban mesélte el, hogyan szervezték be ügynöknek és milyen jelentéseket kellett írnia. Bejegyzéséhez a levéltári dokumentumokat is mellékelte. Mint írja, korábban már, mikor egy ismerőse levélben ügynöközte le, utánanézett múltjának, akkor azonban nem talált semmit. Pár hete azonban ismét ügynöknek nevezték, ekkor megkérte egy ismerősét, hogy nézzen utána a levéltárban a múltjának.
Magács 1981-ben vonult be, több kellemetlen beszélgetés és áthelyezés után civil ruhások szervezték be, posztja szerint komoly nyomást helyezve rá. Erre így emlékezik:
A szobában most civil ruhások vártak. Kicsit szabadkoztak, amiért ilyen nyers volt az előző beszélgetés, de segíthetnek. Itt kell aláírni. Aláírtam.
Feladatokat kaptam.
Mint írja, azért csak most állt ki történetével a nyilvánosság elé, mert nem volt a kezében semmilyen írásos anyag, és nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy valamire rosszul emlékszik, és nem is tartotta érdekesnek a történetet.
– Nonszensznek tartom, hogy 2016-ban még mindig elő lehet venni ezt az ügynökkártyát, és kijátszani emberek ellen. Elkeserítőnek tartom, hogy ez a dolog még mindig nincs a helyére rakva.
– Bármennyire is azt gondolom, „kényszer alatt cselekedtem”, igyekeztem nem ártani senkinek, és az első adandó alkalommal, amikor már nem éreztem a közvetlen életveszélyt, ki is ugrottam, mégis az életemnek egy olyan titkától akartam megszabadulni, ami terhelt.
– Szörnyű volt. A halálfélelem, a kiszolgáltatottság, az elveszettség, a manipuláltság. Elkeserítő volt 21-22 évesen egyedül maradni ezzel a teherrel. Viseljék ezt a terhet azok, akik megteremtették ezt a rendszert.
Itt találja a teljes bejegyzést:
