Kevés iskolában foglalkoznak a menekültkérdéssel. Ön egy kollégiumban szervezett foglalkozásokat a témában. Miért volt erre szükség?
Hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Nagyon vegyes az összetétel nálunk. Van tanulónk, akinek 140-es az IQ-ja, és vannak enyhe értelmi fogyatékos, roma és drogfüggő diákjaink is. Így nálunk az elfogadás kiemelt téma. Egymás között ezt jól is kezelik, de van még mire érzékenyíteni őket.
A mi kollégiumunk közel van a Keleti pályaudvarhoz, ezért naponta találkoztak a diákok a menekültekkel, megkerülhetetlenné vált a téma. És mi mindig nyíltan beszélünk a gyerekekkel arról is, ha egy társuk súlyos betegség miatt kerül kórházba vagy akár nevelőotthonba viszik. Tisztázni kell a bennük felmerülő kérdéseket és nem hagyni, hogy félremagyarázzanak tényeket.
Hogyan lehet beszélni iskolában a menekültkrízisről?
Egyértelműen a szabályokat betartva, nem politizálva. Történelmet sem taníthatok politikai színezettel. Egy volt diákkal magánemberként már elbeszélgethetek egy kávé mellett politikai véleményt vállalva is, de az iskolában a kereteken belül kell mozogni, ott ki kell hagyni a politikát.
Amikor a hírekből már szinte csak azt hallani, hol, milyen bajt okoztak a menekültek, ezek a kérdések is megkerülhetetlenek. Szó esik ezekről?
Úgy gondolom – és erről beszélek is a diákoknak -, hogy akiknek háború, erőszak elől kell menekülniük, azokat kötelességünk segíteni. De nyilvánvaló, hogy aki az alapvető normákat nem tudja betartani, azt szankcionálni kell – lehet itt szó molesztálásról, rablásról. Látni kell, hogy ez egy összetett dolog, tanárként az a feladatunk, hogy az egyes helyzeteket a történelemben vagy napjainkban árnyaltan láttassuk, bemutatva az ok-okozati összefüggéseket.
Nem akarom felülről, hatalmi szóval ráerőltetni a véleményemet a gyerekekre, csak azt szeretném, hogy lássák, ha vannak a menekültek között is rossz emberek, az nem a bőrszínük vagy a vallásuk miatt van.
Ahhoz, hogy általánosítás nélküli véleményt alkothassanak a diákok, minél több információra van szükségük.
Milyen keretek között volt szó a kollégiumban a menekültekről?
A migrációs kérdésnek három napot szenteltünk. Egyik nap volt előadás a szíriai helyzetről, megnéztük a Szíria gyermekei filmet. Ez a történelmi hátteret hivatott bemutatni, aztán következett az Artemisszió Alapítvány foglalkozása, az utolsó napon pedig az Idegenek a kertemben című filmsorozatból néztünk meg egy részt arról, hogyan tudnak beilleszkedni külföldiek nálunk, hogyan élnek, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Utóbbi megint csak abban segít, hogy a diákok ne egy akciófilmbe illő jelenetként tekintsenek a Budapesten látottakra, hanem lássák ezeket az embereket a mindennapi életükben. Hogy például a muszlim fiatalok is hasonlóan élnek, csak ők naponta 5-ször imádkoznak. A filmben is X-boxoznak a fiúk, közben szünetet tartanak és imádkoznak, majd folytatják a játékot. Aztán vannak jelenetek, hogy gyorsétteremben beszélgetnek a csajokról – ugyanúgy, mint az európai fiatalok.
Mi derült ki a foglalkozásokon, milyen a diákok hozzáállása a kérdéshez?
Nagy volt az információhiány. Nem értették, mi a tranzitzóna, miért ott van, miért vannak elkerítve a menekültek? Kérdezték, hogy miért nem eszik meg a – nyilvánvalóan sertéshússal készült – szendvicset és miért dobálják el az irataikat? Az Artemisszió Alapítványtól olyan szakemberek tudtak válaszolni a kérdésekre, akik évek óta menekültekkel foglalkoznak. Bemutatták egy-egy menekült élettörténetét is, különböző háttérrel, különböző motivációval. Ez is segít közelebb hozni, kiemelni az embert a tömegből.
A párizsi terrortámadásról és a nők elleni kölni támadásról volt szó?
Nem a foglalkozáson, hanem más keretek között a kollégiumban. Rajzszakkörön például készült kép a franciaországi merénylettel kapcsolatban, kint is van a falon és persze beszélgettünk róla a gyerekekkel.
Erről hogyan lehet, hogyan kell kamaszokkal beszélni?
Azt kell megértetni, hogy nem minden muszlim terrorista. Ez egyszerű matek. Rá kell mutatni, hogy mennyi muszlim van a világon és ebből mennyi él békésen. Töredékük tettei alapján nem lehet egy egész népcsoportot megítélni.
A diákok félnek?
Amikor megjelentek a géppisztolyos rendőrök Budapesten is a francia merénylet után, az közelebb hozta az eseményeket.
Szóval a rendőrök ijesztették meg őket, nem az események.
Nem, nem ezt mondtam. Csak azt, hogy a párizsi terrortámadás így válik valóságosabbá számukra, hogy látják a készültséget itthon is.
Követik egyáltalán a diákok, mi történik a menekültekkel Magyarországon kívül? Érdekli őket, mi van a nagyvilágban?
Nagyobb részüket nem. De kell-e, hogy egy 16 éves képben legyen a külpolitikával? Ismernie kell mondjuk az amerikai elnökválasztás jelöltjeit? Én teljesen elfogadhatónak tartom, ha valaki erről érdeklődik és azt is, ha ebben a korban valakinek az élete a suli, haverok, csajozás, edzés körül forog.
Milyen gyakran kell, érdemes a menekült témáról beszélgetni a diákokkal?
Egy-egy ilyen foglalkozás kevés, az előítéletekről folyamatosan kell beszélni, megragadva minden ezt érintő aktuális témát. Fontos, hogy nekem nem a menekültügy a prioritás, hanem a sztereotípiák, az általánosítás visszaszorítása.
Akkor kell foglalkozni ilyen kérdésekkel, amikor van érdeklődés. A kölni eseményekről például már csak egy-egy diákkal tudtam beszélgetni, tömegesen már nem nyitottak a témára. A decemberi foglalkozás még nagyon érdekelte őket, de ha ebből sorozatot csinálnánk és hetente egyszer erről akarnánk beszélgetni, egyre kevesebben lennének. Akkor kell megragadni a pillanatot, amikor fogékonynak mutatkoznak erre vagy bármilyen más témára.
Ide tartozik, hogy az egyik diákom iskolájában is akartak érzékenyítő foglalkozást, már le volt szervezve a párizsi terrortámadás előtt, a diákokat érdekelte volna, de az események után gyorsan lemondták. Ezt nagyon nagy hibának tartom. Ez a probléma szőnyeg alá söprése.
Könnyű árnyalni a diákok világnézetét?
Változó. Volt olyan, aki azt mondta, gondolkodtam rajta és amit eddig gondoltam, az hülyeség volt. Vannak, akik a mai napig ellenségesen viszonyulnak a menekültekhez. Semmiképpen nem akarok általánosítani, de jellemzően az ilyen fiatalok egyéb etnikummal, népcsoporttal szemben is elutasítóak.
