A tavaly tavaszi választások után sokan a kormánypárton belüli hatalmi harcnak tulajdonították, hogy nem kezdődött el a valódi kormányzati munka nyár előtt. Később a szezon kezdetét áttolták az önkormányzati választások utánra, azzal a politikai céllal, hogy az esetleges szakmai viták ne lehessenek hatással a Fidesz és a KDNP helyhatóságoknál szerezhető pozícióira.
Három lépést tettek
A politikai visszaesést egy időre megakadályozta a menekültügy, bár három területen volt érdemi, a lakosság többségét is érintő változás az új kormányzati ciklusban. Ebből kettőt nem a kormány kezdeményezett (vasárnapi zárva tartás és a magáncsőd intézményének bevezetése). A segélyezési rendszer átalakítása (több segély megszüntetése és a feladatok önkormányzati szintre való áttolása), pedig inkább költségvetési célú változtatásnak tűnt, semmint érdemi reformnak. És ehhez is igazodott annak kommunikációja.
A Policy Agenda szerint a kormány közigazgatási centrumának szétcsúszását jól mutatja, hogy tavaly tavasz óta nincsen féléves munkaterve a kabinetnek, amiben előre meghatározzák a nyilvánosság számára, hogy milyen ügyekkel fog foglalkozni az elkövetkező hat hónapban a kormányzati apparátus. Ez a kormány ügyrendje szerint kötelező feladata a kabinetnek, amelyet valamiért nem tud teljesíteni.
Fogy az idő
A múlt heti kormánykonferencia ismét a halasztás jegyében telt el. Érdemi bejelentés (leszámítva az egészségügyi államtitkár lemondását) nélkül lépett túl ezen az eseményen a kormány, és úgy tűnik, hogy továbbra is feláldozták a valódi kormányzást a menekültügyért cserébe.
A kormány mindenesetre csak időt nyer a menekültüggyel, saját belső, egyébként a választók számára jól látható problémáit nem képes megoldani.
A két elhalasztott lehetőség után (nyár elején és nyár végén) a miniszterelnök számára kínálkozik egy új lehetőség a kormányzás visszavételére, ez pedig a szeptember közepén tartandó évadnyitó kormánypárti frakcióülés. Ha ott sem vázolja elképzeléseit néhány, a mindennapi életet is érintő területen (akár egészségügy, oktatás, bürokrácia), és csak a menekültügyi politika ural mindent, akkor egyre nehezebb helyzetbe sodorja magát, időzavarba kerülhet.
A kormányzati ciklus felétől, és ez jövő tavasszal elérkezik, már nem helyes politikai szempontból új változásokba belevágni. Azok eredménye ugyanis nem látszik meg a választások előtt, és csak a végrehajtás körüli szokásosan borítékolható botrányok maradnak meg a szavazók fejében.
