Hat emelet magas állvány hozta közel a tűzfalat, ahol a bringás elképzelés formát öltött a csapat tervei nyomán. Egy mindent lefedő fehérre alapozás után élénk narancssárga és zöld színekkel töltötték meg a legnagyobb felületeket. Ez a folyamat teljes mértékben manuális ecsetkezelést igényel, és a magasság miatt biztonsági okoból védőruházatban teljesíthető csak.
A Neopaint csapata minden falfestés kezdetén először felmegy az állvány tetejére, itt van ugyanis az a pont, ahol a gondosan előkészített tervek találkoznak a megvalósítás kezdetével. Ekkor van alkalom újra kicsit hozzászokni a magassághoz és felmérni a terepet. Különben is, a falakat rendre fentről lefelé festik meg.
Lőrincz Áron, a Neopaint egyik tagja szerint a tériszony gyakorlatilag néhány napon belül leküzdhető, és hozzászoknak egy másik léptékhez, amit az állvány határoz meg. Kezdetben viszont nekik sem volt könnyű feladat legyőzni a magassággal járó félelmet, különösen, hogy Budapest legkiemelkedőbb házainak tetején is jártak már 28 méter magasban.
A kerékpáros fal ötletét maga a témája ihlette, szerettek volna egy életképet megjeleníteni magáról a kerékpározásról. A “Canga” nevet pedig azért adták mert szándékuk visszahozni a kétkerűnek ezt a fajta becézését, ami kicsit talán méltatlanul kezd kikopni a használatból.
“Gyerekkorunk óta foglalkozunk falak dekorálásával, grafikai tervezéssel” – mesélt a kezdetekről Jankovits Barnabás, a Neopaint egyik megálmodója és megvalósítója. Elmondása szerint az egész neopaintes projekt lépésről lépésre, fokozatosan alakult ki, és abból az igényből táplálkozott, hogy “ne szürkén, kopott állapotban létezzenek a házak”.
Kis felületekkel indították a festést, szobák, kisebb kültéri falak után alakulgattak az első megrendelések, egy bútorgyár betonkerítésére készült az első nagyobb munkájuk. Ahogy egyre több lett a referenciájuk, egyre merészebb és nagyobb felületeket és festéseket fejeztek be, majd a legrégibb vágy is valóra vált: az első tűzfal.
Már 2008-ban leültek az akkori erzsébetvárosi polgármesterrel tárgyalni, bemutatva nagyratörő terveiket. Ez tetszett is az akkori szocialista kerületvezetésnek, aztán – ahogy Jankovits fogalmazott – “közbejöttek a polgármester úr dolgai”, és az önkormányzat sem tudott együttműküdni így jegelve lett a téma. 2010-ben jött az új kerületi vezetés, ami szintén rábólintott a tervre, és jöhetett az első fal.
Ez a Kazinczy-Király utcák sarkán működő játszótér fölötti tűzfal lett, ahol mostmár egy hatalmas zöldes-fás falfestmény oldja a nagy felület szigorát. Akkor ingyen vállalták a kivitelezést, amihez betársult a Trilak festékgyár is, festéket adva nekik. Ez megalapozta a hírnevüket, a kerület sokkal lendületesebben mondott ezután igent a projektjeikre.
Közben a kezdeti kétfős vállalkozás (Jankovits és Fekete Balázs) egy ötfős alkotócsoporttá fejlődött és már jött is a következő fal, amihez a IX. kerület szimpátiáját nyerték el. Ekkor készült el az akkori Lágymányosi (ma Rákóczi) híd pesti hídfőjének támfalán a Nemzet Színészei festmény, ami már komoly médiavisszhangot is kapott.
Újra megkeresték a VII. kerületet, mert itt minden adott volt a ténykedésükhöz: sok (tűz)falfelület, sok turista és sok bámészkodó. Céljukká vált, hogy az antigraffiti-nézeteket felpuhítsák, ehhez viszont a témákhoz is óvatosan kellett hozzányúlni. Olyan tematika kellett, amit “a közönség nagy része be tud fogadni”: könnyen felfogható képek, kis gegekkel, a kerület minden generációja számára érthetően.
Azóta – szó szerint – beindult a henger, javult a megítélésük és már elrugaszkodottabb témákba is bele mernek vágni. Igaz tény, hogy az önkormányzatnak inkább a konzervatívabb irányvonal tetszett Sissivel, a varrónővel, a 6:3-mal vagy a tűzfalra festett ablakokkal.
A lakók is pozitívan állnak a dologhoz: a Klauzál téri tervekben eleinte nem bíztak, aztán annyira népszerű lett a dolog, hogy volt olyan srégen, szemközt lakó néni, aki kávét vitt minden nap a festőknek. Az egyik felfestett álablakba be is került az arca, ahogy az álpárkányon virágot locsol. A földszintre pedig a szemközti zöldéges nénit festették meg aki egyben a tulaj is. Tették ezt ugyanúgy, ahogy a néni nézte nap mint nap a festőket.
Jankovitsnak eszébe is jutott erről, hogy azelőtt nem volt ott semmi, a virágos akkor nyílt amikor rendbe hozták a falat és megszépült a festés után. Nemcsak itt, hanem más tűzfalak tövében is megfigyelték a jelenséget, hogy a rendbe hozott fal elindít egy folyamatot melynek során a környezet is hozzá alakul. Így a festésnek a dekoráción túl a környékre gyakorolt megújító hatása is van.
Az engedélyekkel amúgy szinte sose volt nagy gondjuk, néha az önkormányzat segített a lassú bürokrácia felgyorsításán. Jankovics kiemeli, hogy akikkel kapcsolatot tartanak az Önkormányzatnál, azok közül mindenki nagyon készséges és pozitívan állnak a projekthez, ami sokban segít abban, hogy évente akár 6-8 fal is elkészüljön.Egy ember van csak a fővárosi örökségvédelemnél Jankovits szerint, aki a belső-erzsébetvárosi, UNESCO-védett városrész esetén ad hoc jelleggel meg szokta torpedózni a terveiket, így ezt a részt már elkerülik.
A Neopaint tervezése során mindig is fontos szerepet játszottak azok a szempontok, hogy mit, miért, hova és hogyan készítenek annak érdekében, hogy a festmény jól illeszkedjen abba a környezetbe ahová kerül. Emellett a képeknek információt is kell közvetíteniük. Műemlékvédelmi területen van a legtöbb festés, ezért is fontos, hogy kissé régies hangolatúak legyenek, mint például a varrónő.
A következő terveik között van egy Róth Miksa tematikájú fal, két iskola falának lefestése. “Akár jövőre el tudom képzelni” – válaszolta arra a kérdésre Jankovits, hogy mikor mennek ki a külvárosi lakótelepeket kiszínezni. Tervben van a vidéki terjeszkedés is, Debrecenből és Zalaegerszegről is jött igény erre. Már küldöldön is dolgoztak: egy dubaji vidámpark, egy Lille-i koncerthelyszín és egy kölni golfklub viseli a Neopaint stílusjegyeit.
Tehát most a Dob és az Alsó erdősor utcai iskolák vannak soron, de a jövő még nagy lehetőségeket tartogat a Neopaintnek, de a kezdeteket nem felejtik el: ha hívják őket, a mai napig felfestik Micimackót a gyerekszoba falára, ahogy ez tényleg megtörtént a kezdetekben.
Végezetül érdemes megnézni a festők saját videóját, hogy lássuk, hogyan készül el egy művük, itt épp a sokat emlegetett Canga:
