Két hajléktalan férfi élt egy trafóház többé-kevésbé fedett ajtajában az ötödik kerületi Bástya utca és Fejér György utca sarkán. A hely látszólag tökéletes volt, ők ketten nappal járták a várost, csak aludni jártak ide, a helyieknek nem volt velük baja, többen még támogatták is őket, szóval látszólag működött a status quo.
Két baj volt csupán – már azon túl, hogy az országban egy ideje a bűnözés egyik formája, ha az embernek nincs hol laknia. Az egyik, hogy a sarok a város egyik eldugott, de elegáns szeglete, a másik, hogy egy óvoda mellett van.
Úgy tudjuk, a helyi szülők egy része kezdeményezte az önkormányzatnál, hogy a gyerekeiknek ne kelljen szembesülni a hajléktalansággal, a vezetés pedig februárban “megoldotta” az ügyet: három méter magas rácsot szerelt fel (százezrekért) a trafóház elé.
A helyiek egy része kérte, hogy szedjék le, de nem történt semmi. A Város Mindenkié csoport most házilag készített díszleteket pakolt a rács mögé, majd átmásztak maguk is, hogy így hívják fel a figyelmet az abszurd helyzetre, meg arra, hogy kezdeni lehetne valamit az üresen álló bérlakásokkal is.
Ott volt az egyik érintett hajléktalan, akihez odament egy hölgy az önkormányzattól, hogy “lakásügyben majd egyeztessenek.” “Nem lesz abból semmi… de azért köszönöm” – legyintett a férfi.
“Engem itt megbecsülnek, úgy érzem. Nem vagyok, hogy úgy mondjam, rossz ember. Meg nem is tehetek róla, hogy engem idehozott a sors. Nem tehetek róla.”
Felszólalt egy helyi szülő is, Anna, aki szerint ők itt már eleve egy álomvilágban élnek, “minden szép, rendezett, térköves.”
Cinikus álmegoldásnak tartja, hogy rácsot épít az önkormányzat és ezzel megpróbálja láthatatlanná tenni a problémát. Szerinte a gyerekekre egyébként sem a hajléktalanok jelentik a veszélyt.
