Elemi felháborodást váltott ki pár napja egy bizonyos Molnár Ferenc nevű illető – általában az „undorító”, „ocsmány” és „oltári suttyóság” jelzőkkel együtt említett – olvasói levele, amit a Sport Plusz nyomtatott ki, és amiben a „hátunkon lévő púphoz” hasonlított a Paralimpiát. Véleménye – amit attól tartok, sok ember oszt, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon – szerint a fogyatékkal élő sportolók legnagyobb versenye „mindenhol eddig teljes érdektelenségbe fulladt”, és „nem lenne szabad, hogy köze legyen az olimpiához”.
Nos, Molnárkám, jobb, ha felkészülsz arra a lehetőségre, hogy pár évtized múlva a paralimpikonok gyorsabbak és erősebbek lesznek, és simán túlszárnyalják majd az „ép” sportolókat. És akár az is könnyedén előfordulhat, hogy már nem az Olimpia, hanem az embereket leköröző „szuperemberek” versenyévé váló Paralimpia lesz a fő attrakció – valamint az emberi testet csak jobbá, erősebbé és hatékonyabbá tevő művégtagok.
Jövőkutatók és sci-fi írók már régóta foglalkoznak a kérdéssel, hogy milyen lesz az a jövő, amikor az emberek inkább választják a műtestrészeket, vállalva az egészséges biológiai testrészek amputálását is, tudva, hogy azzal csak javítanak saját testükön. A sportvilág ezzel a kérdéssel pár éve kezdett el komolyabban foglalkozni, miután Oscar „Blade Runner” Pistorius a szuperhightech műlábain szaladva elkezdte lefutni „ép testű” versenytársait, felvetve a kérdést, hogy előnyt jelent-e számára „gepárdlába” a természet adta emberi lábakkal szemben. (Ami – valljuk be – egy kicsit furcsa feltevés, ha úgy fogalmazzuk meg: előnye származott-e abból a futópályán, hogy mindkét lába amputált.)
Oscar Pistorius egy belga atlétikai versenyen, 2012-ben
Fotó:Europress
Pistorius esetében még nem volt teljesen egyértelmű a válasz, hogy a művégtag előnyt jelent-e, de már csak idő kérdése, hogy a válasz egy teljesen egyértelmű igen legyen. Már most vannak sportolók, akik egy sérült végtag amputálását választják a rehabilitáció helyett, tudva, hogy a művégtaggal jobban fognak járni. És a jövőben csak folyamatosan jobban és jobban fognak járni, ahogy a művégtaggyártó cégek egyre kifinomultabb technológiák (3D-s nyomtatás, nanotechnológia) alkalmazásával olyan műtestrészeket lesznek képesek előállítani, amelyek jobban teljesítenek az eredetinél, és folyamatosan lehet rajtuk javítani.
Ezzel együtt már egyáltalán nem tűnik olyan elszállt gondolatnak, hogy pár évtized múlva a „fogyatékkal élő sportolók” már azok lesznek, akik csak a velük született biológiai testüket használják versenyzésre, miután a csúcstechnológiás művégtagokkal ellátott sportolók magasan túlszárnyalják őket minden területen. És amikor ez megtörténik, az emberek látni akarják majd.
Persze biztosan lesznek, akik húzzák majd a szájukat, csalást és „technodoppingot” emlegetve, de én azt gondolom, az embereket nem fogja érdekelni, hogy műlába van egy futónak, amikor hat másodperc alatt futja le a százat. Hiszen ki ne akarná megnézni, ahogy egy távolugró 30 métert ugrik meg, vagy egy magasugró beveszi a tízméteres magasságot? Vagy egy bokszmérkőzést olyan emberek között, akik át tudnak ütni egy betonfalat is?
Ugye, hogy érdekesen hangzik?
