Sejtette, hogy ekkora balhé kerekedik egy koncertélményből?
Már csak azért sem, mert a valódi történet egészen más, mint amit a bulvár kihozott belőle.
Mi a valódi történet?
A Debreceni Városi Tévé és a Debreceni Mozgóképkultúráért Alapítvány 2006-tól kezdődően, folyamatosan, tehát már szocialista kormányok alatt is, több forrásból pályázati pénzt nyert arra, hogy filmet készítsen a szórványban élő diaszpóra magyarságról. A stáb eddig ötször járt az Egyesült Államokban, egyszer Dél-Amerikában, most pedig Ausztráliába és Új-Zélandra utazott. A filmeket az MTV és a Duna tévé is bemutatta. Az egész munka akkor kezdődött, amikor én polgármester voltam, Halász János pedig az alpolgármesterem, és még a legelején beszéltük, hogy egyszer elkísérjük a forgatócsoportot. Ezt a mostani, amúgy háromhetes utat ez év elején kezdték szervezni, terveztük, amellett, hogy részt veszünk a felvételeken, előadásokat tartunk, beszélgetünk a kintiekkel. Csakhogy kiderült, Halásznak és nekem vissza kell érnünk, így múlt kedd délután, a parlamenti szavazások után indultunk, megérkeztünk csütörtökön, vasárnap indultunk is vissza, és hétfő fél tizenkettő körül szállt le a gépünk.
A sajtóban az jelent meg, hogy egy Rolling Stones-koncert az utazás apropója.
Helytelenül jelent meg.
Volt koncert?
Volt. János szólt nekem még idehaza, hogy pont, amikor kint leszünk, játszanak Jaggerék. Amiről korábban nem is tudhattunk, ugyanis eredetileg év elején léptek volna föl Új-Zélandon, csak mint köztudott, Jagger barátnője előtte lett öngyilkos, ami miatt csúszott a turné… Baj, hogy ha már ott voltunk, elmentünk a koncertre?
Baj?
Miért lenne az? Ha az ember Barcelonába utazik, és lehetősége van bejutni egy focimeccsre, kihagyja? Vagy ha Londonba mégy, és belefutsz valami nem várt lehetőségbe, kihagyod? Na, mi Új-Zélandon jártunk, találkoztunk helyi magyarokkal, a konzullal, láttunk néhány helyi érdekességet és Rolling Stonest is.
Fotó: Kummer János
Hogyan sikerült jegyet szerezni Jaggerékre?
Nem olyan bonyolult. Az internet korában fogja magát az ember, fölmegy az oldalra és vesz magának.
Csak arra utaltam, hogy ezek szerint szerencsére nem volt telt ház, akadt szabad jegy.
Telt ház volt, de mint mindenütt a világban, a legjobb jegyeket vadásszák le azonnal, és az ócskábbak megmaradnak a végére. Nekünk az utóbbiakból jutott.
Hol állt?
A színpad melletti lelátón ültem. Felül. Egészen oldalt.
Csápolós hely?
Dehogy.
Lement volna villázni?
Nem volt rá lehetőség. Egyébként, ha egy héttel később megyünk, akkor Aucklandban az AC/DC-t láthattuk volna. Gondolom, ön is, ha elmegy valahová a nagy messzeségbe, s talál valami kurrenset, nem hagyja ki.
Milyen pályázati pénzből utazott a debreceni stáb?
Különböző helyekről szedték össze, az ORTT-től és máshonnét.
A Bors azt írta, ön azt állította a reptéren, hogy Dubaiba tart.
Hazudnak.
Hogy volt?
Úgy, hogy odalépett mellém egy ismeretlen férfi, elhadarta a nevét, amit nem értettem, és megkérdezte, hová utazom. Én meg azt mondtam, nézze, magánútra megyek három napra, nem nyilatkozom. Olyat végképp nem mondtam neki, hogy Dubai a cél. Tanúm is van erre, ott állt mellettem Halász János és a fia. Ők szintén saját pénzből utaztak.
Ja, hogy önök nem a stáb részeként repültek?
Dehogy!
Saját zsebből mindent?
Természetesen.
Halász is? A fia is?
Igen.
Ön és a titkárnője is?
Nem a titkárnőm, hanem a kabinetfőnököm.
Bocsánat.
Ő Perthben élő nővérét ment meglátogatni.
Mennyiből jött ki az út? A bulvár szerint fejenként egy ló ára.
A Bors több bőrt húzott le a sztoriról, először azt, hogy Dubaiba megyek, szenzáció, másodszor azt, hogy az új-zélandi Rolling Stonesra, szenzáció, ma meg azt írta, hogy kivittem egy tévéstábot, hogy forgassanak a koncertbulimról, harmadik szenzáció. Ebből semmi sem igaz. A bulvársajtó zöme sajnos már a rendszerváltás óta azon fáradozik, hogy megsemmisítse a mindenkori elitet. Akár jogos az aktuális kritika, akár nem.
A sajtó feladata ellenőrizni a hatalmat, a közpénzköltést. Másrészt: egymás úgymond megsemmisítésben az egymással harcoló politikai ellenfelek járnak elől, a média jobbára csak teret ad a „kiszivárogtatott”, és zömmel valóban vérforraló infóknak.
De abban talán megegyezhetünk, hogy egy társadalom minőségét alapjaiban határozza meg az elitjének minősége… Mindegy. Ez van.
Szóval mennyibe került önnek ez a három nap?
Új-Zélandra lehet venni repülőjegyet négyszázötvenezerért, másfélmillióért és ötmillióért is. Mi fejenként négyszázötvenezerért vettük. A szállodaár átlagos volt, egy éjszaka harmincezer forint, miközben persze akadt ott kétszázezres szoba is, de mi nem azt választottuk.
Mennyi a három nap szummája?
Nem érte el a havi fizetésem kétharmadát.
Az jó.
Jó. Az aucklandi kikötőbe jártunk ki kajálni, ami olcsó, de nagyon jó hely, friss tengeri fogások, fejenként háromezer forintot fizettünk étkezésenként.
Akkor nincs ezzel baj?
Miért, van? Úgy tudtam, Új-Zélandra utazni nem tilos. Magánpénzből utazni pláne nem tilos. Arról pedig végképp nem tudtam, hogy folyamatosan be kell számoljak a sajtónak, merre járok, miből, kivel, miért.
Semmit se kötelező. Csak rá lehet faragni az itthoni szemmel nézve extraköltésekre. Pláne, hogy míg ön előadást tartott, koncerten volt, képviselőtársai a jövő évi költségvetést vitatták. Kétségtelen, hogy – szavazás nem lévén – túl sokan nem ültek a patkóban.
Valóban kihagytam az ellenzéki szónokokat, amivel, gyanítom nem mulasztottam sokat, ráadásul a parlamenti jegyzőkönyvekből be tudom pótolni. Egyébként még több mint három hétig tart a költségvetés tárgyalása, biztos nem csúszok le róla. Holnap, a bizottságban én vezetem a büdzsé részletes vitáját, adtam be módosító indítványokat is.
Az ön számára van tanulsága a Rolling Stones-ügynek?
Feltétlenül. Kiderült, hogy hetven felett is van élet a rock ‘n’ rollban. Egyébként rendkívül tanulságos, a bulvárban hogyan lehet ügyet kovácsolni egy ilyen amúgy nemigen támadható útból. Most persze beperelem a Borsot, amivel sokra nem megyek, majd apró betűvel kiteszik valahová, hogy tévesen írtuk azt, hogy Kósa Lajos azt nyilatkozta lapunknak, hogy Dubaiba utazik. És továbbra is tartom magam ahhoz, hogy reptéri ismeretlennek nem árulom el, hová tartok.
Elég megnézni, melyik ablaknál csekkol be. A múlt héten a dubai járatnál állt.
De azt nem mondtam senkinek, hogy Dubai az úti célom! Miért is mondtam volna? És ha csak azért kérdi, hogy amikor látja, messzire utazom, ahonnét nyilván nem érek haza másnapra, a távollétemben kirámolja a lakásomat? Akkor mi van?
Az pech.
Pedig van ilyen is.
Szóval: van tanulság?
A tanulság az, hogy politikusként csak Alsójózsára lehet utazni. Ilyen a magyar közélet. Tudomásul veszem, de nem örülök neki. Hosszú távon van ennek rendkívül káros következménye, hiszen úgy általában lesz kudarcos a demokráciánk, de ezt majd megírják egy évszázad múlva tudni vágyó okos fiatalok.
Amikor Medgyessy miniszterelnök repült szintén magánpénzből thaiföldi szabira, a Fidesz hörgött rá a leghangosabban. Tán nem alaptalanul.
A mindenkori miniszterelnök utazása nemzetbiztonsági kockázat. Én azzal sem értettem egyet, hogy amikor a szintén szoci Veres János pénzügyminiszter le akarta cserélni a százötvenezer kilométert futott Audiját, ezért támadták. Akkor azt nyilatkoztam, nem az a baj, hogy cserélne, hanem az, hogy rossz pénzügyminiszter; ha jó pénzügyminiszter lenne szufficites költségvetéssel és dübörgő gazdasággal, tőlem hetente váltogathatná az autóit. Azzal sem értettem egyet, amikor Botka és felesége zanzibári útjával volt tele a sajtó. És azzal sem, amikor címlapon hozta a bulvár, hogy Rogánék kimentek Amerikába Andy Vajna esküvőjére. Megjegyzem, nem mentek ki, csak meghívót kaptak rá.
Hogy bírja a nyomáscsökkenést?
Milyen szempontból?
A polgármesterséget elengedte, miniszterséget nem kapott.
Alig lett kevesebb a munkám.
Miért nem lett önből miniszter? Nem akart, vagy akart, de nem kapott tárcát?
Van egy megegyezésem Viktorral, de az még annyira sem nyilvános, mint az, mikor, hová utazom.
Azt akarja mondani, hogy hamarosan reaktiválja önt a kormányfő?
Majd lesz valahogy.
A Fideszben állítólag csökkent az ázsiója. Azt írta tegnap a hvg.hu egy fideszes frakciótagra hivatkozva, hogy „már csak az a kérdés, ki mondja meg Kósának, mennyire gáz, amit az utóbbi időben csinál”. Olvasta?
Hogyne olvastam volna?!
És?
Beszélgettem én is frakciótagokkal, sokakkal, nyugodtan megmondhatták volna, ha valamit gáznak éreznek, de még csak utalást sem tettek ilyesmire. Amikor név nélküli forrásra hivatkozik egy újságíró, az pont annyira hiteles, mint amikor a Szabad Népben megírta Kovács Ferenc vasgyári munkás, hogy Nagy Imre renegát.
Önt is, más politikust is látni, ahogy újságírókkal diskurál a parlamenti folyosón, s nyilván nem minden infóhoz adja a nevét.
Ezzel együtt sokszor tapasztaltam, hogy ezeknek a közléseknek jelentős része hazugság. Így én egyetlen névtelen forrásnak sem hiszek.
Kizárt, hogy kiakadtak önre a saját pártjában?
Semmi sem kizárt. Elképzelhető, hogy van olyan a Fideszben is, aki azt gondolja, sőt ki is mondja: minek repül ez a Kósa Új-Zélandra, még ha magánpénzen is, ha egyszer Magyarországon ez ciki.
