Belföld
artistaképző (artistaképző)

„Aki végigcsinálja, le a kalappal előtte”

Ha valaki a cirkusz világában akar dolgozni és külföldre szeretne kijutni, már tízéves korától kemény iskolai évekre kell számítania. Légtornászok és zsonglőrök, trapéz és akrobatika. Artistaképzőben jártunk.

Négy, 17-18 éves fiatal – három fiú és egy lány – ugródeszkán gyakorol: látványos szaltókat mutatnak be, egymás vállára állva érkeznek. Így fest a produkciójuk:

A mutatvány pillanatok alatt végbemegy és pofonegyszerűnek tűnik, mi legalábbis már-már szájtátva bámuljuk. Mintha csak kisgyerekek lennénk, és cirkuszi akrobaták műsorát néznénk áhítattal. „Gondolnád, hogy egy ilyen produkciót ezerszer, kétezerszer kell begyakorolni, hogy minden mozzanata rögzüljön?” – kérdezi Hajagos László, a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóhelyettese, korábbi lovas akrobata.

artistaképző (artistaképző)


Mint a filmeken

A Hungária Cirkuszcsarnokban vagyunk, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kht. Művésztelepén. Itt állt régen az úgynevezett Hippodrom, a cirkuszi manézs alakú épület, mellette vadállatház és elefántház volt egykor tigrisekkel, oroszlánokkal, leopárdokkal. A tavaly átadott új épületekben most az Artistaképző növendékei próbálnak. A Művésztelepen folyik az iskola gyakorlati képzése, hétfőtől péntekig minden alkalommal fél napot töltenek itt a diákok. Utána a nagyobbak a táncművészeti főiskola gimnáziumában, a kisebbek valamelyik általános iskolában tanulják a közismereti tantárgyakat. A hétköznapi ember számára valószínűleg elképzelhetetlen, hogy a 10-18 éves gyerekek, fiatalok egész napjukat valamilyen iskolában töltik, és így megy ez nyolc éven keresztül. De az artistaképzés már csak ilyen. „Aki végigcsinálja, le a kalappal előtte” – mondja Hajagos László. A gyerekek többsége azonban nem riad vissza ettől. „Ez az ára annak, hogy mi folyamatosan azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Nem is tudom, milyen, ha valaki háromnegyed kettőkor végez az iskolában” – ezt pedig az ugrós produkció egyik tagja, a végzős Horváth Henrik fűzi hozzá.

Reggel közös bemelegítéssel kezdődik a nap a cirkuszcsarnokban, utána a szakórák következnek, aztán többek között akrobatika, tánc, koreográfia és úgynevezett célgimnasztika. Ottjártunkkor kicsit lazább a tempó: éppen egy bemutatkozó film készül az artistanövendékekről, a diákok fesztelenül gyakorolnak mindenfélét a teremben. Alig telik el fél óra a bemelegítés kezdete óta, és a tágas csarnok olyan, mint amikor az ember egy játékfilmet néz, és azt látja, hogy a háttérben egy cirkusz készülődik a fellépésre. Két lány zsonglőrködik, két másik egy karikán függ, néhány srác létrákon egyensúlyoz, mások kézenállnak, a terem közepén pedig a négyfős csoport ugrál a deszkáról.

artistaképző (artistaképző)

Meg ilyenek történnek: egy fiú felugrik a gumiasztalra, és lazán felpattan róla a két-három méterrel magasabban lévő erkély peremére, és ugyanazzal a mozdulattal simán leül. Bár mi is aktívan sportolunk – nem is tudnánk elképzelni az életünket nélküle –, mégis eszünkbe jut egy gimnáziumi testnevelésóra, amikor egy gyűrűgyakorlat után egyik osztálytársunk nyakában kötöttünk ki, majd egymásra zuhanva elterültünk a földön – és elszégyelljük magunkat. Ezek a srácok olyan könnyedén és szemmel láthatóan élvezettel csinálják a mutatványokat, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy gumiasztalon szökdécselve valaki szaltókat ugrál, „visszapattan” a falról, meg a legkülönbözőbb akrobatikus elemeket mutatja be. Aztán megtudjuk, hogy a gumiasztalon szaltózgató két fiú októberben közönségdíjat nyert a Wiesbadenben rendezett Európai Ifjúsági Cirkuszfesztiválon.


A gyerekkori álmoktól…

Az artistaképző növendékei már az iskolai éveik alatt rendszeresen fellépnek, szerepelnek. A szakosodás 14 éves kortól kezdődik, amikor általában két tantárgyra specializálódnak a diákok, de táncot, mozgásfejlesztést, akrobatikát akkor is tanulnak. „Magas szinten több dolgot megtanulni lehetetlen” – mondja Hajagos László, ezért a tanárok javasolják a szakosodás tárgyait a gyerekeknek. Van, aki például ugrószámokat tanul onnantól fogva, mások trapézgyakorlatokra specializálódnak, egyesekből bohócok lesznek – ugyanis a bohócok is artisták. Ám a szakemberek szerint minden artista szaktárgy közül a bohócra várnak a legnagyobb kihívások. „A bohócnak a legnehezebb, annál nehezebb dolog nincs. Ha nem találja meg a kontaktust a közönséggel, akkor vége” – magyarázza az Artistaképző igazgatóhelyettese. Az igazi bohócok a harmincon felüli artisták, mert ehhez a mesterséghez komolyabb, tapasztaltabb, érettebb személyiség kell.

artistaképző (artistaképző)
 
Számunkra az artisták életét és az egész szakma mibenlétét mindig is valamiféle misztikus homály fedte. Ki megy el artistának? Miket és hogyan tanulnak? Tényleg a vándorcirkuszok artistacsaládjaiból kerülnek ki, és ez apáról fiúra száll? Régen volt ebben valami, hiszen sok híres artistacsalád létezett a magyar cirkusztörténetben. Mi azonban úgy tapasztaltuk, lehetnek prózaibb okai is annak, hogy valaki ezt a szakmát tanulja. Mint sok foglalkozásnál, a gyermekkori élmények meghatározóak lehetnek.

Az ugrócsoport lány tagja, Szegedi Júlia sokat járt cirkuszba, és annyira megtetszett neki, hogy eldöntötte, artista lesz. A gondok ott kezdődtek, amikor a szülei megpróbálták lebeszélni róla. Erre jött a dacos gyermeki ellenállás, hogy „akkor is”, majd azt találta mondani, hogyha mégsem lehet, akkor elszökik hazulról. A szülőket végül egy rokon győzte meg. Megkockáztatjuk, hogy ma talán már a család sem bánja, hogy a 17 éves lány számára a külföldi szerződés kézzelfogható közelségbe került. Horváth Henrik szintén gyerekkorában döntötte el, hogy ha törik, ha szakad, neki artistának kell lennie. Az első impulzust nála is a gyakori cirkuszlátogatások adták, és ahogy mondja, már az idő tájt százszázalékos biztonsággal tudta, hogy belőle artista lesz.

artistaképző (artistaképző)

„Ez mind nagyon szép, de hogy bírjátok, hogy éjjel-nappal gyakoroltok, szinte nincs szabadidőtök, és ha vége a szakmai tárgyaknak, egyből mentek a gimnáziumba? Valljuk be, nem így él egy átlagos tizenéves” – vetjük fel az ugrócsoportnak. A választ az a fiú adja meg, aki a produkcióban a „tartópillér”, azaz ő áll alul, és fogja a vállára ugrót. „Mi itt tudunk kibontakozni igazán. A szabadidőnket is erre fordítjuk, és szeretjük, amit csinálunk, nem is tűnik munkának”Berkes István szavait aztán ezzel egészítik ki a többiek: számukra az iskolai szünetekben sincs megállás, a téli szünetben csak a karácsony néhány napja, a szilveszter és az újév az, amikor nem az artistáskodással foglalkoznak, de a többiben igen, és ugyanez igaz a tavaszi és a nyári szünetre. Hajagos László pedig elmeséli, hogy az iskolai szünetekben sem zár be az intézmény végig – az artisták világa tényleg olyan, hogy állandóan edzeni és készülni kell, a fellépésekről nem is beszélve.

Az emberben felmerül, hogy hány éves korig lehet csinálni mindezt. „Egy akrobata az Artistaképző befejezésétől számítva olyan 15-20 évig aktív, tehát körülbelül 40 éves koráig. A bohócok, zsonglőrök tovább” – kapjuk meg a választ az igazgatóhelyettestől.

artistaképző (artistaképző)


… a külföldi szerződésig

Az artistaiskolában általában 8-10 tanuló alkot egy évfolyamot. A képzés nyolcéves: a gyerekek az ötödik évfolyamon kezdenek, és ugyanúgy, mint máshol, érettségivel fejezik be tanulmányaikat. Ez a „sima” artistaképzés. Van még egy plusz kilencedik év, ami felsőfokú artistaművész végzettséget ad, de ez már nem kötelező; leginkább azok választják, akik érettségi után nem kapnak egyből szerződést. Az iskolába három-négyszeres a túljelentkezés. A diákok havonta kapnak osztályzatokat, negyedévente vizsgák vannak, amikor is valamilyen produkciót kell bemutatni. Az érettségizettek legtöbbje külföldre szeretne menni – és ez sikerülni is szokott –, aki itthon marad, két-három cirkusznál, a Művészetek Palotájánál és mozgásszínházaknál helyezkedik el.

A magyar artisták kelendőek külföldön. Megbízhatóak, magas szintű képzést kapnak, és nem túl drágák. És itt merül fel az a bizonyos kérdés: hogyan is tud megélni egy artista. „Ha itthon dolgozik, a keresete csak a létfenntartáshoz elég. Külföldön viszont, ha négy-öt évig folyamatosan dolgozik, tehát tegyük fel, hogy állandón van szerződése, akkor ennyi idő alatt megkeresi egy lakás árát” – mondja Hajagos László.

.

Nem csoda, hogy az általunk megkérdezett négy fiatal is külföldre vágyik. Vonzza őket az utazás, hogy bejárhatják a világot, és megismerhetik a különböző országok cirkuszait. „Még akkor is, hogyha ez egy zárt világ” – teszi hozzá Takács Róbert, a csoport negyedik tagja. Persze szakmai sikereket is akarnak: közönségdíjakat, annak magas a presztízse. Aki azt kiérdemli, garantáltan ért a szakmájához.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.