Lakner Zoltán blogján arra keresi a választ: hogyan, miért lépte át az emberek ingerküszöbét a 700 forintosra tervezett internetadó, mikor több száz milliós, milliárdos korrupciós esetek vagy a magánnyuddíjpénztári vagyon kizsarolása miatt csak kevesek mentek az utcára. A politológus a vizitdíj és a netadó bevezetése között von párhuzamot: a kormányzat a 2006-os választások előtt tagadta a vizitdíj bevezetését, amit aztán mégis megtett, így lett a 300 forintos teher a kormányzati hazugság jelképe. Egy lehetséges magyarázatként megemlíti, hogy ez a 700 forint az a nagyságrend, amit a választók többsége megért.
„A rezsicsökkentés néven futó közpolitikai PR-show lényege is az volt, hogy az állam úgy csinál, mintha “ajándékot” adna az ő szeretett népének, megküzdve a külső és belső ellenséggel. Másrészt, ez az ajándék felfogható mértékű, és legfőképpen: közvetlen.”
Lakner szerint az ajtó berúgásához olyan ügyre van szükség, amely konkrét, közvetlenül hat az emberekre, közvetlenül összekapcsolható a kormánnyal és továbbgondolható, jelképpé tehető.
